Mikor van vége a háborúnak? Az 1939 és 1945 között elorzott vagy elveszett műkincsek jó része ma is a világ múzeumaiban pihen, mert az államoknak nem akaródzik az örökösök követelésének eleget téve megválni az időközben közgyűjtemények részévé vált műtárgyaktól - mondja Pásztory Balázs New York-i ügyvéd, a nemzetközi műkincsperek szakértője.

- Magyarországon a Herzog-ügy a legnagyobb nyilvánosságot kapott műkincsper. Ebben egy, a II. világháború során kitoloncolt, majd Amerikában letelepedett család leszármazottai próbálják visszaszerezni itt hagyott kincseiket a magyar államtól. (Lásd keretes írásunkat.) Hogy áll most ez az ügy?

- Egy kicsit fellélegeztünk, tudniillik a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon felfüggesztette a tárgyalást, és reményteli a helyzet. A szóban forgó műkincseket nem adták vissza a családnak, de államosítás sem történt, így a mi álláspontunk szerint a tulajdonjogot nem vették el tőlük. Ezzel szemben az állam folyton arról beszél, hogy 1973-ban volt egy amerikai-magyar egyezmény, amely részleges kártérítést ajánlott fel mindenféle vagyoni veszteségért, és ezt Herzogék is igénybe vették. A Legfelsőbb Bíróság (LB) 2002-ben úgy döntött, hogy ezzel a kártérítéssel Herzogék - tehát a felperes, Nierenberg Márta - tulajdonjoga nem veszett el. Ezzel szemben visszaküldték az ügyet, hogy vizsgálják meg az elbirtoklás kérdését, amellyel az állam a tulajdonjogot átvehette. Bizonyos esetekben az ilyen politikai és főleg a holokausztügyekkel kapcsolatban itthon és az Európai Unióban is kétségbe vonják az állami elbirtoklást. Amikor másodszorra került az ügy első fokon a bíróság elé, akkor a bírónő úgy döntött, hogy a 11 kép közül egy Nierenberg Mártáé, tízet az állam elbirtokolt. Mindketten fellebbeztünk, mi is, az alperes is, és most várunk az ítéletre. Túl merész volnék - főleg mint nemzetközi ügyvéd -, ha az esélyeket latolgatnám. Azonban a szempontok és a nemzetközi helyzet is változik, és különböző holokauszt-műkincs-ügyek az áldozatok számára kedvezőbb eredményekkel zárulnak.

- Befolyásolhatja a Herzog-ügy alakulását, ha létrejön egy nemzetközi keretegyezmény az ilyen esetekre?

- Természetesen. Ha létrejönne. Amikor 1996-ban először felmerült ezeknek a műkincseknek a tulajdonjogi kérdése, az akkori kultuszminiszterrel, Magyar Bálinttal kezdődtek a tárgyalások. Mindig is azon voltunk, hogy a kormánnyal próbáljunk megegyezésre jutni, anélkül hogy a bírósági úton haladnánk. Ez eddig nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogya jövőben sem fog.

- Mekkora esély van egy ilyen egyezmény létrejöttére?

- Ha jól tudom, az Európai Parlament egy-két évvel ezelőtt elhatározta, hogy jogszabályt alkot a holokauszt idején elkobzott műkincsekkel kapcsolatban. Az EP nagyon lassan működik, és a képviselőknek van egyéb dolguk is bőven. Nincs semmi okom azt gondolni, hogy ez a közeljövőben eldőlne.

- Milyen hatással járt az a lobbitevékenység, amelyet Martha Nierenberg a Zsidó Világkongresszusban és más nemzetközi fórumokon kifejtett?

- A Zsidó Világkongresszusnak van egy alapítványa, a Commission for Art Recovery, amely elkezdett egy kampányt. A mögötte álló Ronald Lauder úgy érezte, hogy ezek az ügyek Európa több országában is helytelenül alakulnak, nem szolgáltatnak igazságot a holokauszt áldozatainak. Hogy mi volt a hatása a nemzetközi szerveződésnek? Ebben az ügyben, tegyük fel, nem volt hatása, de más ügyekben előfordulhat.

- Milyen fényt vet Magyarország-ra, hogy ebben az ügyben egy eléggé nehezen védhető állásponthozragaszkodik?

- Erre nem szeretnék válaszolni, nem akarom a magyar közvéleményt bármilyen módon kritizálni. Megértem, mindnyájunknak voltak veszteségei. Amit az én családomtól elvettek vagy a maga családjától elvettek, az is felháborító. De azért, mert én nem tudom vagy ön nem tudja azt visszakapni, nem kívánhatjuk, hogy mindenki adja fel a harcot. A múltért azért némi felelősséget szoktak vállalni az államok. A magyar állam is azon van, hogy a múlt igazságtalanságait kijavítsa.

- Magyarországon ki lenne hivatott dönteni egy műkincs-vissza-igénylés ügyében?

- Ha megegyezésről és nem perről van szó, a kormány dönthet ezekben az ügyekben. Szerintem a Kincstári Vagyonigazgatóság is tudna dönteni mint az állami vagyon védelmére kijelölt hatóság, de túl nagy a publicitás ahhoz, hogy ezt a kormánytól függetlenül megtehesse. Vida Jenő örököseinek Görgey Gábor kultuszminiszter adott át műtárgyakat. Az Andrássy-Pallavicini család kincseinek átadásáról is a kormány határozott. A Nierenberg-ügy elején is visszaadták a Krisztus fehér köpenyben című Munkácsy-képet. Az volt az érzésem, hogy azért adták oda minden további nélkül, mert az örökös akkor talán eláll az egész ügytől. Feltételezem, hogy nem a múzeum igazgatója döntött erről, hanem a kormány.

- A Herzog-ügyben felmerült jogi szempontok - az örökösök tulajdonjoga, az állami elbirtoklás és a nemzetközi kárpótlási egyezmények - közül melyiknek legnagyobb a súlya?

- Csak az elbirtoklás és a tulajdonjog kérdése áll most már szemben egymással, mert az LB eldöntötte, hogy az 1973-as kárpótlással nem változott a helyzet. Az elbirtoklás a tulajdonjog átvételének egyik módja. Ha nekem van egy telkem, és maga jogalap nélkül használ ott egy ösvényt 10-20 évig, akkor egy bizonyos idő letelte után azt elbirtokolja. Ha mint bérlő használja az ösvényt, akkor nem kezdődik el az elbirtoklási folyamat, mert akkor jogi viszony van közöttünk. Nekünk az a véleményünk - és azt hiszem, ezzel a bíróság is egyetért -, hogy a Herzog család és az állam között jogi viszony állt fenn. Az állam őrzésbe vette a kincseket, mert a család részben kényszerből, részben önkéntesen átadta azokat a múzeumnak - ezáltal az állam letétkezelő lett. Ha a tulajdonos az elbirtoklási időszakban felveti a saját jogait, akkor leállítja ezt a folyamatot. Ez is kérdés volt a perben, és az is, hogy azokban az időkben, amikor nem volt jogállam, mire mentem volna azzal, hogy bemegyek a minisztériumba, és azt mondom, adják vissza a tulajdonomat. Talán ki is nevettek, de biztosan letartóztattak volna.

- A pártállami időkben nem volt példa arra, hogy valaki a jogos tulajdonát visszaszerezze?

- De igen, hiszen ezek az idők is hol enyhébbek, hol szigorúbbak voltak. Bizonyos képeket vissza is adtak a Herzog családnak. Hét kevésbé értékes műtárgyat már akkor visszakaptak.

- A Művészeti Lexikon 1926-ban 36 jelentős budapesti gyűjteményről számol be. Mi lett ezeknek a sorsa?

- E nagy gyűjtemények ügyében még mindig folyik a kutatás. Vannak regiszterek, indexek, amelyek nyilvántartják a régi képeket és főleg a lopott műkincseket. Mert a holokauszt idején tényleg eltűntek dolgok: részben a németek adták el vagy juttatták ki az országból. Így a nemzetközi piacokon is megjelennek olyan festmények, amelyek magyar gyűjteményekből származnak. Nagyon sok olyan tárgy volt az 1926-ban számon tartott gyűjteményekben, amelyről nem lehet tudni, hová került. Pontosabb adatok a Sacco di Budapestben, Mravik László művészettörténész könyvében szerepelnek, aki a kormány megbízásából kutatta Oroszországban a régi, elveszett gyűjteményeket, és munka közben ráérzett a helyzet igazságtalanságára. Szembefordult a kormány álláspontjával. Felvetette, hogy a magyaroknak is gondolniuk kéne a jogtalanul őrzött kincsek visszaszolgáltatására. A magyarok nem nagyon akartak, mertek az oroszok ellen fellépni, mert nekik is vaj volt a fejükön. A Sacco di Budapest indexre került, a magyar állam kétezer példányt elkészített, de nem akarta, hogy megjelenjen.

- Oroszországba is jelentős mennyiségű műtárgy került?

- Igen, Oroszországban nagyon sok műtárgy van jogtalanul, főleg a Herzog- és a Hatvany-gyűjteményből, de másoktól is, például az Andrássyaktól. A legértékesebb dolgok ma Oroszországban találhatók, nem a magyar múzeumokban. A duma még Jelcin idején hozott egy törvényt, amely elismerte a faji vagy vallási alapon üldözött áldozatok jogait. Elindult az elrabolt és Oroszországba jutott műkincsek visszaszolgáltatása, de ez a jogszabály csakis a faji alapon diszkriminált áldozatoknak kedvez. A Putyin-érában ezek a folyamatok leálltak, megint a hazafiasság és a nacionalizmus került előtérbe, és most nincs napirenden, hogy visszaadják. Az oroszoknak az a véleményük, hogy ez a préda háborús kártérítés azokért a károkért, amelyeket az ellenségeik - így a magyarok is - okoztak nekik. Az 1946-os békeszerződésben - amelyet Magyarország és a Szovjetunió is aláírt - szó volt arról, hogy visszaadják a holokausztáldozatok műkincseit. Miért tartsák meg az államok azt, amit a náci rablások eredményeként jogtalanul szereztek? Szerintem ez elfogadhatatlan igény.

- Magyarországon hány műkincs-ügynek került eddig pont a végére?

- Az Andrássy-gyűjtemény ügyét per nélkül zárták le, a Vida-ügyet szintén. A Zala megyei bajor királyi hercegek ügye perrel végződött.A Herzog családnak volt egy pere, amelyet végeredményben elvesztettek, és volt egy Dános-ügy, hasonló eredménnyel. Másról nem tudok. Bár ha egy család visszakapná tíz képét, akkor már nem állna érdekében, hogy nagy publicitást adjon az ügynek.

- A mai tulajdonviszonyok is nehezen követhetők néha, ha műkincsekről van szó. Ha a mai gyűjtők leszármazottai hasonló helyzetbe kerülnének, könnyebb lenne a dolguk?

- Egész biztosan. A műgyűjtők ugyan nem szeretik, ha tudnak a gyűjteményükről, főleg biztonsági okokból. Ez hiba, de változott a helyzet, mert a nemzetközi regiszterek ma már mindenki által megismerhetők. Ennek azért van jelentősége, mert ha valaki célba vesz egy híres műkincset és kétes eredetűnek találja, akkor nem vásárolja meg. Az internet ebben sokat segít. Egyre értékesebbek lesznek a műtárgyak, ezért minél régebbiek, annál inkább érdemes tisztán tartani a jogviszonyaikat. Ebben a nemzetközi jogászok is igen aktívak.

- Érvényt lehet szerezni az igényeknek, ha a művet régmúlt háborúkban rabolták el?

- Újabban a görög, a török és az olasz kormány nemzetközi politikai nyomással próbálja elérni, hogy régi kincseik visszakerüljenek hozzájuk a világ múzeumaiból. Amerikában és Kanadában indián törzsek kapják vissza ereklyéiket. Az Egyesült Államok is csatlakozott az UNESCO műkincseket védő egyezményéhez. Az FBI művészettörténeti osztálya utánanéz az illegálisan az országba került régiségeknek. A Metropolitan Museumban felmerült a középkori apátságoktól elorzott tárgyak visszaadása - amelyeket persze nem az amerikaiak loptak, hiszen akkor Európában még nem is ismerték Amerikát. Nem hiszem, hogy ez kivitelezhető lenne, de az újonnan feltárt régészeti anyag minden esetben védve van. A Getty Múzeum ellen bizonyos régiségeket visszakövetelve most Olaszország kezdett eljárást. Óriási nyomás nehezedik ezekre az intézményekre, hogy helyes magatartást tanúsítsanak.

- Hans Deutschot, a német ügyvédet lecsukták, amiért egy utólag jogosulatlannak bizonyult örökösi igénynek szerzett érvényt. Magyarországon is hasonlóképpen járhat egy ügyvéd?

- Ez a történet a Hatvany-perhez kapcsolódik. Ennek során felmerült, hogy miként kerültek Németországba bizonyos műkincsek. Egy volt SS-tiszt hamis tanúvallomást adott, kérdés, hogy Deutsch ezt tudta-e vagy sem. De az ügyvédet találták felelősnek, amiért a tiszt valótlan adatokat adott, és ezért egy időre letartóztatták.Magyarországon is így jár egy ügyvéd, ha hamis tanúvallomást használ föl. Nem tudom elképzelni, hogy ne így lenne.

Rácz Johanna