Vécsey Axel

A török birodalom terjeszkedése a 16. század során fokozatosan felemésztette Velence politikai és kereskedelmi nagyhatalmi státuszát. A Köztársaság, amely korábban szinte monopolhelyzetet élvezett a keleti kereskedelem terén, egyre többet veszített el a Földközi-tenger térségében birtokolt stratégiai állásai közül, Európa államai pedig alternatív kereskedelmi útvonalakat kerestek és találtak – nem mellesleg e törekvés "melléktermékeként" az Újvilágot is felfedezték. Ahogyan konkrét hatalma csökkent, a Köztársaság énképében egyre hangsúlyosabb szerep jutott az erkölcsi dimenzióknak. Az állami propagandában Velence – nem minden alap nélkül – a köztársasági államszervezet, a békevágy, az igazságos kormányzás és az egyéni szabadság utolsó európai védőbástyájaként jelent meg.

A Velence-mítosz szerint a Köztársaság alkotmánya és államberendezkedése nem csupán egyedülálló volt, hanem olyan tökéletes, ami – hasonlóképp a város fizikai kialakításához – csak isteni csodából eredeztethető. A mítosz Velencét a megváltás művével állította párhuzamba: e szerint ahogyan az Újszövetség sarjadt ki az Ószövetségből, úgy jött létre Velence az összeomlott Római Birodalom romjain, hogy az eszményi állam földi megtestesülése legyen. Ennek megfelelően a város mitikus alapítási dátuma 421. március 25, az Angyali üdvözlet ünnepe lett, és Szűz Mária alakja kiemelt szerepet kapott az allegorikus politikai propagandában.

A Velence-mítosz tökéletes képi kifejezése Paolo Veronese ecsetjéből született meg a dózsepalota 1575 és 1582 között készült mennyezetképein. Az Adria királynőjeként megjelenített, trónon ülő Venezia figurájában ötvöződik a mennyek királynőjeként felfogott Mária alakja Iustitiával, az igazságosság istennőjével, továbbá Venusszal. Ez utóbbi szintén központi szerepet töltött be a Velence-szimbolikában, hiszen mindketten a tengerből születtek, sőt mi több, az asztrológusok számításai szerint a város aszcendense a Vénusz bolygó. Velence tehát nem csupán női alakban testesült meg (nevének nyelvtani neme miatt ez nem is lehetett volna másként), de a női princípium legtisztább képviselőivel azonosította magát – szemben például az önmagát Herkules és Dávid alakjában kifejezetten férfiasként meghatározó Firenzével.

A dózsepalota nagytanácstermében (a Köztársaság "parlamentjének" üléstermében) Veneziát az Olümposz királynőjeként látjuk, a béke áldásait jelképező istenségek körében; míg a döntéshozók szűkebb körének üléseit befogadó Sala del Colleggióban az Igazságosság és a Béke hódolnak a trónon ülő Venezia előtt. Veronese az egyes szakterületek felügyeletét ellátó hivatalok dekorációjában szívesen alkalmazta a központi termekben kidolgozott szimbólumrendszer aktualizált változatát: így például a gabona importját, tárolását és árusítását irányító hivatal pazar mennyezetképén az agrárium istennője, Ceres tiszteleg (Herkules és a Béke társaságában) Veneziának.

Ezeknek az allegorikus dekorációknak a sorába tartozik az a nyolcszögletű festmény is, amely ma a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található...

Folytatás: http://artmagazin.hu/portal/hir.php?idt=20090108215708