2025. okt. 06., hétfő

Súgó a keresőhöz Bezár
-  


Debreceni Boglárka: Csak néhány kis szúrás volt. BA-CA Kunstforum, Bécs

- 1970. jan. 01.

    Nehéz Frida Kahlóról írni, mert kevés olyan alkotót jegyez a művészettörténet-írás, aki annyira mélyen, drasztikusan festette meg a fájdalmat, mint ő. Képei a személyes ikonfestészet remekei, „időtlenek” és kifejezők. A mexikói, az azték hatást tükröző, az ex votók stiláris jegyeit a dél-amerikai kultúra vonásaival egyesítő „naivitás” és az autodidakta képzettség sajátosan egyéni -- Sárosdy Judit által találóan megnevezett -- „mágikus realizmus” létrejöttét eredményezte művészetében.
http://www.axioart.com/images/news_pic/muerto_2010_nov_kahlo3.jpg


Frida Kahlo motivációjának eredőit az az asszonygyilkos szájából elhangzott mondat jellemzi, amelyet egy újságcikkben olvasott, és amely Néhány kis szúrás című festményét ihlette. A kép nemcsak a művészet- és irodalomtörténet kedvelt, évszázadok óta markánsan jelen lévő motívumának -- az árulásnak --, hanem Frida személyes tragédiájának a megjelenítője. A lecsupaszított, meztelen női test magatehetetlenül fekszik egy összevérzett, makulátlanul fehér ágyneművel letakart ágyon. A bútordarab pedig, mint boncasztal a műtőben, egymagában áll egy üres, rideg szoba közepén, mellette Diego, „a gyilkos férj”, kezében késsel. A festmény létrejöttét az a fájó mozzanat eredményezte, hogy Diego, aki sosem volt a hűség mintaképe, megcsalta feleségét Frida rajongással szeretett húgával, Cristinával. A történet annyira brutális, hogy nem lehet indulatok nélkül gondolni rá, Frida még a képkeretet is összevérzi; a vörös foltok a fájdalomérzet expresszív kivetülései. A Néhány kis szúrás Kahlo másik, egész életét végigkísérő -- nemcsak lelki, hanem fizikai természetű -- fájdalmát is bemutatja, amely a gyermekbénulással kezdődött és egy buszbaleset által vált végérvényessé. A busz (1929) című ceruzarajzon megjelenített baleset számtalan műtéti beavatkozást, orvosi műhibákat, mozdulatlanságra ítélt „halott” percet hozott Frida életébe. Ugyanakkor ennek köszönhette az újjászületést is, hiszen a magány elől menekülve kezdett el festeni. Naplójában így ír: „Festményeim a fájdalom üzenetét hordozzák. (…) Elveszítettem három gyerekemet és sok mást is, ami teljessé tehette volna borzalmas életem. Helyükbe a festészet lépett.”
Kahlo sokszor összekapcsolja az érzelmi és a fizikai traumákból fakadó szenvedést, a negatívumok szimbolikus megtestesítője nála a „betegágy”. Amikor olyan hatás éri, amelyet képtelen feldolgozni, mindig kórházi (vagy ahhoz hasonló) ágyon fekszik, mint például a kisfia elvesztése, az abortusz után festett képén (Henry Ford Kórház, 1932). Hasonló jellegű mű a hazugságokat feldolgozni képtelen, gusztustalan maradékokat és kívánatos ételeket vegyesen, tölcséren keresztül magába szívó nőt -- önmagát -- ábrázoló Remény nélkül (1945). Ugyanilyen karakteresen jelennek meg festészetében az őt szabadságában korlátozó kötések.
http://www.axioart.com/images/news_pic/muerto_2010_nov_kahlo2.jpg
Ilyen például a Törött oszlop (1944) darabjainak ingatag építményét összefogó szíjmellény vagy a halott madárral díszített, vállára kúszó inda az Önarckép tövis nyakékkel és kolibrivel (1940) című olajfestményen. Más jellegű kapocs az a láthatatlan szál, amely Fridát az óriáscsecsemő Diegóhoz és a mexikói mitológiához fűzi (A világegyetem szerető ölelése; A Föld -- Mexikó, Én, Diego és senor Xólot!) és összetartja sokszor széthullani látszó életét.
A bécsi Kunstforum Bank Austria a fiktív centenárium alkalmából (Kahlo a mexikói forradalom tiszteletére 1910-ben határozta meg születését) megrendezett, korábban Berlinben bemutatott kiállítása ugyan nem szerepeltet néhány fontos képet, mint például az életmű középpontjába állított, válása után festett A két Fridát (1939) vagy az emblematikus, Amit a víz adott nekem (1938) című alkotást, mégis reprezentatív összefoglalása az életműnek. A 16 -- Modigliani és Parmigianino hosszú nyakú hölgyeit idéző -- önarckép; a Diego--Frida-kapcsolatot vagy a „derékba tört” életet ábrázoló metaforikus festmények; a nemzeti tragédiák kivetülései; az egzotikus gyümölcsöket, növényeket és állatokat felvonultató, a németalföldi hagyományoktól merőben eltérő, mégis azokhoz kapcsolható, szimbólumokkal telített csendéletek mind jellegzetes darabok. A Kahlóról vetített rövidfilm, a naplórészletek, a portréfotók, Frida ruhadarabjainak, ékszereinek, dekorált gipszfűzőjének látványa pedig személyéhez segít közelebb kerülni. A bécsi kiállításon tehát a művészt megihlető tragédiák vonulata mentén haladunk állomásról állomásra a törékeny, de folyamatosan küzdő nő egész életén átívelő kálváriáját követve. (Megtekinthető december 5-ig.)

Debreceni Boglárka

További híreink