Práth Edina

A BÁV Aukciósház tavaly tavasszal indította el Mesélnek a műkincsek című előadássorozatát. A Bécsi utcai árverezőház apszistermében tartott nagysikerű rendezvénysorozat korábbi programjain az érdeklődők elismert szakértők előadásait hallhatták, többek között a rejtélyes Seuso-kincsről, a műkereskedelemben felbukkanó zsidó szakrális műtárgyakról, az antik fegyverekről, a nemzetközi műkincspiaci trendekről vagy az ellopott remekművek utáni nyomozás érdekességeiről.

2009-ben az egyik nagysikerű előadást Vaja László porcelánrestaurátor és szakértő tartotta. Gazdagon illusztrált előadásában a porcelán és a kerámia világába kalauzolta el hallgatóságát. Elsősorban a hamisítás kérdéskörét vizsgálta meg alaposabban. A műtárgyakkal való foglalkozás ugyanis óhatatlanul felveti ezt a témát, s azt az alapvető kérdést is, hogy mi a különbség a másolat és a hamisítvány között.

A XIX. század második felében Európa-szerte divatba jött a régi korstílusok felújítása - ezt a művészettörténeti korszakot historizmusnak nevezzük. Ebben az időben még tanulmányi céllal, esetleg a régebbi - és az idők során hiányossá vált - készletek kiegészítéseként készültek porcelán- és kerámiamásolatok. Magyarországon a Fischer Mór által létrehozott Herendi manufaktúrában és Zsolnay Vilmos pécsi gyárában is foglalkoztak a megelőző korszakok kerámiaművészete kiemelkedő alkotásainak ilyesfajta másolásával. Érdekes megfigyelni, hogy a meisseni Kaendler által alkotott XVIII. századi gyertyatartó vagy Bernard Palissy népszerű, XVI. századi kerámiából készült mintái hogy néztek ki, ha Herenden, illetve Pécsett készültek - néhány évtizeddel vagy évszázaddal később.

A későbbi korokban már olyan másolatok is készültek, melyek készítői a vásárlók szándékos megtévesztésével igyekeztek haszonra szert tenni. Ezeket nevezzük hamisítványoknak. A hamisítók egyik kedvelt műtárgycsoportja a francia Samson manufaktúra porcelánszobrai voltak. Ez a gyár még a historizmus időszakában kezdte működését, és páratlan minőségű másolatokat hoztak létre egészen XX. század második feléig. E tárgyak jelzésének megváltoztatása nagy csábítást jelentett a hamisítóknak.

Természetesen más divatos, kelendő tárgytípusokat is igen hamar elkezdtek hamisítani. A kidomborodó Zsolnay körpecsét hamisításától kezdve az egész tárgy legyártásáig széles a skála. Vaja László néhány különleges ritkaságot is megmutatott hallgatóinak, például azt a jelzetlen, bár eredeti H. Rahmer kerámiaszobrot, melynek utólag bekarcolt "Komlós" jelzése lehetőséget adott a csalónak arra, hogy magasabb áron értékesítse a művet. De az előadás résztvevői számtalan más példán is láthatták, hogy a hamisításnak elképzelhetetlennél elképzelhetetlenebb variációi léteznek.

Az előadás konklúziója talán az lehet, hogy igen hasznos jól ismerni a műtárgyak készítési módját és az egyes tárgytípusok történetét, hiszen ezzel a hamisítók dolgát is megnehezítjük.