A január végén hetedik alkalommal megrendezett India Art Fairt, a világ ötödik leglátogatottabb és a térség legjelentősebb műkereskedelmi fórumát közel százezer látogató kereste fel.
A kortárs és modern művészeti vásár sikerét többek között a radikális változtatásoknak, a színvonal emelésének is köszönheti. A Londonban tanult alapító, Neha Kirpal célja már a kezdetektől az volt, hogy az indiai kortárs művészetet felhelyezze a globális térképre. A 2008-ban óriási optimizmussal indult rendezvény később a politikai és gazdasági változásokhoz idomult. Induláskor még a jelentős nemzetközi galériákat próbálták megnyerni, de a szervezők számára hamar világossá vált, hogy amíg hazai talajon nem ereszt gyökeret a nyugati értelemben vett műgyűjtői réteg és művészeti infrastruktúra, addig meddő kísérletezés a nagyhalakat Indiába csalogatni. A jelentősebb helyi műgyűjtők pedig szívesebben utaznak el a nagyobb nemzetközi fórumokra, hogy ott szerezzék be a műtárgyakat. Ennek tudatában az India Art Fair stratégiát váltott, és saját térségi pozícióját igyekezett megerősíteni. Így került fókuszába a hatalmas reménybeli piacot jelentő Dél-Ázsia: India mellett Pakisztán, Srí Lanka, Banglades, Nepál művészeti színterei lettek a célpontjai.
A stratégia mellett a vásár vezetőségében is változás történt. Az alapító Neha Kirpal, a vásár tulajdonos-igazgatója 2011-ben 49 százalékos részesedést adott Sandy Angusnak és Will Ramsaynek, akik egyebek mellett a Hong Kong Art Fair, az Art International Istanbul és a Photo Shanghai alapításában is részt vettek, így biztosítva kapcsolati tőkét az indiai vásárnak. Jelenleg már csak Kirpal és – egyben a Montgomery Worldwide-ot is igazgató – Angus tulajdonolják partnerként a rendezvényt. A külföldi galériákért, programért, gyűjtőkért felelős művészeti igazgató a nemzetközi színtéren is kedvelt, szaúdi származású, Londonban élő, de Moszkvában és Pekingben is gyakran megforduló Zain Masud asszony lett, aki korábban az Art Dubai művészeti vásár asszisztens igazgatójaként dolgozott.
Az India Art Fair 2016 Delhi délnyugati részén, az ez alkalomra épített négy sátorpavilonban kapott helyet. Idén az indiai Vikram Singh tértervezőnek köszönhetően kísérletezőbb szellemű, interaktív és dinamikus, ugyanakkor szellősebb, közönségbarát terek várták a látogatókat. A színvonal emelése érdekében igen jó döntésnek bizonyult, hogy a galériák számát 72-re csökkentették. A korábbi években 90-100 körüli kiállító vett részt a vásáron, idén viszont a jelentkezők 35 százalékát elutasították. A legnagyobb számban (54-en) indiaiak képviselték magukat, nagy részük a nemzetközi színtéren is ismert: például New Yorkban, Londonban is működtetnek galériát, és a jeles nemzetközi vásárokon is részt vesznek. Amerikából 3, Európából 9, a Közel-Keletről 2 kiállító volt jelen a rendezvényen, a többiek a dél-ázsiai országokból érkeztek. 
A vásáron sok vegyes technikájú alkotás, installáció is látható volt, és a műfajok kavalkádjában sem volt ritka a fotó, a videó, a mozgókép és a hanginstalláció, míg a feldolgozott témák a hagyományostól egészen a kihívó, provokatív kérdésekig terjedtek. Az indiai galériák között több kiemelkedő, professzionálisan berendezett stand is akadt. Mindjárt a főpavilon elején, a neves Galleryske (Bangalore, Delhi) standján többekkel együtt az ismert brit/indiai Bharti Kher munkáját, és az idei Kochi Muziris Biennále főkurátorának, Sudarshan Shettynek fa-kerámia installációját láthatta a közönség. A Chemould Prescott Road (Mumbai) a népszerű indiai művészek alkotásait, Shilpa Gupta rajzsorozatát és Atul Dodiya politikai tartalommal átitatott diptichonját tárta a látogatók elé. Az Experimenter (Kalkutta) ez alkalommal is fiatal, cutting-edge művészeket mutatott be a régióból. 
A Delhi Art Gallery (új nevén DAG Modern, Delhi, Mumbai, New York) két jelentős méretű standot is bérelt a vásáron, melyeken India XX. századi művészetének javát vonultatta fel. Olyan jeles alkotók szerepeltek itt, mint a helyi hagyományokból merítkező, de újszerű, részben nyugati nyelvezetet alkalmazó Raja Ravi Varma, Rabindranath Tagore és az anyai ágról magyar származású, Indiában igen nagy népszerűségnek örvendő Amrita Sher-Gil. A kiállítást edukációs program is kísérte. A galéria a vásártól független előadásokat, iskolai programokat is szervezett, a művészekről ismeretterjesztő filmeket vetített. További érdekesség, hogy még Braille-írással készült tájékoztatókat is készítettek a gyengén látó érdeklődők számára.
A külföldieknél visszatérő vendégnek számított többek közt a Thomas Erben Gallery (New York) és a Galleria Continua (San Gimignano, Les Moulins, Peking, Havana).
A kiállítók támogatásával 14 helyspecifikus projekt is megvalósult: egyebek mellett Subodh Gupta alumínium banánfürtökkel díszített, sárgarézből készült kerékpárja, és a belga neokonceptuális művész, Wim Delvoye lézervágott acélból készült gótikus katedrálisa, melyhez olyan provokatív elemek is járultak, mint az emberi test röntgenképe.
Bagyó Anna
Megjelent a Műértő, 2016. márciusi lapszámában