Ebben a pillanatban még nem tudni, hogy a napokban nyíló és nagy várakozást keltő OFF-Biennále eseményei milyen hatást keltenek a mai magyar kulturális közélet szikkadt talaján, de egy biztos: az idén 49. születésnapját ünneplő Art Cologne magyar szereplése, a Bookmarks (Neoavantgárd és posztkonceptuális művészet a hatvanas évektől napjainkig) az év fontos képzőművészeti, kultúrdiplomáciai eseménye volt. Nem előzmények nélküli berobbanásról van szó, hanem három galéria: az acb, a Kisterem és a Vintage mögött álló Pados Gábor, Valkó Margit és Pőcze Attila összefogásából induló szisztematikusan felépülő munkáról, amelynek perspektivikus célja, hogy a magyar neovantgárd és kortárs művészet szereplőit a nemzetközi színtéren is bemutassa, és lehetőség szerint helyzetbe hozza. Elsősorban tehát erről fogunk szólni, s bár nem mellékes, hogy a vállalkozás milyen kontextusban jelenik meg, hiszen a galériák, a trendek, a kapcsolódó kurátori, szabadegyetemi és filmprogramok önmagukban is külön cikkek tárgyát képezhetik, itt most éppen csak említésszerűen szerepelnek. 

    Az idei vásár dimenzióiról már a számok tükrében is fogalmat lehet alkotni: 23 országból több mint 200 galéria mutatkozott be kibővített tematikus osztásban az eddigi kettő helyett három szinten. Szinte azonnal adott volt a választás lehetősége a klasszikus modernizmust és a háború utáni művészetet – vagy ahogy itt mondják: „történeti progresszív művészetet” – képviselő patinás galériák; a kortárs szcéna és a közelmúlt művészetét képviselő nagygalériák (Hans Mayer, David Zwirner, Sprüth Magers stb.) és a harmadik szinten a „New Contemporaries” és „Collaborations” szekciókra bomló új, kortárs galériák között. A kortárs szövetbe közösségépítő jelleggel a magukat zine-szerű kiadványban népszerűsítő New Art Dealers Alliance (NADA) bevonásával amerikai galériák is meghívást kaptak, ugyanők szervezték a kurátorok és galeristák számára létrehozott műhelybeszélgetéseket is, valamint itt kaptak helyet a kölni Médiaművészeti Főiskola és egyéb művészeti szervezetek kurátori projektjei. Nem véletlenül volt ez a vásár legfrissebb, legtöbb izgalommal szolgáló része. A profil élesítésében és a tematika szélesítésében a fő szerepet a kölni nézőpontból külsősnek számító Daniel Hug – Zürichben született, Los Angelesben felnőtt művészettörténész világpolgár és nem mellesleg Moholy-Nagy László unokája –, játssza, aki 2008 óta az Art Cologne művészeti igazgatója; s a német vásárnak világosan strukturált, korszerű rendszert adott már azzal is, hogy időközben elhidegült galériákat csábított vissza és új kiállítókat nyert meg. Gerd Harry Lybke, többek között a lipcsei iskolát branddé segítő EIGEN + ART Galéria tulajdonosa (Lipcse/Berlin) például úgy véli, hogy ma Németországban a magukra valamit is adó galériák közül egy sem mellőzheti a kölni vásárt, ebből következően érthető a német dominancia. Ugyanakkor egyelőre ebben a szellemi klímában kell értékelni a – németországi befogadásával már némi hagyománnyal rendelkező – magyar neoavantgárd és kortárs pozíciókat bemutató Bookmarksot is, amely Daniel Hug meghívására érkezett Kölnbe, miután Hugnak volt alkalma megismerkedni az anyag kvalitásaival Budapesten is.

A magyar alkotók a vásár bejárati halljában felállított 250 négyzetméteres pavilonban kaptak kiemelt standot, mely már a belépéskor a figyelem gyújtópontjába került, de ha akkor nem is, távozáskor kikerülhetetlen volt. Amennyire eljsajátítható a mindenfajta befolyásolástól mentes „ártatlan tekintet”, a Bookmarks egy esztétikai és politikai regiszterekben is érzékenységet, párbeszédet kezdeményező prezentáció volt. Természetesen az ötven évet átfogó és narratívát is sejtető kiállítás létrehozása nem lehetett e válogatás célja, de az egyes művészek – Altorjay Gábor, Attalai Gábor, Bak Imre, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Halász Károly, Jovánovics György, Kaszás Tamás, Keserü Ilona, Kokesch Ádám, Ladik Katalin, Lakner László, Kis Varsó, Maurer Dóra, Nádler István, Perneczky Géza, Société Réaliste, Szentjóby Tamás, Szabó Dezső, Szalay Péter, Tót Endre és Várnai Gyula – vizuális gondolkodásának plasztikussága, a kapcsolódások szubtilis jellege élményszerűvé tette a térben áramlóan összekapcsolódó műveket. A professzionális megjelenéshez nagyban hozzájárult a Distanz kiadó gondozásában megjelent informatív, Székely Katalin tanulmányával bevezett katalógus is. A beszámolók szerint a Bookmarks ösztönzött sok látogatót arra, hogy a nagy fizikai távolságok ellenére magángyűjtők és múzeumok is felkeressék az egyes galériákat, érdeklődjenek egyes művészekről, amely érdeklődés vásárlásokban is manifesztálódott.

S aki eddig még nem látott Bookmarksot, az május 17-ig megteheti a MEO-ban, az OFF-Biennále keretében (http://offbiennale.hu/hu/).

Megjelent a Műértő 2015. májusi lapszámában.

Aknai Katalin