Az év talán legizgalmasabb magyar műtárgyárverését szeptember 29-én tartották egy angol kisvárosban, Newbury Donningtonban. Még megfejtésre vár, hogyan került a városka aukciósházába a mintegy száz, erősen megviselt vászonból és lapból álló magyar kollekció, elsősorban Mednyánszky László grafikái és néhány olajképe, illetve más, a századfordulón és a századelőn keletkezett magyar vonatkozású munkák. Bizonyos, hogy az árverező alulbecsülte a tételeket, és hogy az anyag egy része a kereskedőknek és gyűjtőknek köszönhetően Magyarországra kerül.

A katalógus szerint (http://www.dnfa.com/catalogues/13197.pdf, 68. oldal) a művek egykori tulajdonosa dr. Leopold Ringwald, aki közvetlenül Mednyánszkytól és „körétől” vásárolta, majd a harmincas évek végén Angliába vitte a képeket. Nem kizárt, hogy ez az a kollekció, amelyről a Balkon hasábjain Perneczky Géza is említést tett (Töredékes morzsák a Mednyánszky-recepcióhoz, 2003/11.): a hetvenes évek közepén a Szlovák Nemzeti Galéria felvette a kapcsolatot egy, a náci megszállás elől Angliába menekült felvidéki családdal, hogy kiállíthassák a Gerrards Crossban őrzött mintegy 200 Mednyánszky-művet, ám politikai okokból a képek végül a szigetországban maradtak. A gyűjtemény hitelességét erősíti, hogy több darabját Malonyai Dezső is reprodukálta 1905-ös Mednyánszky-monográfiájában.

A tételek becsértéke néhány száz fontot tett ki, függetlenül az állapottól, a művésznévtől, a keretezéstől vagy a tételhez tartozó lapok számától. Az árak pedig több esetben megközelítették vagy el is hagyták a 10 ezer fontot.

Ha az aukciósház igénybe vette volna magyar szakértő segítségét, akkor az ismeretlen XX. századi európai alkotó birkózói Ferenczy Károly műveként indulhattak volna (ez a kép foszlásnak indult felső sarkában olvasható is), bár a mű így is a becsérték százszorosáért, 20 ezer fontért kelt el. Csók István Kártyázó nő című, tisztításra szoruló vászna (hátán az Ernst Múzeum blankettája a Munkácsy-céh egyik kiállítására kitöltve) 1000--1500 font helyett 4500 fontot ért. Paál László alaposabb vizsgálatot igénylő erdőrészletét 400--600 fontra várták, ehelyett 13 ezerért vitte el valaki. Ismeretlen művész hegedűt tartó kalapos fiút ábrázoló olajképén Pór Bertalan jelzése olvasható -- ha némi tisztítás után a mértékadó szemek is annak látják. Az egyik tájképcsoportban egy korai Vaszary is elbújhatott, csak nem a Magyarországról érkező licitálók számára, hiszen a mű 400--600 fontról 7 ezer fontig jutott. Egy grafikakupacban Zichy Jenő ceruzarajza rejtőzött.

Nem minden Mednyánszkyt sikerült felismerni: egy azonosítatlan ötös csoportban szerepelt a művész félalakos fekvő fiúfigurája, melynek reprodukciója Malonyai monográfiájában Nincs munka címmel szerepel -- a tétel ára 3000 font lett, a becsérték tízszerese. A „nevesített” Mednyánszky-csoportokat általában tematikus rendben indították (romok-várrészletek, csavargó- vagy férfiportrék, havas tájak), mindegyik 200--300 font körüli becsértékkel, 2 és 20 ezer font közötti leütési árakkal. Egy magányos fát és egy keresztet ábrázoló olajkép egymagában indult és kelt el 3500 fontért, Malonyai Talán jönne valaki… címmel közölte kötetében. De indult két változat a Malonyainál Karácsony címmel reprodukált grafikából is, 1300 fontos eladási áron.

A magas leütések sok esetben a magyar és az angol gyűjtők, kereskedők együttes erőfeszítésének köszönhetők. Néhány tétel lényegesen drágábban máris megjelent egy angol galéria honlapján.

G. E.