A vásár története a 2008-as évre nyúlik vissza, amikor Magnus Renfrew brit szakember alapításával megrendezték az első Hong Kong International Art Fairt (Art HK). Ezt követően szinte példátlan fejlődésnek lehettünk tanúi. Az első alkalommal alig 100, míg 2012-ben már 265 galéria mutatkozott be, a látogatók száma pedig idénre megháromszorozódott azzal, hogy elérte a 67 ezret. Érthető, hogy az első évek sikerei után az Art Basel és az Art Basel Miami Beach művészeti vásárokat szervező svájci MCH Swiss Exhibition is szemet vetett az ázsiai műkereskedelmi piac egyik legnagyobb lehetőségére: 2011. július 1-jén bejelentette, hogy a cég 60 százalékos tulajdonrészt nyert az Asian Art Fairsben. Noha a vásárt 2012-ben még az eredeti név és koncepció alatt rendezték, 2013-ban már Art Basel Hong Kong néven futott, és bár továbbra is az alapító igazgató irányította, de az anyacég elvárásait követte. Az Art Basel így tovább erősítette kiváltságos pozícióját a művészeti vásárok arénájában: Európa és Amerika mellett immár Ázsiában is megjelent.

A svájci márka hitelét Ázsiában is a minőség révén igyekeznek garantálni. Annak ellenére, hogy az ázsiai kiállítók nem minden esetben ütik meg a kijelölt mércét, a nyugati világból érkező galériákkal szemben nagyon szigorúak az elvárások. A vásár vezetősége már a kezdetektől vallja, hogy a két újabb helyszínen nem a bázeli rendezvényt kívánja reprodukálni, hanem a régiókhoz idomulva kíván eltérő tartalmú, de hasonlóan igényes eseményt szervezni. Így a résztvevő 245 galéria összetételét illetően az Art Basel Hong Kong a világ egyetlen vására, ahol a nyugati és a keleti galériák fele-fele arányban szerepelnek. Míg így a nemzetközi kiállítók részére megnyílik az út az ázsiai piacokon való terjeszkedésre, addig a helyi galériák, művészek jeles nemzetközi fórumokon jutnak lehetőséghez. Érdekesség, hogy a hongkongi kiállítótérrel rendelkező 24 galéria teszi ki a résztvevők 10 százalékát.

Az Art Basel irányításán kívül kicserélődött a gyűjtők összetétele is: több az amerikai, a svájci és a német. A magánosok mellett a keleti és a nyugati intézmények is megjelentek. Amíg a nyugati gyűjtők tanácsadókat alkalmaznak és kurátorok közreműködését veszik igénybe, addig az ázsiaiak maguk tanulnak, utaznak, művelődnek. Az sem ritka, hogy jeles amerikai vagy brit egyetemeken szereznek diplomát, emellett pedig a művészet terén is otthonosan mozognak. Gyűjtési irányultságuk még mindig „konzervatív”: a kortárs sztárokkal szemben a jól ismert klasszikusokat részesítik előnyben. Ez a terület élvez előnyt a vásárokon is, ahol 10-20 millió dollár értékű művek találnak gazdára. Jó oka van annak, hogy sem a Sotheby’s, sem a Christie’s nem szervezett még nemzetközi kortárs művészetre specializálódott árverést Ázsiában. De a nyitottság egyre nő: a kortárs kínai gyűjtői figyelem újabban a fiatal, még feltörekvő, eddig ismeretlen nyugati művészekre is kiterjed.

A galériák közül sok nem az első alkalommal jött el erre a vásárra. A tapasztaltabb műkereskedők tudják, hogy az ázsiai gyűjtők megnyerése hosszabb folyamat. Levonva a tanulságot az előző idők tapasztalataiból, a nagy galériák nemcsak a nagy nevekre, hanem a magas színvonalú és érdekes művek kiállítására is törekedtek, ellentétben a korábbi évekkel, amikor ezeket az ázsiaival szemben inkább az egy hónappal későbbi európai Art Baselre tartogatták. A gyűjtők nagyra értékelték a neves kínai művészektől származó műveket, különösen a történelmi darabokat keresték.

Több nyugati galéria igyekezett ázsiai művészeket, illetve a térségbeli stílusirányzatokhoz közel álló alkotókat is bemutatni. A New York-i Paul Kasmin galéria az egyik legkeresettebb indonéz művész, Nyoman Masriadi figuratív festményeit hozta el. A szintén New York-i Lehmann Maupin standján a szürrealisztikus jeleneteiről ismert amerikai Hernan Bas monumentális vásznát egy kínai ingatlanberuházó vásárolta meg 350 ezer dollárért. A Gagosian galéria Zhang Xiaogang kisméretű bronzszobrait, a Hauser & Wirth pedig Zhang Enli színes absztrakt festményeit állította ki. A David Zwirner galériából Oscar Murillo absztrakt művei találtak gazdára. A White Cube állítólag több millió dollárért értékesített, standján Damien Hirst, Gilbert és George, Tracy Emin, Andreas Gursky és mások művei szerepeltek. A Pace galéria James Turrell fametszetsorozatát árulta. A berlini Neugerriemschneider galériánál Ai Weiwei kerékpáros installációja volt a sztárdarab, a tokiói Nanzuka pedig a japán Keiichi Tanaami installációjával tűnt ki. A Perrotin galéria Takashi Murakami festményeit és szobrait mutatta be. A mumbai Chemould Prescott Road galéria Vivan Sundaramnak a nagynénjéről, az indiai-magyar származású Amrita Sher-Gilről készített hét darabos digitális fotómontázs-sorozatát mutatja be. A londoni Victoria Mirónál Grayson Perry egész falat beborító szövött kárpitja uralta a kiállítóteret.

A vásár 2009-ben már helyet adott kurátori szekcióknak, projekteknek, ezek más koncepcióval – és elnevezéssel – az idén is teret kaptak. Az Insights szekcióban 47 galéria mutatkozott be Ázsiából, standjaikon kivételes művészettörténeti anyag, illetve egyéni kiállítások vagy erős tematikus csoportos tárlatok jelentek meg. A dubaji Isabelle van der Eynde galéria az arab konceptuális művészet atyjának nevezett Hassan Sharif munkáit mutatta be. A Koru Contemporary Art Brian Brake kínai utazása alkalmával készült fényképeit állította ki.

A Discoveries szekció 27 galériája feltörekvő művészeket prezentált az egész világból. Az Experimenter galéria a tunéziai születésű Nadia Kaabi-Linke munkáit hozta el, aki az idei A Felfedezettek Győztese díjat nyerte el.

Az Encounters projekt keretében 17 nagyméretű, múzeumi kvalitású szobrot, installációt tártak a közönség elé ismert régióbeli és nemzetközi művészektől – a programot az idén Yuko Hasagawa, a tokiói kortárs művészeti múzeum főkurátora gondozta. A Galerie Krinzinger/Grimm prezentációjában az Atelier Van Lieshout (Rodin inspirálta) 2013-as üveggyapot szobra, A polgárok szerepelt. A helyi Hanart TZ képviseletében a kínai Gu Wenda Az Egyesült Nemzetek: ember és tér című folyamatosan épülő projektje keretében a világ minden részéről összegyűjtött emberi hajfürtökből készített installációt.

Erről a vásárról sem hiányozhattak az előadások, ezenkívül a pekingi-zürichi kurátor, multimédia-művész és producer, Li Zhenhua vezetésével új szekcióként megjelent a film is.

Az Art Basel Hong Kong értékesítési aránya csökkent az előző héten rendezett New York-i Frieze és a Christie’s és a Sotheby’s, valamint a Phillips annak alkalmára időzített kortárs művészeti aukciói miatt. Ezért a hongkongi vásárt jövőre már márciusban, az Art Dubai vásár hetében rendezik meg – annak közönségére, különösen a tengerentúlról érkezőkre számítva.

(Megjelent a Műértő, 2014. július-augusztusi lapszámában.)

Bagyó Anna