Az őszi szezont kihagyó Abigail Galéria tisztes, de a nyári, rekordforgalmat hozó aukciótól elmaradó „sűrűségű” anyaggal tért vissza az árverési piacra. Hajdú Katalin egyelőre megmaradt a kikiáltási áras rendszernél, de mint elmondta, figyelemmel kíséri a becsáras módszerrel szerzett tapasztalatokat, s ha azok igazolják a várakozásokat, ő is megfontolja a váltást. Kezdjük a legfontosabb számokkal: a katalógusban szereplő 224 tétel összesített kikiáltási ára 128 millió forint volt, az elkelt 141 tételé (63 százalék) 80,5 millió forint. A leütési árak összege 93 milliót tett ki, azaz a licitek alig 15 százalékos emelkedést hoztak; a művek nagyobb része más házakhoz hasonlóan kikiáltási áron kelt el.

     Az est legdrágább tételére, Aba-Novák 13 millióról indított Fiatal lány portréja című képére nem volt licit, elkelt viszont Schönberger Armand – jó érzékkel a katalógus címlapjára emelt – Házak a budai domboldalon című 1929-es munkája, amelyért két licitlépcső után 11 millió forintot adtak. A XX. század első felének magyar festészetét reprezentáló anyagban most kevesebb volt az igazán nagy név, viszont a mai viszonyok között is elfogadható áron lehetett izgalmas ritkaságokhoz jutni. Ilyen volt a fiatalon Amerikába emigrált és itthon csaknem elfeledett Erdélyi Ferenc minőségében is Patkóra vagy Aba-Novákra emlékeztető vászna, az Irgalmasság, amelyet 3,6 millióról indulva 4,2-ért ütöttek le. Ugyancsak ide sorolható az egyik legígéretesebb nagybányai tehetség, a nagyon fiatalon elhunyt, ezért töredékes életművet hátrahagyó Maticska Jenő ligetrészlete, amelyért új tulajdonosa a 3,4 millió forintos kikiáltási árnál egymillió forinttal fizetett többet. Ebbe a kategóriába tartozott Bene Géza jellegzetes, ám mérete miatt különleges kék kapus kertje is, amely 1,6 milliós indulóárához képest három licitlépcsőt emelkedve kelt el. És ide tartozhatott volna Bornemisza Géza 1,9 millióról indított varázslatos tájképe is, de erre nem volt licit.

      Az Abigail egyike a kortárs művekkel, köztük külföldiekkel is bátran kísérletező aukciósházaknak. Párizsi kocka című nagy sikerű kiállítása óta a ház vevőköre „rákapott” a geometrikus absztrakt művekre. Hans-Jörg Glattfelder, Claude Pasquer, Gaudin Bolivar és a tavaly elhunyt Carmelo Arden Quin művei egyaránt a kikiáltási ár felett keltek el; Arden Quin munkájáért például 3,4 milliót adtak. A magyar kortársak választéka is gazdagabb, a kereslet pedig élénkebb volt az átlagosnál. El Kazovszkij mindhárom alkotása kikiáltási ára felett ment el; az igen hatásos keretbe foglalt Mediterrán emlékműért 1,3 milliót adtak. Sikerrel szerepeltek Földi Péter, Fajó János, Nemes Judit, Bartl József, Bukta Imre, Szabó Ákos, Tenk László, Deim Pál, Matzon Ákos és Méhes László munkái is, Fehér László, Lukoviczky Endre és Csáji Attila képei ugyanakkor visszamaradtak.

     A XX. század legismertebb külföldi művészeinek sokszorosított grafikáival a galéria az elmúlt években szép sikert ért el. Most Salvador Dalí négy grafikájára lehetett licitálni, ám csak egyre, a Shakespeare Szentivánéji álom című színművéhez készült illusztrációra érkezett ajánlat.

        Ugyancsak hagyomány az Abigailnél, hogy viszonylag gazdag szoborválasztékot kínál – egyelőre azonban az átütő siker várat magára. Ezúttal Varga Imre Táncolók című bronzszobrára került vevő a 280 ezres kikiáltási áron. A fotóművészetet egyetlen tétel képviselte. Az amerikai Nat Finkelstein honfitársát, Andy Warholt megörökítő fotójából 30 szignált és számozott zselatinos ezüstnagyítás készült, ezek egyikéért 170 ezer forintról indulva végül 220 ezerig tartott a licit.

 

E. P.