Nőként érvényesülni a művészeti szakmában hagyományosan rögös út, ám egyre több múzeum fektet hangsúlyt arra, hogy mindkét nem képviselői kellő bemutatkozási lehetőségeket kapjanak. Felmerül persze a kérdés, hogy szükséges-e egyáltalán a nemek szerinti csoportosítás, hiszen a lényeg nem az alkotó neme, hanem a művek kvalitása. A nemi megkülönböztetés rosszul is elsülhet; ha csak azért állít ki egy intézmény női művészeket, hogy a kor politikailag korrekt trendjeinek megfeleljen, akkor ott a veszély, hogy az igazán kiemelkedő alkotók helyett középszerű képzőművészek kaphatnak lehetőséget a félrecsúszott pozitív diszkrimináció nyomán. Ideális esetben a legcélravezetőbb az lenne, ha nem a nemi identitáson, hanem a műtárgy minőségén lenne a hangsúly, ám addig, amíg a női művészek nem kapnak ugyanolyan tiszteletet és adott esetben lehetőséget a kollektív művészettörténeti tudattalanba beépült prekoncepciók okán, mint a férfiak, addig nehéz igazságosnak lenni.

George Baselitz német sztár festőművész 2015-ben a Guardian-nek adott interjújában a következő igencsak megkérdőjelezhető véleményét közölte: „A piac nem hazudik, annak ellenére, hogy mára a művészeti akadémiák 90%-án nők tanulnak, mégis kevés válik közülük igazán sikeressé.” Baselitz szerint a nők sikertelensége miatt nem az oktatás, és nem a galerista világ okolható. „A nők nem festenek túl jól. Ez tény! A nőkből hiányzik az ambíció ahhoz, hogy igazán sikeresek legyenek.” E mondatok hitelességét a piaci árakkal kívánta alátámasztani. Az kétségtelenül igaz, hogy a férfi művészek jobban teljesítenek az aukciókon: amíg Picasso legértékesebb festményéért 179 millió dollárt fizettek, addig a legdrágább női festő, Georgia O’Keeffe rekordja 44 millió dollár. Azonban Baselitz súlyos kijelentéseit úgy teszi, hogy közben  nem mérlegeli az általános társadalmi tényezőket. A feminista törekvések ellenére a nemek közötti bérkülönbség és a nemi sztereotípiák leküzdése a legtöbb országban még mindig gondot okoz. Baselitz logikája más ponton is megkérdőjelezhető: ha elfogadjuk, hogy a magasabb árak azt mutatják, hogy a férfiak jobb művészek a nőknél, akkor az is következik, hogy mindig az ár határozza meg, ki milyen kvalitású festő.

Vizsgáljuk meg a Prado első olyan kiállítását, amelynek egy női művész a főszereplője. Clara Peeters flamand csendéletfestő tárlata 2016. októberében nyílt, a múzeum fennállása után 197 évvel. A festőnő életéről, családi hátteréről keveset tudunk. 1580 körül született Antwerpenben és 39 műből álló életművét 1607-1621 között festette. Míg kortársai – Jan Brueghel, Peter Paul Rubens és Anthony van Dyck – mindenki számára ismertek, addig Peeters neve sokaknak idegen. A névtelenség nem a festői dilettantizmusból vagy a középszerűségből fakad: a művészt máig egyszerűen hanyagolta a világ.

Bár Peeters kulcsfontosságú alakja a csendéletfestészet történetének, a múzeum hasonló tematikájú kiállításai csak férfiakat szerepeltettek: 2004-ben Luis Méndez, 2013-ban pedig Juan Fernández el Labrador munkáiból rendeztek kiállítást. A múzeum figyelemre méltó flamand festészettel rendelkezik: Rogier van der Wayden: Krisztus levétele a keresztről, Hieronymous Bosch: Gyönyörök kertje. Míg a múzeumi gyűjtemény Peeters 6 festményével együtt is mindössze csak 41 női műből áll, addig 5000 férfit szerepeltet.

A múzeum kurátora, Alejandro Vergara egy interjúban mesélte, hogy felesége múzeumi látogatása adta az ihletet, amikor megkérdezte, hogy hol vannak a női művészek, és ekkor kötöttek ki Peeters képeinél.

Peeters festményei remekművek. Képein bonyolult lakomajelenetek, élénk virágos csokrok, lágy kenyér, sikamlós hal, ragyogó porcelán, tükröződő üvegfelületek jelennek meg. Nőként a 17. században egyértelmű hátránnyal indult, azonban vállalta nőiségét, önarcképeit ügyesen elrejtette a képeken. Ha életműve hamarabb kerül a figyelem középpontjába, Peeters nevét a méltán ünnepelt férfi kortársak között emlegetnénk.

Forrás:

Alyssa Buffenstein: Museo del Prado Opens First Ever Exhibition Dedicated to a Female Artist. https://news.artnet.com/exhibitions/prado-museum-clara-peeters-exhibition-720452
(megtekintés: 2017. február 19.)

Hannah McGivern: It only took 200 years: Prado stages its first show dedicated to a female artist. http://theartnewspaper.com/news/it-only-took-200-years-prado-s-first-show-dedicated-to-a-female-artist/
(megtekintés: 2017. február 19.)

Henri Neuendorf: Georg Baselitz Makes Disgraceful Sexist Remarks on Woman Painters, Again. https://news.artnet.com/art-world/georg-baselitz-women-painters-300663
(megtekintés: 2017. február 19.)