A nemzetközi művészvilág kedvenc téli találkozóhelyének népszerű évzáró eseménye a december elejére időzített Art Basel Miami Beach modern és kortárs művészeti vásár. Az immár 11. alkalommal megrendezett esemény – a gazdasági nehézségek ellenére – az értékesítést illetően is jól szerepelt. A már-már bázeli minőséget produkáló rendezvény létrehozását olyan körülmények is nehezítették, mint az egy hónappal korábban New Yorkot is elérő hurrikán, amely jelentős számú galériát érintett. A 36 károsult kiállítót a vezetőség és a kollégák példátlan szolidaritása, összefogása segítette a vásárra. Egyébként az év elejére beharangozott új adótörvények kapcsán keletkezett aggodalmak is növelték a vásárlói kedvet, sokan ezért is keresték a művészet nyújtotta befektetési lehetőségeket.
A több szempontból leginkább filmfesztiválhoz hasonlítható, intenzív társasági eseményként ismert vásár „komolyodni látszik”. Az Armory Show lefelé tendál, a Frieze New York esetében is akadtak-akadnak negatívumok, ezenközben azonban az Art Basel Miami Beach az amerikai kontinens legjelentősebb műkereskedelmi fórumává nőtte ki magát: ez alkalommal félszázezer látogató illesztette programjába.
Az Art Basel Miami Beach – az európai Art Basel által a 2001. szeptember 11-ét követő évben létrehozott vásár – elsődleges célja az amerikai műkereskedelmi piac megmozgatása volt, míg a helyiek Miami és környéke kulturális fellendülését remélték tőle. A település művészeti élete valóban szárnyra kapott; a kifejezetten nem a felsőbb osztályok lakta környéken, a Vynwood kerületben egymással versengve nyíltak nemcsak az amerikai, hanem a külföldi tulajdonosok galériái is. Művészek költöztek ide, magángyűjtemények találtak kiállításra alkalmas, tágas tereket, az ingatlanárak megugrottak, a hotelek száma megszaporodott. Amikor beköszöntött a válság, a külföldi galériák lassan elmaradoztak, a helyiek viszont még nem emelkedtek a nemzetközi elvárások szintjére. (Floridai galéria még az idén sem szerepelt az Art Basel Miami Beach listáján.) A város kulturális élete a nagyvásár és a számos kisebb-nagyobb szatellitrendezvény alkalmával kel életre, de az intenzív hetet követően már csak néhány művészeti múzeum, magángyűjtemény és galéria kiállításai utalnak a kortárs művészet jelenlétére. 
Az idén a Miami Beach-i vásárközpont (Convention Center) D pavilonjában 30 országból közel 260 galéria állított ki. Az amerikaiak csaknem 100 galériával voltak jelen, a New York-iak vezetése mellett. Európa képviseletében itt voltak a németek (34), a britek (19), a franciák (18), az olaszok (11), a svájciak (10), a spanyolok (9), az osztrákok és a belgák (4–4). A latin-amerikai kiállítók évről évre nagyobb számban jelentkeznek, ez alkalommal a 23 között az éllovas Brazília volt (14), mögötte messze lemaradtak a többiek: Mexikó (4), Argentína (3), valamint Kolumbia, Peru, Chile és Uruguay (1–1 résztvevővel). Kínát 11 galéria képviselte, de ezek közül csak 3 nem volt külföldi érdekeltségű. A kelet-európai szereplés az idén is nagyon halványra sikerült, térségünkből mindössze egyetlen galéria, a moszkvai Regina jött el Floridába.
A vásár színvonalát nemcsak a jeles galériák, hanem a minőségi és érdekes művek is biztosították. A New York-i Salon 94 galéria Jon Kesslertől a sárga dzsekis fiú három installációját is elhozta. Az Edward Tyler Nahem Fine Art galéria egy hatalmas, egész falat lefedő, 310×630 centiméteres Sam Francis-festményt mutatott be. A Tornabuoni Art standján Lucio Fontanától láthattunk egy mini retrospektív kiállítást, a művész különböző alkotói korszakaiból. A több városban is galériát működtető Marlborough egy nagyméretű Manolo Valdes-képet, valamint Fernando Botero- és Francis Bacon-műveket tárt a közönség elé. A Michael Werner galéria kiállításának központi motívuma egy színesre festett szobrokból álló Markus Lüpertz-installáció volt. A New York-i L&M Arts galéria Andy Warhol korai rajzait mutatta be. A világon a legtöbb galériát fenntartó Larry Gagosian standján három Jeff Koons-szoborral is találkozhattunk, ezek között mindenekelőtt az életnagyságú Buster Keaton hívta fel magára a közönség figyelmét.
Az Art Basel Miami programján belül az Art Kabinet szekció 20 galériát sorakoztatott fel; a stand szeparált részén egyéni és csoportos kiállítások, a művészettörténet által jegyzett alkotók és feltörekvő művészek egyaránt láthatók voltak. Itt szerepelt például az arte povera úttörője, Jannis Kounellis a Lelong, az olasz Francesco Vezzoli a Franco Noero, a kínai Yan Xing az Urs Meile galéria képviseletében, de ebben a szekcióban volt látható az orosz Nikolai Suetin is a Gmurzynska galéria kiállításán. Az Art Nova szekció galériánként 2-3 művésztől mutatott be az elmúlt 3 évben készült műveket: 40 galéria összesen 100 alkotót vonultatott fel. Az izraeli Yael Bartana videója, Tal R. képei és Tom Burr munkái a tel-avivi Sommer Contemporary Art galéria standján szerepeltek. Az Art Position projekt keretében 16 galéria jelent meg, közülük 12 újonnan érkezett. A fiatal művészek egyéni bemutatókkal vettek részt a rendezvényen. Például a PSM galéria standján Nathan Peter a képvásznakat csíkjaikra szabta, és függönyszerűen függesztette fel.
A londoni Artprojx közreműködésével szervezett Art Video két helyszíne közül a Frank O. Gehry által tervezett New World Center fala volt az egyik a SoundScape Parkban, ahol többek közt Ragnar Kjartansson Boldogság című 12 órás filmjét is vetítették naplementétől hajnalig. A videoművészek között olyan alkotók munkáit láthatta a közönség, mint Robin Rhode, Mauricio Lupini, Adam Shecter.
A helyi Colony színházban bemutatott Art Film keretében Emile de Antonio A festők festenek című filmjét vetítették (1973). A film a New York-i művészeti színteret térképezi fel 1940–1970 között, és olyan sztárokat szólaltat meg, mint Andy Warhol, Jasper Johns és Willem de Kooning.
Ez alkalommal is fontos szerepet játszott a programok sorában a közönség elméleti tájékoztatása. Az Art Basel Conversations és az Art Salon ismét művészeket és művészeti szakembereket invitált előadásokra vagy nyilvános beszélgetésre, köztük mások mellett ott volt Angela Bulloch, Rodney Graham, Richard Tuttle és Bill Viola. 
A kiállítóközpont épületén kívülre is jutottak művek: a Bass művészeti múzeum szervezésében és az Art Public keretében például a közeli Collins Parkot alakították kiállítótérré. Itt összesen 22 nagyméretű köztéri munka, videók és installációk kaptak helyet, így Iván Navarro és Courtney Smith utcalámpája vagy Jaume Plensa méretes figurái. A megnyitó napjának éjszakáján tömeges érdeklődés kísérte a performanszművészek szereplését. A kubai Los Carpinteros művészpáros egy fakonstrukcióból bárinstallációt épített a Collins Park szomszédságában. 
Az Art Basel Miami Beach mellett 25 másik vásár – például a NADA, az Art Miami, a Pulse, az Aqua, az Ink Miami, a Design Miami – is várta a látogatókat ipari épületekben, szállodai szobákban, báltermekben berendezett sátrakban.
A helyi galériák, művészeti intézmények és magángyűjtemények legjelentősebb kiállításaikat igyekeztek ebben az időszakban megrendezni. Miami kortárs művészeti múzeumában Bill Viola videói kerültek a közönség elé, a jelentősebb magángyűjtemények között bemutatkozott a Rubell család, de la Cruz, Margulies vagy a Cisneros Fontanals Art Foundation, míg a Fairchild botanikus kertben John Chamberlain monumentális szobrai fogadták a trópusi növények között sétálókat.
Bagyó Anna