A magyar művészetbarátok kedvelt úti célja a kismartoni (eisenstadti) Esterházy-kastély, nemcsak a nagyszerű műemlék épület és a hozzá tartozó park miatt, hanem zenei és képzőművészeti rendezvények okán is.
   

  A különféle tematikus időszaki kiállítások sorában június 11-én nyílt tárlat alcíme szerint a gyűjtemények visszatérnek a kastélyba: az egykor a berendezéshez tartozott, de a kiállításszerűen bemutatott enteriőrökben korábban nem szerepelt, különleges képző- és iparművészeti alkotásokból válogattak a kurátorok. Az épület rekonstrukciója során legutoljára felújított helyiségeket ismerheti meg a látogató, ezekben pedig frissen restaurált műtárgyakat láthat, a XVIII--XIX. század főúri reprezentációjának különféle kellékeit. Az egyik legemlékezetesebb darab Antonio Canova márványszobra, amely rajzoló múzsaként örökíti meg a fiatal Mária Leopoldina hercegnőt. Ez a mű a park egyik kis tavának partján álló, a klasszicizmus korában kedvelt tempietto-motívumot variáló építményben, a Leopoldina-templomban kapott helyet a II. világháborúig. Az iparművészeti alkotások közül egy 1751 körül készült velencei konzolasztal érdemel kiemelt figyelmet, amelynek alkotójaként Giuseppe Briati üvegművest tartják számon -- no nem a konzolasztal tükre, hanem a bútor különleges díszítése miatt. A faragott, aranyozott fából készült konzolasztal egész felületét csillogó türkizkék, ívelt formájú üvegbetétek ékesítik. A díszítettség intenzitása és eszköztára különösképpen idegen a mai kiállításnéző számára, holott a XVIII. századi reprezentációról éppen az ilyen tárgyak mondanak a legtöbbet.
Napjaink közönségének ízlésétől sejthetően nem állnak ilyen beláthatatlanul távol a klasszicizáló ezüstneműek. A kiállított különlegességek sorát folytatja Esterházy Antal herceg úgynevezett majorátusi ezüstje, az a pompás és sokdarabos asztali készlet, amelyet 1791--1792-ben Ignaz és Alois Würth bécsi ötvösmester készített, és amelyet a család még kétszer -- 1818-ban és 1854-ben -- kiegészíttetett és kibővíttetett. Ennek kiállított darabjai gúlaszerűen épített vitrinrendszerben egymás mellett és fölött sorakozva gyakorlatilag betöltik az egyik helyiséget. A látogató megtudhatja, hogy a majorátusi ezüst összsúlya mintegy 600 kiló, meg hogy ez a világ legnagyobb empire étkészlete. Szomorú, hogy a kiállításnéző, kastélyjáró érdeklődőt is csak szuperlatívuszokkal, no meg számszerű adatokkal lehet meggyőzni valamely műalkotás értékéről.  
    Az különösképpen sajnálatos, hogy a nemesfémből készült tárgyak esetén az anyag grammsúlyát szokás számon tartani, megfeledkezve a darabok koráról, valamint tervezésük és kivitelezésük -- számszerűen nem mérhető, de elég egyértelműen értékelhető -- színvonaláról. Igaz, ez a gondolkodásmód nem csak a mi korukban uralkodik, hanem sok évszázada. Ez vezette a készletet megrendelő Antal herceget is, aki az Eszterházáról elhozatott barokk ezüstöket olvasztatta be, hogy a kor ízlésbeli kívánalmainak jobban megfelelő, ha úgy tetszik, „modernebb” teríték szerepelhessen ünnepi asztalain.
     A magyar látogató különösképpen örül, hogy anyanyelvén szóróanyagot kap, és magyar nyelvű kiadványokat is vásárolhat. Ezek olvastán aztán sajnos észre kell vennie, hogy külföldön van: a szövegek stílusa, szóhasználata bizony sok helyütt nem magyaros, „csak” magyar. Reméljük, hogy nemcsak a kastély rekonstrukciója és a műtárgyak restaurálása halad folyamatosan előre ilyen nagyszerű eredményekkel, hanem a magyar fordítások igényessége is utoléri a német eredeti szövegét.
     Idén nem a kastély Sala Terrenája, hanem a Haydngassén található egykori Ágoston-rendi kolostor a színhelye a Central Europe Revisited című kiállítássorozat újabb, immár harmadik tárlatának, amelynek magyar címe: „Lappangó mélabú, avagy a mindennapok paradigmája. Túl az eufórián és a csalódásokon.” Idén fiatal osztrák, magyar, bolgár és szerb művészek alkotásait láthatják az érdeklődők. A sorozat célja, hogy megmutatkozási lehetőséget teremtsen fiatal kelet-közép-európai alkotóknak egy szélesebb értelemben vett európai kontextusban. Sajnálatos ugyanis, hogy az egykori „keleti blokk” alkotói iránti érdeklődés még mindig viszonylag csekély, és azt is elsősorban csak történeti-politikai szempontok vezérlik.

    Ezzel a tendenciával száll szembe a kiállítássorozaton bemutatott művek egy részét a gyűjteménye számára is megvásárló Esterházy Magánalapítvány, amely a sok évszázados mecénási gyakorlat folytatásaként többek között egy nagyszabású kelet-közép-európai kortárskollekciót épít évek óta. Remélhetőleg ez a kiállítássorozat arra is alkalmat teremt, hogy a kelet-közép-európai országok kölcsönösen egymást is jobban megismerjék a művészet közvetítésével. (Az Esterházy-kastély fénypontjai című kiállítás a kastélyban december 19-ig, a Central Europe Revisited III az egykori Ágoston-rendi kolostorban november 1-jéig tekinthető meg.)

Prékopa Ágnes