A nemzetközi műkereskedelemben 2015 a konszolidáció éve volt. Megdőlt ugyan az abszolút árrekord, de az összforgalom minden bizonnyal az előző évi alatt marad – pontos számok márciusban látnak majd napvilágot. Bár néhány műfajban és egyes földrajzi régiókban akadtak akár drámainak is nevezhető fejlemények, globális szinten ezek többnyire kiegyenlítették egymást. Az alábbiakban az aukciós műtárgypiac néhány tavalyi jellegzetességére hívjuk fel a figyelmet.
A regionális piacok trendjei régebben sem feltétlenül voltak azonosak, tavaly azonban a korábbinál erősebbnek tűnt a széttartás. Miközben a meghatározó színhelyek közül az amerikai komoly fellendülést mutatott – és magabiztosan szilárdította meg vezető helyét a trónkövetelő Kínával szemben –, a nagy-britanniait a stagnálás, a kínait és a franciát komoly visszaesés jellemezte. (Más kérdés, hogy a számunkra legfontosabb eredmények éppen párizsi aukciókon születtek: júniusban Hantai Simon jóvoltából új abszolút magyar rekordnak örülhettünk 2,55 millió euróval, míg decemberben Reigl Judit az élő magyar művészek között ért el új csúcseredményt 315 ezer euróval.)
E jelenségek persze nem függetlenek egymástól. A kínai piac visszaesésének például nemcsak a helyi anomáliák és a csökkenő vásárlási kedv az oka, hanem az is, hogy az ottani gyűjtők érdeklődése a nyugati művészet felé fordult, amelynek viszont számukra is New York a fő beszerzési forrása. Ezt a kínai aukciósházak is látják, és ma már ők is szerveznek nyugati művészek munkáiból árveréseket. Mérföldkő volt e téren a külföldön még kevésbé ismert Xiling Yinshe aukciósház rendezvénye, ahol egy Monet-festmény 3,2, egy Morandi 1,4, és egy Gauguin-mű 1 millió dollárért talált gazdára.
A nagy házak között egyre gyilkosabb és költségesebb harc folyik a „jó áruért”, de a vevőkért is. A fő eszközöket a beadóknak adott garanciák és a vevőknek biztosított hitelkonstrukciók jelentik, ezek azonban kockázatosak, és jelentős pénzeket kötnek le, azaz a jó árak mögött komoly költségek állnak. Így a kisebb házak mindinkább lemaradnak a csúcstételekért való versenyfutásban. Míg a Christie’snél 179, a Sotheby’snél 70,5 millió dollárt ért a legdrágább tétel, addig a sorban utánuk következő Phillipsnél 28, a Bonhamsnél 4,6 milliót. A konkurenciaharc számos innováció ösztönzője is; a Christie’s például a hagyományokkal szakítva The Artist’s Muse címmel olyan tematikus aukciót szervezett, amely több művészettörténeti korszakot fogott át, és anyaga kúrált kiállítás formájában került a nagyközönség elé. 
Kifulladt a korábbi évek növekedésének egyik motorja, a kínai és az orosz gyűjtők eufórikus vásárlási kedve. Kínáról már szóltunk; az orosz gyűjtőket a szankcióktól és a zuhanó olajáraktól szenvedő orosz gazdaság gyenge teljesítménye fogta vissza. Az orosz művészetnek szentelt decemberi londoni árverések – ebben a műfajban ezek a legfontosabbak – összforgalma 58 százalékkal, a 2007-es szintre esett vissza, s a Christie’s már be is jelentette, hogy törli az orosz művészetnek szentelt önálló New York-i aukciókat.
Folytatódott és egyelőre megállíthatatlan a régi mesterek forgalmának csökkenése. Ebben a műfajban is London a piacvezető; itt a visszaesés tavaly 41 százalékos volt. Való igaz, hogy ebben a kategóriában egyre nehezebb csúcsműveket csalogatni a piacra, de tény az is, hogy a régi mesterek presztízsértéke jelentősen visszaesett; Goyával ma nem lehet úgy „domborítani”, mint Koonsszal vagy Richterrel.
Nemcsak az egyes korszakok, hanem az egyes művészek népszerűsége is változik, s ha a legkeresettebbek – a legnagyobb piaci részesedéssel bíró Picasso, Warhol, Monet, Bacon, Richter, Giacometti, Rothko, Basquiat, Matisse, Modigliani – forgalmában érdemi elmozdulás történik, az a piac egészére is kihat. Warhol számára kifejezetten rosszul sikerült 2015: utóbbi hat évének leggyengébb eredményét produkálta. Míg 2014-ben műveiért összesen közel 600 millió dollárt adtak, tavaly alig többet 300 milliónál.
Az online térhódítása az aukciós piacon is folytatódott. Miközben a hagyományos házak igyekeznek nagy szeleteket kihasítani maguknak a tortából, úgy tűnik, az újonnan létrejött, online értékesítésre szakosodott cégek állják a versenyt. Egyre magasabb árfekvésű tételek cserélnek ma már gazdát ezen a csatornán; az Auctionatánál például egy gazdagon díszített XVIII. századi kínai műtárgyba illesztett óra 3,83 millió dollárért kelt el. 
Végezetül nézzük meg az elmúlt év tízes toplistáját. Aligha meglepő, hogy erre mindössze két ház és egy helyszín – New York – tudott felkerülni. Nem váratlan az sem, hogy a XIX. századot egyetlen alkotás képviseli, figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a művek többsége már a II. világháború után született. A listát az abszolút árrekordot visszahódító Picasso uralja, ráadásul három, egészen különböző alkotói korszakában született munkájával.