Concepts like commentary – minden külsőség nélkül, levelezőlap nagyságú meghívón hirdette Perneczky Géza kiállítását a brémai Weserburg/Museum für moderne Kunsttal együtt működő Studienzentrum für Künstlerpublikationen. A meghívóra Perneczky ikonikussá vált fotóját, az Art Bubblest (1972) tették, a falakra és a tárlókba a hetvenes években készült fotókat, művészkönyveket, pecsét-koncepteket helyezték. Az alkalom pedig nem volt más, mint Perneczky Géza közelgő 80. születésnapja, illetve annak a nagyvonalú gesztusnak szóló főhajtás, amellyel az alkotó a Studienzentrumra hagyományozta Soft Geometry archívumát. Mit is jelent ez Brémára, az archívumra – és egy kicsit Magyarországra is – nézve?
A kutatóközpontot Bréma szabad Hanza-város szenátusa és a helyi egyetem közösen finanszírozza, működésében független a neki otthont adó múzeumtól. Intézményi szempontból olyan hibrid, amely archívumi, kutatói és múzeumi szerepeket és funkciókat vállal magára, részt vesz az oktatásban, kutatók és disszerensek munkáját segíti. Vezetője, Anne Thurmann-Jajes az elmúlt 15 évben archívumokat és művészeti gyűjteményeket szerzett meg a központ számára; ezekben fluxusművek, művészkönyvek, vizuális és konkrét költészet, mail art, pecsét- és elektrografikai munkák, de fotók, hangfelvételek, grafikai és szöveges természetű anyagok is szerepelnek. A Studienzentrum kollekciója ma egyike a publikált anyagok legnagyobb gyűjteményének, missziója pedig az ötvenes évektől folyamatos művészpublikációk gyűjtése, „kulturgutkénti” elismertetése, kutatása és népszerűsítése. Struktúrájában és jelentőségében leginkább a Los Angeles-i Getty Research Institute-hoz hasonlít.
A gyűjtemény a múzeum 1991-es alapításával együtt született, és az akkori igazgató, Thomas Decke is már egy „múzeum a múzeumban” típusú intézményt vizionált. Ebben a koncepcióban fontos szerepe volt Guy Schraenen vendégkurátornak, aki művészkönyvekre alapozott kiállítási szériákat telepített a múzeumba. Schraenen az 1974-ben, Anne Marsilyvel Antwerpenben alapított archívumával, az Archive for Small Press and Communicationnel (ASPC) nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a világ minden szegletéből gyűjtse és dokumentálja azokat a kortárs művészeti kezdeményezéseket, amelyek a hivatalos művészeti világ intézményein és befolyásán túl, egyéni indíttatásból, a nonkonformizmus és a szabadság légkörében születtek. Így minden hierarchia és diszkrimináció nélkül gyűjtöttek meghívókat, levelezőlapokat, plakátokat, rajzokat, művészkönyveket, bélyegeket, matricákat, multiplikákat, xeroxokat stb., amelyek segítenek egy korszakot egységesen látni. Az akkoriban értéktelen, ma felbecsülhetetlen értékű pénz nélküli nyilvánosság az 1960–1970-es évek művészi megmozdulásainak része és tanúja.
A művészet „cirkulációja” mint művészi koncept Schraenen kurátori elképzeléseinek és a múzeumi gyűjtésnek is alapja lett. Archívumában az ötvenes évektől minden irányzat és az azokkal összefonódó legnagyobb nevek is képviselve vannak: fluxus, mail art, stamp art, land art, vizuális költészet, de eredeti művek a pop art, a minimal art, koncept art hőskorából – körülbelül 40 ezer művészi megnyilvánulás. Az ASPC alapján 1991 és 2000 között 30 kiállítást rendezett, és egy 25 brosúrából álló katalógussorozatot is kiadott. Schraenen gyűjteményének 1999-es megvásárlása – a német kulturális mecenatúra példaértékű összefogásaként – állította pályára az intézményt. Utóbbi anyagát ma 60 különböző karakterű kollekció alkotja, a művészpublikációk száma eléri a százezret.
Ezek közé került két évvel ezelőtt Perneczky Soft Geometry archívuma is, amely ez idő szerint az egyetlen olyan gyűjtemény Brémában, amelyet eredeti formájában – a Perneczky által elgondolt és ácsolt polcrendszert felhasználva – állítottak fel.
Ez a kollekció Perneczky 1970-es emigrációjától fogva szisztematikusan épült fel, és ma körülbelül tízezer művészi megnyilvánulást tartalmaz Latin-Amerikától Japánig, Moszkvától Los Angelesig; a közép-kelet-európai művészetet 25 százalékban képviseli. Elsősorban limitált példányszámú, egyedileg kivitelezett művészpublikációkból áll, a késői fluxus és mail art, vizuális költészet és experimentális irodalom tárgyköréből. Az assembling folyóiratok és kiadványok illusztrált leltárát Perneczky a Soft Geometry archívum katalógusainak második köteteként elkészült Assembling magazines 1969–2000 című kötetében részletesen feldolgozta. Ahogy a szerző mondja, az „assemblinggyűjtemény hangsúlyozottan a Networkben született, illetve a Mail Art-forgalomban cirkuláló assemblingeket foglalja magában, ám ezek a kiadványok a valaha is megjelent assemblingek 90 százalékát teszik ki” – hogy a dimenziókról fogalmat alkothassunk. Az archívumban találhatók továbbá egyetlen alkalommal publikált szövegek, manifesztumok, kis formátumú eredeti rajzok, grafikák, kollázsok, fotók, „megdolgozott” borítékok, több mint 500 ív művészbélyeg, illetve a mail art projektmeghívók átfogó gyűjteménye, mindez alfabetikus sorrendben gyűrűskönyvekbe rendezve.
Ehhez kapcsolódik Perneczky levelezésgyűjteménye 1970-től 2000-ig, amit gyűjteményekkel, művészekkel és magánemberekkel folytatott. A feldolgozás, katalogizálás munkáját is ő maga végezte el: körülbelül 5000 kartotékon katalogizálta és két illusztrált katalógusban dolgozta fel angolul és magyarul (A háló. Alternatív művészeti áramlatok a folyóirat-kiadványaik tükrében, 1968–1988, Budapest, 1991), s mindezt CD-n és PDF dokumentumban is elérhetővé tette. A Műcsarnok könyvtárának Simon Zsuzsa mindezt példásan be is szerezte. Vagyis aki akart, tudott a gyűjteményről Egy biztos: mától fogva a Perneczky által behalászott Zeitgeistot kutatni Brémáig kell menni.
Mi lett volna, ha? – kérdezhetnénk. Emigráció, magány és program nélkül nincs gyűjtemény. A mai magyar intézményi és kultúrpolitika pedig nem tudta (nem is akarta?) meggyőzni őt arról, hogy egy ilyen fajsúlyos, nemzetközi rangú gyűjtemény repatriálására igényt tartana.
Aknai Katalin
Megjelent a Műértő, 2016. májusi lapszámában