Az őszi európai vásárok, a Frieze és a Fiac eredményes szereplését követően az év záró műkereskedelmi rendezvénye, az Art Basel Miami Beach szervezői is bizakodással tekinthettek az esemény elébe. A tavaly december elején 13. alkalommal megrendezett modern és kortárs művészeti vásár több szempontból is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az eseményt rekordszámú, 73 ezer helyi és nemzetközi látogató érdeklődése kísérte. Az értékesítés tekintetében is kirívó eredmények születtek: egyes kiállítók már a megnyitó első óráiban kiárusították a készletüket. Gyűjteményük és egyben házasságuk fél évszázados évfordulóját ünneplő, legendás miami műgyűjtőpáros, Mera és Dan Rubell is az Art Basel Miami Beach történetének eddigi legszínvonalasabb vásárának nevezte a mostani eseményt. 

A város déli részén épült, karibi art deco hangulatú Convention Centerben közel 270 galéria kapott megjelenési lehetőséget. A résztvevők fele a régióból, az Egyesült Államokból érkezett, őket követően természetesen az európai kiállítók képviseltették magukat nagy számban. A latin-amerikai részvétel az idén is erősödött: különösen Brazília, ahonnan immár nemcsak a pénzes gyűjtők, hanem 17 galéria is rendszeresen érkezik a vásárra. Emelkedést mutat az ázsiai kiállítók aránya, és még Afrikából is akadt egy résztvevő. Habár a nemzetközi standokon már több e térségbeli művész munkáját is bemutatták, Európa keleti feléről ez alkalommal sem szerepelt egyetlen galéria sem. 

Idén is szekciókra épült a vásár, melynek magját a 192 kiállítót felölelő Galleries blokk alkotta. A látványosabb standok közé tartozott a londoni Sadie Coles galéria installációja és a svájci Urs Fischer Small Rain (Kis eső) című munkája. Ez utóbbi több mint száz darab zöld színű, a mennyezetről lefüggesztett avokádó formájú gipsz esőcseppből állt. A David Zwirner (New York/London) standján Jason Rhoades nagyméretű neoninstallációja és Christopher Ofili hatalmas festménye vonta magára a látogatók figyelmét. A modern művészet képviselői közül a svájci Gmurzynska galéria (Zürich, St. Moritz, Zug) standján a nagy klasszikusok sorakoztak: az orosz Kazimir Malevics mellett az amerikai Cy Twombly, a brit Francis Bacon és a katalán Joan Miró művei. A vásár berendezésének egésze idén levegősebbnek bizonyult, több pihenésre, elmélyülésre alkalmas tér várta a közönséget. A bázeli Fondation Beyeler standján például Marina Abramovic lazította el a műélvezet fáradságától elgyötört, színes takarók alatt pihenő látogatókat Sleeping Exercise (Alvásgyakorlat) című interaktív installációjának keretében. 

Az Art Basel Miami Beach-et további, lényegesen kisebb szekciók is tagolták. Ezek közül a Survey (Felmérés) új részlegként szerepelt, amely kilenc egyéni és négy csoportos kiállítás keretében a művészettörténet egyes szakaszaira, múltbeli projektekre és a jelenkor művészetének kapcsolódásaira reflektál. Különösen a közelmúltban divatba jött hatvanas-hetvenes évek felelevenítése került előtérbe, ezen belül is a nőművészek, a kor feminista irányzatainak képviselői nyertek teret több galéria standján. Európából a bécsi Charim Galerie természetesen Valie Export – az akcionisták jeles feminista képviselője, a kísérleti filmek úttörője – konceptuális fotómunkáit állította fókuszba. New Yorkból a Broadway 1602 galéria standján négy női művész, a párizsi Galerie Georges-Philippe & Nathalie Vallois kiállításán Niki de Saint Phalle korai hatvanas évekbeli munkáit lehetett megtekinteni. 

A miami vásárral egyidős a Positions szekció, amely mára a Convention Center épületében – korábban a strand közelében galériákká alakított hajókonténerekben – kapott helyet. Az itt kiállító 16 galéria közül a Los Angeles-i Honor Fraser a botswanai származású, de New Yorkban élő Meleko Mokgosi színes festményeit, a zürichi RaebervonStenglin Thomas Julier installációját mutatta be. A berlini Dan Gunn galéria képviseletében a dél-afrikai Tracey Rose színpaddá alakította a standot, ahol a vásár ideje alatt hivatásos színészek szórakoztatták a látogatókat. 

A legnagyobb létszámú, 34 kiállítóval berendezett Nova szekcióban fiatalabb galériák kaptak lehetőséget. Itt szerepelt a Sao Pauló-i Mendes Wood DM képviseletében a vásár egyik legzajosabb standja, a brazil Cibelle Cavalli Bastos színes giccsbarlangja. Michael Jonnál (Miami, Detroit) két Los Angeles-i művész, JPW3 és Sayre Gomez festmény-installációi már az első napon gazdára találtak. A New York-i 47 Canal által prezentált amerikai Michele Abeles sorozata, a NYC/Miami egy tarka közegbe, a luxus kézitáskákkal felfegyverkezett gyalogosok szürreális világába vezette be a nézőt.

A művészettörténeti megközelítés más projektekre is kihatott. A Kabinett szekció 27 galériájának standján kurátorok által rendezett tematikus minikiállítások várták a közönséget. Itt mutatták be az amerikai fényművész, James Turrell installációját a mexikói Galeria OMR terében. A fotóművészetre szakosodott berlini Kicken a hetvenes–nyolcvanas évek megosztott Németországának keleti és nyugati felén készült fotókat állított ki. A román Ciprian Muresan és Serban Savu közös installációja, a Communism Never Happened (A kommunizmus meg sem történt, 2014) a New York-i David Nolan standján jelent meg.

Az Edition szekció korábbi sikerére való tekintettel ezúttal 12 galéria kapott lehetőséget sokszorosított munkák kiállítására. A New York-i Pace Prints és a kifejezetten e területre specializálódott londoni Paragon mellett a Singapore Tyler Print Institute is itt képviseltette magát.

Az Art Basel Miami Beach külső helyszíneken, többek közt a Bass Museum előtti Collins Parkban is várta a közönséget. Itt az idén immár negyedik alkalommal rendezték meg a Public szekciót, melynek keretében 26 művész nagyméretű, helyspecifikus munkáját állították ki. Az ismertebbek között szerepelt a brazil származású Ernesto Neto funkcionális, egyben játékos installációja, a német Georg Baselitz bronzszobra, valamint a francia Tatiana Trouve alkotása is. Ugo Rondinone a múzeum homlokzatára, Alfredo Jaar a park formájára reflektálva készítette el művét. 

Egyre szembetűnőbb jelenség a film szerepe a képzőművészeti rendezvényeken. Nemcsak az Art Basel, de más vásárok, biennálék programjában is számottevő a mozgókép térfoglalása. Ez alkalommal David Gryn, a londoni Artprojx igazgatójának kurátori válogatásában több mint 80 film és videó került bemutatásra különböző helyszíneken: a Colony Theater termében, a New World Center falán, valamint a vásár területén épült vetítőteremben. A filmek jelentős részben a kiállító galériák művészeinek munkái. A társművészetek közül a performansz is figyelmet érdemel, különösen Ryan McNamara ME3M 4 Miami: Ballett-történet az internetről című darabja, melyet igen nagy érdeklődéstől övezve mutattak be a Miami Grand Theaterben.
(Megjelent a Műértő 2015. márciusi lapszámában)

Bagyó Anna