London, Sotheby’s
Más perspektíva

November elején röppent fel a szenzációs hír, mely szerint a Sotheby’s eddig sohasem látott mennyiségben árverez magyar, jórészt kortárs alkotásokat a hó végén megrendezendő aukcióján. Maga a nagy érdeklődés által övezett esemény lapunk nyomdába kerülése után, november 30-án zajlott, így az eredményekről nem számolhattunk be, de áttekintjük azokat a lépéseket, melyek az árverésig vezettek.

Meglepetten kapta fel a fejét a hazai (!) szakma, amikor Nagy Boglárka (a Habony Árpád barátnőjeként elhíresült 26 éves festő – A Szerk.) nevét olvasta a Sotheby’s november végi, 20th Century Art – A Different Perspective fantázianevű aukciójának katalógusában. Ha csak az ismertebb kortársakat nézzük, akkor a fiatal festő Fajó János, Reigl Judit, Maurer Dóra, Szűcs Attila, Rozsda Endre és El Kazovszkij társaságába került. Veretes névsor – értünk egyet mindannyian. Majd csörög a telefon, és a vonal túlvégén nem arról érdeklődnek, lesz-e vevő Reigl, Maurer, vagy éppen Kassák munkájára, hanem hogy hogyan válogatták be a nemzet nagyjai közé a pályakezdő művészt. Ez csupán azért sajnálatos, mert így (sokadszorra) másról beszélünk, mint amiről érdemes lenne. Persze a kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű, ezért ha valaki politikai leleplezésre vagy rejtélyes kapcsolatok feltárására számítana, e cikket olvasva csalódni fog. Ahogy eddig, úgy most is a tényekre és a számokra fogunk fókuszálni, magát az eseményt pedig igyekszünk kontextusába helyezve értelmezni.

A világ vezető aukciósházai évek, sőt évtizedek óta nem tudnak mit kezdeni a közép- és kelet-európai régióval. A rendkívül erős és kontrollált lokális piacok, a szigorú védettségi szabályozások, a nemzetközileg kevéssé ismert és bevezetett művészek, az elérhető minőségi munkák hiánya és a tőkeerős gyűjtők vagy befektetők rejtőzködése szinte lehetetlenné, de legalábbis átláthatatlanná teszi az objektív és reális aukciós anyagok összeválogatását.

Mit tesz ilyenkor egy külföldi árverezőház? Tanácsadókra, bennfentesek véleményére és feltételezésekre alapoz, ami vezethet tragikusan sikertelen árverésekhez, ahol a túlárazott munkák egyike sem kel el (2013. november 25.), de akár aukciós rekordok sorát és bizalomkeltő leütéseket is eredményezhet (2016. június 7.). Magyarán szólva, erős házon belüli kutatás és valós külső konzultáció nélkül az eredményeket nehezen lehet előre prognosztizálni. Ebben a kontextusban vizsgálva nehezen kérhető számon, melyik művész kerül be egy-egy árverésre, ahogy (korábbi aukciós eredmények hiányában) a becsértékek is nagy szórást mutatnak. Érdemes itt azt is megemlítenünk, hogy ideális esetben egy aukciósház feladata nem az elsődleges piac megteremtése, hanem annak követése és kiegészítése, valamint az intézményi kanonizálási folyamatokra (például retrospektív kiállításokra) való reflektálás lenne. Ez a reflexió azonban igencsak relatív, ha az elsődleges piac szűk és zárt, a nemzetközi múzeumi kiállítások száma pedig minimális. Persze azt is tudjuk jól, hogy ilyen esetekben a sikeres nemzetközi árverések jelentősége megnő, és referenciapontként is szolgálnak. 

Mindezen nehezen modellezhető hatások (és ellenhatások) ellenére a Sotheby’s évről évre megrendezi a 20th Century Art – A Different Perspective aukciót, leginkább annak reményében, hogy új vásárlóközönséget ismerhet meg. 

A 2014-es rendezvény jutalékokkal együtt éppen csak meghaladta az 1,8 millió fontot, és 82,4 százalékos eladási arány mellett 360 ezer font profitot hozott a háznak. Ekkor valóban kortársnak mondható magyar munka nem szerepelt (Scheiber, Bortnyik, Kádár, Kassák, Ébneth, Ferenczy Károly) Londonban, de mind a 8 mű elkelt, melyek értékesítéséből a Sotheby’snek 41 ezer fontnyi haszna volt. A 2015-ös árverésen érdekes módon 40 munka származott arab, török, egyiptomi és iráni művészektől, mely szekció 254 ezer font eladási prémiumot hozott, 1 499 500 fontos teljes eladási ár mellett. A 40 közel-keleti munka becsértéke 801 500 és 1 082 500 font között volt. Erre csupán azért érdemes kitérnünk, mert a szekció sikerének eredményeképpen azóta a közel-keleti régió külön aukciót kapott. A 20th Century Art/Middle East árverés idén áprilisban 2 millió fontot, ez év októberében pedig 3 millió feletti teljes eladást ért el 56-56 tétellel. Ezek a számok feketén-fehéren megmutatják, milyen szintet kellene összbecsértékben és eladási árban elérni a közép- és kelet-európai régiónak ahhoz, hogy saját aukciót és ezzel valós kutatási forrásokat kapjon.

Ha a magyar részvételt nézzük, itt 13 munka szerepelt, ismét kortársak nélkül, 132 ezer fontos alsó becsértékkel, végül 80 ezer font körüli teljes eladást produkálva. Az árverezőház prémiumát tekintve csupán 15 950 fontról beszélhetünk, hiába sikerült értékesíteni többek között Rippl-Rónai József, Kassák Lajos és Iványi-Grünwald Béla kvalitásos munkáit. A visszafogott mutatók oka leginkább az, hogy igazán jelentős művek csak elvétve kerültek kalapács alá.

Így jutunk el a mostani, november végi aukcióhoz, amelyre, mondhatni, rendhagyó módon kerültek be háború utáni magyar alkotások. Ebben kifejezetten nagy szerepet játszott a júniusi Contemporary East sikere, mely erős műtárgypiaci visszaigazolást jelentett, hiszen a 10 beadott munkából – több aukciós rekordot is elérve – 8 elkelt. Ez alkalommal a ház még tovább ment, és 13 magyar művésztől 18 műalkotást vett be a 67 kalapács alá kerülő mű közé.

A szórás korban, stílusban és becsértékek tekintetében egyaránt jelentős, így az aukció kimenetelét nézve a nemzetközileg már bizonyított és aktuálisan keresett Reigl Judit, Maurer Dóra, Kassák Lajos és Szűcs Attila munkái találnak majd vélhetőleg a legjobb eséllyel vevőre. Ha pedig az előbb találgattunk, akkor abban viszont biztosak lehetünk: Nagy Boglárka festményére bizonyosan érkezik licit. A kérdés csupán az, hogy 4 ezer fontos alsó becsértékéről meddig megy fel az ára. És mint tudjuk, minden műtárgy annyit ér, amennyit adnak érte…

Ferenczy Bálint
Megjelent a Műértő 2016. december-2017. januári lapszámában