Az osztrák Alpok a síelők és kirándulók egyik első számú célpontja, és bár nem kifejezetten pezsgő művészeti életéről ismert, jelentékeny szereplői kapcsán mégis mind osztrák, mind magyar vonatkozásban számot tarthat az érdeklődésre. A kulturális élet a tartomány székhelyén, Innsbruckban összpontosul, ahol érdemes kiemelni a Bernd Kugler, Johann Widauer, valamint a Schmidt galériát, amelyek Reith im Alpbachtalban találhatók, míg a Goldener Engel Hallban. A kiállítóhelyek többsége elsősorban az osztrák akcionizmus és kortárs festészet olyan élvonalbeli képviselőit vonultatja fel, mint Hermann Nitsch, Arnulf Rainer, Hubert Scheibl, Hans Staudacher, Gunter Damisch. Az 1997 óta minden síszezonban megrendezésre kerülő ART Innsbruck kortárs és antik vásár a festészet és a szobrászat hagyományos műfajaira koncentrál. Résztvevői zömmel másod-harmadvonalbeli osztrák, illetve München vonzáskörébe tartozó galériák, amelyek a helyi vásárlóközönség igényeit igyekeznek kielégíteni. 
A képzőművészeti szcénában markánsan tapasztalható helyi jelleg mellett a Kunstraum Innsbruck, valamint a barokk palotában működő tartományi kiállítótér, a Galerie im Taxispalais évről évre erős internacionális programot valósít meg. A korábban papírraktárként funkcionáló épületben kialakított Kunstraum már a hatvanas években alternatív kiállítások alkalmi helyszínéül szolgált. 1996-os hivatalos megalakulása óta a nemzetköziségen van a hangsúly, amelynek köszönhetően Ausztria kortárs művészeti térképére is felkerült. Christian Jankowski mellett Christoph Schlingensief, Dan Perjovschi, Eva Kotátková, Dan Graham és Daniel Buren is szerepelt az elmúlt évek kiállítói között.
A Kunstraum közvetlen szomszédságában található Innsbruck és egyúttal Tirol vezető galériája, a Galerie Elisabeth & Klaus Thoman, amely kettős székhelyű lévén, Bécsből is ismerős lehet. Művészkörében többek közt Nitsch, Rainer, Erwin Wurm és Franz West a húzónevek, de a nemzetközi szinten is jól ismert osztrák alkotók között a Neue Wilde képviselői – Siegfried Anzinger, Herbert Brandl, Erwin Bohatsch és Damisch – is feltűnnek. A magyar Új szenzibilitás osztrák és német megfelelőjének tekinthető Neue Wilde Ausztriában a mai napig jelentős befolyással bír mind a művészeti oktatás, mind a művészeti piac terén. Egyetemi tevékenysége kapcsán Gunter Damischt érdemes kiemelni, aki már több mint három évtizede a bécsi Képzőművészeti Akadémia grafika szakának egyik meghatározó professzora. Bár a szélesebb közönség inkább olajképeiről ismerheti, jellegzetes absztrakt, organikus formavilágát monokróm grafikai munkássága lényegesen magasabb színvonalon képviseli. Ennek oka az lehet, hogy az osztrák műkereskedelem fókuszában – a grafika terén nagy hagyománnyal rendelkező Bécs kivételével – a festészet áll. 
Damisch műveivel Bécs és Innsbruck mellett Kitzbühelben is gyakran találkozhatunk. A város Tirol egyik közigazgatási egységének központja, a német és az osztrák felsőbb rétegek legkedveltebb síparadicsoma. Kitzbühel mindkét kortárs galériájának – Galerie Gaudens Pedit és Zeitkunst – repertoárjában találkozhatunk Damisch, valamint több tanítványának munkáival. Az 1975-ben alapított Zeitkunst galéria indulásának első éveiben olyan élvonalbeli nemzetközi vásárokon szerepelt, mint az Art Basel és az Art Cologne. Az idők folyamán az egyre csökkenő kereskedelmi sikerekkel párhuzamosan spektruma az észak-tiroli régióra szűkült. 
Hubert Scheibllel kiegészülve a Galerie Gaudens Pedit profilját szintén a Neue Wilde festészete, valamint helyi illetőségű tiroli festők határozzák meg. Ami azonban magyar vonatkozásban egyedülállóvá teszi, az több mint 300 darabos magyar gyűjteménye. Ennek központjában grafikák és szobrok mellett a nyolcvanas években beérkező legmeghatározóbb alkotók, zömmel az Új szenzibilitás érájához tartozó magyar művészek festményei állnak. Pedit 1983-ban Bécsben kezdte műkereskedői karrierjét, amelyet kisebb megszakításokkal Tirolban folytatott galeristaként. A kilencvenes évek elején gyűjtőként tűnt fel Magyarországon, és többek között olyan művészektől vásárolt, mint Bak Imre, Birkás Ákos, Bukta Imre, Deim Pál, El Kazovszkij, Fehér László, Jovánovics György, Keserü Ilona, Mulasics László, Nádler István, Pinczehelyi Sándor, Wahorn András. Az első nyugati gyűjtők egyike volt, akik a rendszerváltás után érdeklődést mutattak a kortárs magyar művészet iránt. Céljai közt szerepelt, hogy olyan művészeti pozíciókat dokumentáljon, amelyek az adott évtizedek magyar képzőművészetének legfontosabb tendenciáit tükrözik, ugyanakkor nemzetközileg is dekódolhatók. Vásárlásai a kilencvenes években hozzájárultak a magyar műtárgypiac átmeneti fellendüléséhez, megtámogatva ezzel a művészek rendszerváltozáshoz fűződő korábbi illúzióit. Mára a szabad és pezsgő műtárgypiachoz kötődő reményekkel együtt a magyar műtárgyakba való befektetés is hibás elképzelésnek bizonyult. A múzeumi anyagként is helytálló gyűjtemény azonban mind művészeti, mind történeti tekintetben rendkívüli jelentőséggel bír. Bár a teljes anyag bemutatására még nem került sor, 2005-ben a győri Városi Művészeti Múzeumban Living Classics címmel átfogó érvényű kiállítást rendeztek a festményekből. Az elmúlt három évben a kollekció különböző darabjaival Pedit lienzi és kitzbüheli galériájában elsősorban a 20 Jahre. Ungarn reloaded és a Focus Ungarn című kiállításokon, valamint további csoportos tárlatok alkalmával találkozhatott az osztrák közönség. 
Magyar Fanni
(Megjelent a Műértő 2015. szeptemberi lapszámában.)