Rieder Gábor

Négy-öt évvel ezelőtt új színek tűntek fel a budapesti galériák szürke világában. Pályakezdő fiatal festők olyan színekbe mártották az ecsetjüket, amilyeneket legutoljára a hatvanas években láthattunk. A pop art életteli, polgárpukkasztóan vidám koloritja átköltözött a festővásznakra. Kirobbant a színforradalom, és nem csak a galériákban, hanem a nagy divatházak világában is. De hamar kiderült, hogy a tarka színpaletta nem független a pénzpiactól, az olajválságtól és a hitelkrízistől.

Mikor a frissen végzett Radák Eszter a kilencvenes évek végén előállt szőnyegszerűen dekoratív, homogén színmezőkből álló, felhőtlenül tarka és nőies enteriőr festményeivel, a kortárs művészeti színtér nem tudta hová tenni. Jól tagolt, kilapított képterek, rajzos kontúrok, érdes felület vidám fagylaltszínekkel és botrányosan kispolgári tematikával. Virágmintás karosszék, szőnyeg sarkánál árválkodó pántos cipő, vízforralóban ázó teafilter és faluszéli mézeskalács házikó - fecsegő modorú, Bridget Jones-os címekkel megkoronázva. A magyar képzőművészet alaphangulatát meghatározó ősöreg avantgárd savanyúság nem tudott mit kezdeni ezzel a posztmodern naivitással. A művészettörténészek is csak nehezen engedtek fel a képek előtt: „Első pillantásra oly könnyen »olvashatók«, hogy a néző már csaknem gyanakodni kezd, hogy amit lát, csak egy fatális véletlen folytán tévedt be a művészet magasztos csarnokába. Gyanakvása azonban idővel elcsitul. A kivitel mívessége, az utalások és idézetek finom szövedéke lassanként feltárul előtte. Megnyugodhatunk. Rafinált egyszerűség ez, mint Madame Pompadoure háziköntösben.”

Radák Eszter nőies, tarka és jókedvű popfestészetének sikere nagy lökést adott annak a generációnak, amelyik a kétezres évek elején járt a Képzőművészeti Egyetemre. Az ezredfordulónak karaktert adó fotórealista hullám után ugyanis egy harsány palettájú, dekoratív lelkű nemzedék tűnt fel a színen. A 2004 nyarán megrendezett diplomakiállításon itt is, ott is visszaköszönt a popos vidámság, a tarka színek és a nőies-nagyvárosi hangulat. Gesztelyi Nagy Zsuzsa színpompás rongyhalmokat festett meg, Barabás Zsófia vidáman lubickoló, kövér absztrakt formákat, Soós Nóra vastag kontúrú női cipőket, Győri Márton masszív színfoltokat. Még a szigorúbb szobrászat területén is felütötte fejét a popérzés: Takács Szilvia terrakottából formált, festett ruhadarabjaiban...

Folytatás: http://artmagazin.hu/portal/hir.php?idt=20090519120420