Robert és Nicky Wilson 2001-ben vásárolta meg az Edinburgh közelében lévő Bonnington-házat és a hozzá tartozó hatalmas földterületet, amely ma Jupiter Artland néven működik és a helyspecifikus munkák bemutatása mellett elsősorban gyermekek és diákok művészeti oktatását tekinti feladatának.
Lakóhelyük kiválasztásában szerepet játszott a Bonnington-ház templomos lovagokhoz köthető történelmi aurája és a területet behálózó vízerek jelenléte. Ezeket nemcsak a homeopatikus készítményeket gyártó és forgalmazó Robert Wilson, hanem a meghívott művészek is inspirálónak találták. A szobrász végzettségű Nicky Wilson és férje 2004-ben kezdett speciális műgyűjtésbe: művészeket kerestek fel arra kérve őket, hogy a tájra reflektálva készítsenek munkákat.
Elsőként a tájépítészet meghatározó alakjával, az amerikai származású, Nagy-Britanniában élő Charles Jencksszel dolgoztak együtt; a megkeresésből hosszú együttműködés és barátság született. A Jupiter Artland látogatóját elsőként Jencks monumentális munkája köszönti. A teraszosan emelkedő, üde zöld dombokra fellépkedve egy zöld sávval tagolt, geometrikus formájúra alakított tó tükre nagyítja fel és teszi még inkább dominánssá a műegyüttest. Jencks munkáinál jobban semmi sem mutatja, hogy a land art a táj absztrakciója. Dombjainak tetejéről jól látható Marc Quinn 12 méter magas orchidea-szobra (Love Bomb). Másutt egy gondozott erdőben kanyargó ösvény mellett tűnnek fel a különböző műalkotások, Anish Kapoor öntöttvas munkája (Suck) feneketlennek tűnő mélyedés, Laura Ford bronzszobrai (Weeping Girls) eltévedt kislányok. Ian Hamilton Finley négy munkával is megjelenik, köztük az erotikus líra első művelőjét, a tizedik múzsaként is emlegetett Szapphót megjelenítő büszttel (Muse X). Tania Kovats egy kis tó csónakházában helyezett el több száz üveg vizet (Rivers); munkájához az összes brit folyóból gyűjtött vízmintát.
Cornelia Parkert szintén régi munkakapcsolat fűzi a Wilson házaspárhoz. A Jupiter Artland 2009 májusában, telehold idején tartott megnyitójára Debussy inspirálta tűzijátékot komponált. A pirotechnikusok egyúttal egy holdról származó meteoritdarabot is fellőttek, az újra becsapódott meteorit landolásának helyét tábla jelzi (Nocturne-Moon Landing). Parker másik itt található munkája (Landscape with Gun and Tree) egy hatalmas öntöttvas karabély, amely Gainsborough Mr. és Mrs. Andrewst ábrázoló festményére utal. A rokokó ruhakölteményben megjelenő pár rég eltűnt, a fa alatt ma már csak Mr. Andrews vadászfegyverét láthatjuk. Egy tisztáson Antony Gormley csillagtérképek ihlette hatalmas acélszobrának hátterében a viktoriánus mérnöki teljesítmények egyik legragyogóbb példája, a Forth vasúti híd látható, különös kontextusba helyezve a művész acélszerkezetét.
Andy Goldsworthy ugyancsak sok időt tölt el a helyszínen a Bonnington-ház vendégeként. Erdőben felépített kis kőházába benyitva sziklás talajra léphetünk. Az idilli, zölden burjánzó erdő alján felépített ház kiemeli a táj drámai kontrasztját, a pázsit és a föld vékony rétege alatt meghúzódó sziklarengeteget. A mű – ahogy Goldsworthy fogalmaz – geológiai ablakot nyit a tájra. A művész a ház építésénél megmaradt kövekből néhányat egy irtás fáinak ágai között helyezett el (Stone Coppice), hogy arra emlékeztessen: itt a föld alatt ugyanennek az inverze található meg: a fák gyökerei sziklák közé fonódnak.
Goldsworthy és Jencks munkái jól példázzák a land art két ágát, az amerikai és a brit megközelítés közötti különbséget. Az amerikai, gyakran earth artnak is nevezett művek robusztusak, nem mentesek némi macsó agressziótól sem, a tájat, amelyet valamiféle meghódítandó, kultiválandó területnek tekintenek, előszeretettel veszik kezelésbe buldózerekkel. A brit művészek (Long, Goldsworthy) reflektívebbek, inkább a táj esszenciájára koncentrálnak, műveik nagy része nem maradandó, csupán ideiglenes, organikusan lebomló változást idéz elő. A Jupiter Artland Jencks hatalmas munkájával adta meg az alaphangot, talán ez az oka annak, hogy itt a brit művészek egy része is tőlük szokatlan monumentális alkotással rukkol elő.
Anya Gallaccio a föld szintje alatt elhelyezett, felül nyitott kubust alkotott, melybe lépcső vezet le, falait lilásan fénylő obszidián darabokkal burkolta (The Light Pours out of Me). Gallaccio szintén több művel van jelen, egyik korábbi munkáját (Chocolate Room) az idei nyári szezon alatt itt is bemutatja. Egy kis terem falát csokoládéval burkolta, a belépőt sűrű étcsokoládé-illat veszi körül, elöntik az emlékek – ahogy az az illattal operáló műveknél oly gyakran előfordul.
A Jupiter Artland egyik legújabb szerzeménye a skót Nathan Coley alkotása, mely egy állványzaton kis égőkből egy George Bernard Show-idézetet jelenít meg (You Imagine What You Desire). Az éles fényt sugárzó munka jelenleg egy kis teremben látható, de a következő szezonra megtalálja majd helyét valahol a kert fái között, és remélhetőleg a közeli repülőteret sem zavarja majd.
A land art skót fellegvára Jupiterről, a kreativitással is kapcsolatba hozható római főistenről kapta nevét. A Wilson család lakhelyéül is szolgáló ház parkja a látogatók előtt csak a rövid skót nyár időszakában áll nyitva, de iskolai csoportokat egész évben fogad, számukra kreatív foglalkozásokat is szervez.
Nicky Wilson úgy fogalmazott, hogy a táj és a benne elhelyezett művek családja számára kiapadhatatlan energiaforrásként szolgálnak; egyúttal úgy érzi, képessé tették a tájat arra, hogy megszólaljon. (http://www.jupiterartland.org)
(Megjelent a Műértő, 2014. július-augusztusi lapszámában.)
Csizmadia Alexa