Art Basel Miami Beach
A nagy októberi forradalom Floridában

Az Art Basel Miami Beach (ABMB) modern és kortárs művészeti vásár az idén ünnepelte másfél évtizedes fennállását. A nemzetközi művészeti színtér évzáró rendezvényén az előző évekhez viszonyítva érezhetően kevesebb volt a látogató. Részben a műgyűjtő és a VIP-vendégek is elmaradoztak – feltehetően a gazdaságban, és így a műtárgypiacon is bizonytalanságot okozó amerikai és világpolitikai események miatt –, de sajtóértesülések szerint az értékesítés mindennek ellenére számottevő volt. 

Az ABMB-n kiállító 270 galéria az idén 30 országból érkezett – természetesen legtöbbjük Észak-Amerikából, Németországból és Nagy-Britanniából –, de a latin-amerikaiak felzárkózása és az ázsiaiak jelenléte is egyre hangsúlyosabb. 

A vásár bejáratától jobbra, a szokásos helyén a Galerie Gmurzynska (Zürich, Zug) fogadta a látogatókat, melynek standján az 1917-es orosz forradalom 100. évfordulója alkalmából az orosz avantgárd művészeitől mutattak be munkákat. Többek között Malevics, Nikolai Suetin, Ilya Chashnik, El Liszickij művei szerepeltek a korabeli dokumentumokkal tapétázott stand falain.

A New York-i székhelyű, de világszerte 17 galériát működtető Gagosian standján Jeff Koons monumentális (200×220×220 cm), kékes színezetű „gyémántkövének” járt csodájára a közönség – a csillogó tárgyat 15 millió dollárét kínálták. Ugyanott a német Gerhard Richter absztrakt festménye 5,8 millió dollárért talált gazdára. A szintén több galériával is rendelkező Pace is biztosra ment, mások mellett az amerikai Joel Shapiro geometrikus figuráit és a spanyol Antoni Tàpies képeit mutatta be. A londoni Mazzoleni Art az Arte Povera jeles képviselőit, az olasz Alberto Burri és Lucio Fontana munkáit szerepeltette. A houstoni Sicardi galéria absztrakt, geometrikus művekkel érkezett, többek között az argentin Julio Le Parc munkáival, akinek op-art és kinetikus installációi egyidejűleg a miami Peréz Art Museumban is láthatók. A vásárokon projektekkel szereplő berlini Neugerriemschneider galéria ez alkalommal felosztotta standját, és a leválasztott terekben, fülkékben installációkat, videomunkákat mutatott be. Most is világsztárok – a kubai Jorge Pardo, a kínai Ai Weiwei, az izlandi Olafur Eliasson, az argentin Rirkrit Tiravanija – művei találtak itt jelentős érdeklődésre. A New York-i Paul Kasmin galéria egy hatvanas évekbeli, nagyméretű Lee Krasner-festményt (Storm, 1963) értékesített 6 millió dollárért. A Sao Paoló-i Dan galéria standján latin-amerikai absztrakt művészek, így a venezuelai Jesús Rafael Soto op-art, valamint a brazíliai Lygia Clark geometrikus munkái szerepeltek. A varsói Foksal lengyel művészeket mutatott be: többek közt Edward Krasinski korai absztrakt festményinstallációja, Pawel Althamer a faltól elrugaszkodott, életnagyságú űrhajósa és Monika Sosnowska installációja várta a látogatókat. A bécsi Krinzinger az olasz Daniel Spoerri és a belga Hans Op de Beeck alkotásait, továbbá az indiai Sudarshan Shetty performanszát dokumentáló fotósorozatot tárta a közönség elé. A milánói/londoni Massimo De Carlo galéria a vásár talán legnagyobb művét, a svájci John Armleder egész falat betöltő, színes absztrakt festményét hozta el. A New York-i Di Donna standján Joan Miró egyik képéért 12 millió dollárt kértek. 

A legnagyobb érdeklődést a bázeli Fondation Beyeler kiállítása váltotta ki, ahol két olasz művész, Maurizio Cattelan és Pierpaolo Ferrari – a Toilet Paper Magazine-nal együttműködésben – egy teljes lakóteret rendezett be bútorokkal, tárgyakkal. A színes, fantáziadús, meghökkentő, a fogyasztói társadalmat elemző, kritikus hangvételű kavalkád (díszes csillárok, toalett, aranydrapériák, konzervdobozok, műanyag krokodil és sok minden más, rengeteg spagettivel kiegészülve) valószínűleg a vásár legtöbbet fotózott standjai közé tartozott.

A fenti látványosságok a Gallery szekcióban voltak megtekinthetők; ezenkívül az Edition részleg keretében még 11 galéria szerepelt, amelyek sokszorosított munkákat kínáltak értékesítésre. Itt állított ki a brit Paragon, a New York-i Pace Prints, a londoni Alan Cristea, a szingapúri STPI is. A Survey szekcióban 14 galéria 2000 előtt készült műveket tárt a közönség elé. A japán Tokyo Gallery+BTAP Kishio Suga a hatvanas évekből származó installációját, a New York-i Maxwel Davidson az amerikai George Rickey szintén ebből a korszakból származó kinetikus szobrait állította ki.

Az Art Positions keretében 16 szólókiállítást láthattak az érdeklődők. A New York-i Thomas Erben az amerikai Mike Cloud kollázsait mutatta be, melyek újfent a fogyasztói társadalmat bírálták. A düsseldorfi Max Mayer galériánál a kanadai Melanie Gilligan animációs tévészobrait lehetett megtekinteni.

A legnépesebb szekció a Nova volt 35 galériával, ahol a fiatalabb kiállítóhelyek legfeljebb három művészt nevezhettek be. A berlini Tanya Leighton galéria standján Aleksandra Domanovic és Oliver Laric a műtárgyak reprodukálásának jelenségére reflektáló műveket mutatott be. A bogotái Instituto de Visión mások mellett a kolumbiai Sebastián Fierro és Alberto Baraya munkáit hozta el, amelyek a latin-amerikai térséggel kapcsolatos sztereotípiákat járták körbe.

A Kabinett szekció keretében a galériák standjainak elkülönített terei szolgáltak kurált kiállítások színhelyéül. A sanghaji ShangART a kínai Sun Xun multimédia-installációit, valamint videomunkákat, festményeket és rajzokat tárt a közönség elé. A New York-i Sperone Westwater az amerikai Tom Sachs mindennapi tárgyakat ábrázoló szobraiból rendezett kiállítást. A Public szektor kurátori válogatásában 20 nemzetközi művész szabadtéri munkája szerepelt a közeli Collins Parkban. 

Bagyó Anna
Megjelent a Műértő 2017. februári lapszámában