Belfast utcáin járva szembetűnő a város kétarcúsága. Az egyik oldalon látható a viktoriánus korban kiépült városközpont, több turistalátványosság, mint például a Belfast Eye vagy a H&W gigantikus hajógyára, ahol többek közt a Titanic is épült, vagy a Queens Egyetem grandiózus campusa. Ez a modern Belfast, a 21. század turistái számára. Viszont van egy másik Belfast is, ahol még mindig érezhető a feszültség, itt a munkásnegyedek házait magas falak választják el egymástól és az épületek oldalain csöndben pusztulnak a nagy, színes freskók. Ez a másik Belfast a 20. század egyik legérdekesebb művészeti tradíciójának, az északír urbánus népművészetnek az otthona. Terrorista street art, protestáns királyokkal, éhségsztrájkolókkal és az Orániai Renddel.

Különleges graffiti
Hogy mit nevezhetünk északír falképnek? Szabatosan meghatározva északír falképnek tekinthető minden olyan házfalakra festett ábrázolás Észak-Írország területén, ami kapcsolatba hozható a hatvanas évek végén kezdődő és az 1998-as Nagypénteki Egyezménnyel lezáruló konfliktussal. A falképek megértéséhez nélkülözhetetlen az északír ellentét ismerete. Röviden: Írország az 1921 decemberében aláírt angol–ír egyezménynek köszönhetően vált ki Nagy-Britanniából. Az egyezmény politikailag kettészakította a szigetet az Ír Szabadállamra és a kisebb Észak-Írországra. Észak-Írország – fővárosa Belfast – volt a sziget legiparosodottabb része, területét az újkori angol telepítéseknek köszönhetően főként presbiteriánus skótok, metodisták és anglikánok lakták, a katolikus ír lakosság kisebbségben volt. A felosztást az ír részről csak átmenetinek tartották, a hírhedt IRA pedig változó intenzitással, de folytatta fegyveres gerillaharcát a sziget egyesítéséért...

A folytatás elolvasható az Artmagazin weboldalán >