A kölni Auction Team Breker március 21-én rendezte 132. régifényképezőgép-árverését, amelyen 26 témacsoportba sorolt 751 tételre vártak vevőket. Itt éppúgy a régiek közé tartozik az 1859-ben a londoni Balton & Barnitt cég által forgalmazott, favázas fényképezőgép, mint a száz évvel később gyártott kisfilmes, tükörreflexes kamera. Napjaink gyűjtői az utóbbiakat sokszor feltűnő érdeklődésükkel tüntetik ki, míg a kezdetek eljárásaihoz használt eszközök rajongói tábora kisebb, de néha lelkesebb…
​
    Uwe H. Breker és csapata ezúttal látványosan a korábbi időkben előállított kamerák gyűjtőinek kedvét kereste, és szinte teljesen mellőzték a már-már kötelezőnek számító Nikon, Canon és más modern márkák felsorakoztatását. Az ide sorolható 30 Rolleiflex-tételt 18 Zeiss, 15 Voigtländer, 11 Exakta és 8 Kodak követte. Az összeállítás 8,5 százalékát tették ki a fényképek (dagerrotípiák, ambrotípiák, illetve XX. századi erotikus felvételek), 6 százalékát a másutt szinte elő sem forduló, mozgófilmezéssel kapcsolatos tárgyak, és csupán 5,8 százalékos volt a már szinte divatmániává vált különböző objektívek részesedése. 
A kínálatnak mindössze 14 százalékát adták a Leicák. Más árverezőházaknál – például a bécsi WestLichtnél, vagy a frankfurti Rahnnál – ez az arány jóval nagyobb. Egy dekorációs célra, fából készített 54 centiméteres Leica III-as 180 euróról 2500-ig szárnyalt. A hét Leitz tartozékot tartalmazó összeállítás ára pedig a becsérték felső határának duplájáig, 350 euróig emelkedett. (A közölt árakhoz 22,97 százaléknyi járulékot kell még hozzáadni.)
Oskar Barnacknak, a Leica atyjának kiinduló ötletével – a 35 mm-es mozifilm fényképezésre történő használatával – egy időben, 1913-ban jelent meg az Egyesült Államokban a Tourist Multiple fényképezőgép. Betöltése után egy hosszabb utazás élményeit is meg lehetett vele örökíteni, mivel filmtára 750 (!) felvétel elkészítéséhez elegendő nyersanyagot fogadott be. Az 1800 eurós kikiáltás után e tétel esetében a 6000-es felső becsérték felett, 7000 eurónál koppant a kalapács.
A 86 tételnyi sztereokamera és 62 tétel képnéző tárgy az összmennyiség 19 százalékát alkotta. Ebből a típusból más cégek néha tizedennyit sem kínálnak. A trópusi teakfából 1910-ben összeállított Ica fényképezőgépért a 180-as kikiáltási ár helyett most 1000 eurót kellett fizetni. Mostohagyereknek számítanak a műfajban a nagy képméretű, egyfényaknás, tükörreflexes fényképezőgépek, melyekből Brekerék most 42 tételnyit árvereztek.
Dr. Rudolf Loher gyűjteményéből az 1880–1890-es években készített Steinheil rézobjektíveket indították. A korábban mintadarabnak szánt, gépbe be nem épített, újszerű állapotú 130 éves tárgyak némelyike ékszerként ragyogott. A máskor általában hiányzó csatlakozógyűrűk is a tételek részét képezték, és mivel a Steinheil cég ezekbe kiegészítő jellegű adatokat gravírozott, a tárgyak fotótechnika-történeti értékű információt is hordoztak. Az Universal Aplanatot 120. születésnapján 2000 euróért vihette haza új tulajdonosa.
A tavaly szeptember 20-i Breker-árverésen – nem kis meglepetésre – 180 euróért nem kelt el a Gerard Klijn kollekciójából származó, Lancaster márkájú favázas fényképezőgép (Műértő, 2015. november). Némi zavart az okozhatott, hogy a 73 éves korában, 2013-ban elhunyt holland fotóriporter aligha használta a XIX. század végén forgalmazott kamerát, inkább az elődök iránti tiszteletből birtokolta. A műfaj iránti növekvő érdeklődést jól jelzi, hogy a most újraindított tétel 350 euróig vitte.
Az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb jó állapotú példány kerül elő a nedves lemezes negatívra történő fényképezéshez egykor használt eszközökből. A gyakorlatban kissé nehézkes metódus napjainkban ismét divatossá vált, a gyűjtők mellé a használók is felsorakoztak lehetséges vevői közé. George Hare 1860-ban, Londonban készített ilyen típusú fényképezőgépének ára 1600 euróról 4000-ig emelkedett. Egy másik, trópusi fából, szintén 1860-ban, de Párizsban készített, fémsarkokkal megerősített, rézobjektíves, nedves lemezes kamera 4800 euróért kelt el. Az elégedett vevő a géppel meglehetősen jól harmonizáló, eredeti állványt is megkapta.
Az előkelő családból származó francia feltaláló, Jules Bourdin az 1860-as évek végén nem saját nevén, hanem „Dubroni” márkával forgalmazta azokat a szabadalmaztatott, sajátos szerkezetű kameráit, melyeknek üveggel vagy kerámiával bélelt belső terében a képkidolgozás kémiai műveleteit is elvégezhette a fényképész. Egy ilyen restaurálatlan, eredeti állapotú Dubroni fényképezőgép ezúttal a meglehetősen magas, 2800 eurós kikiáltási árát is megtöbbszörözve, 6500-ért váltott tulajdonost.
Az Auction Team Breker 132. árverését eredményesnek mondhatjuk; a régebbi, térhatású felvételek készítésére-szemlélésére előállított eszközök, valamint a favázas kamerák és a korai vetítés és a mozgóképkészítés tárgyai látványos sikereket arattak.
(Megjelent a Műértő 2015. áprilisi lapszámában)

Fejér Zoltán