A német galériásokon a kölni vásárt megelőzően teljes bizonytalanság lett úrrá: a megnyitó előtt még nem tudták, mennyi forgalmi adót számolhatnak majd fel vevőiknek az eladott műtárgyakért. A kérdés mindvégig nyitva maradt, de a vásár rendben lezajlott; mintegy 55 ezren látták, és valamennyi galéria pozitív mérleggel zárt.

Az Art Cologne-t 2008 óta igazgató Daniel Hug, Moholy-Nagy László unokája rendezésében több mint 200 galéria jött el az idén a vásárra, köztük Németország irányadó kereskedői és a nemzetközi műkereskedelem kiemelkedő képviselői. A kínálat világszínvonalú volt – markáns német hangsúllyal, amelyhez nagyban hozzájárultak Franz Marc és Ernst Ludwig Kirchner, azaz a legmagasabb árfolyamot elért német klasszikus modernek munkái. A bemutatott anyag a klasszikus modern, a háború utáni és a kortárs művészetre is kiterjedt, mivel Hug szerint a vásár kizárólag kortársakkal nem működne.

A kölni vásár mint műfajteremtő, mint óriási happening – a képzőművészet Woodstockja – valaha a legjelentősebb volt a világon, majd idővel túl nagyra nőtt. Hug csökkentette a galériák számát, szigorított a feltételeken, és visszahívta a jelentős nemzetközi szereplőket, felerősítve a vásár globalizált jellegét. Sokan furcsának tartják, hogy az Art Cologne csak pár nappal előzi meg az Art Brusselst, de Hug olyan együttműködést tervez, amilyen a londoni Frieze és a párizsi FIAC között már létrejött. Többek közt buszjáratokat szervez műterem-látogató programmal, hiszen a német művészek jelentős része – Gerhard Richtert is beleértve – ezen a környéken dolgozik. Összességében elmondható, hogy Daniel Hug minden elképzelhető eszközt bevetett azért, hogy „pozicionálja” az Art Cologne-t, többek közt szebb csarnokot választott, a bejáratok számát háromról egyre redukálta, hogy a kurátorok és a gyűjtők összetalálkozzanak, valamint a kooperáció elősegítése céljából a galériák számára lehetővé tette, hogy közösen állítsanak ki.

Az Art Cologne a globalizációs törekvések mellett is a német gyűjtőkre koncentrál. A részt vevő galériák fele német, és mint köztudott, a német művészet – az avantgárddal a középpontban – a világon a legkeresettebbek közé tartozik. A MoMA-ban például augusztus 3-ig látható Sigmar Polke retrospektív kiállítása, és az amerikai múzeumokban és galériákban lényegében minden neves német művész szerepel. Aki viszont a német gyűjtőkhöz akar eljutni, annak el kell jönnie Kölnbe. Hídszerepet töltenek be a többlaki galériák, köztük a Galerie Hauser & Wirth (Zürich–New York–London), amely az idén Paul McCarthy Alpesi férfi című ironikus szobrát hozta. Első alkalommal volt Kölnben Andrée Sfeir-Semmler (Hamburg–Bejrút), aki egyenként 25 ezer euróért adta el az előző Documenta nagy felfedezettje, a Párizsban élő, libanoni származású, 87 éves Etel Adnan két munkáját.

A legdrágább műtárgy Franz Marc 1912-ben festett képe volt 9,4 millió euróért: A nyúl félelme – ezt először 1913-ban a Der Sturm galéria állította ki Berlinben. A müncheni Galerie Thomas standján most ez az egyetlen kép szerepelt, a cég fél évszázados jubileumát hirdetve. A Galerie Henze&Ketterer Ernst Ludwig Kirchner Hegyi pásztorok ősszel című képét árulta 2,5 millió euróért, ami reális ár egy klasszikus modernért, de ez az összeg az Art Cologne-on a kivételes kategóriába tartozik. Az itteni célközönség számára jellemzően 100 ezer euró a felső határ.

David Zwirner kínálatában feltűntek a kolumbiai születésű, Londonban és New Yorkban sztárolt huszonéves Oscar Murillo képei is. Emellett egy másik divatba jött élő legenda, Louise Lawler munkái szerepeltek a Galerie Nagel Draxlernél (Berlin–Köln) és Sprüth Magersnél (Berlin–London) is, de a kölni Ludwig Museum már nem sokkal a vásár előtt retrospektív kiállítás keretében ismertette meg a Rajna-vidék közönségét a Brooklynban dolgozó művésznő munkásságával. Zwirner egyébként minden német művésztől hozott műtárgyat, aki a programjában szerepel (Neo Rauch, Thomas Ruff, Martin Kippenberger), és már tervezi következő kiállítását, amely a nyolcvanas éveket, a provincialitásból világklasszissá alakulás nagy korszakát, a New York-i és kölni szcéna sajátos kapcsolatát tekinti majd át No Problem címmel – jelezve az akkori általános hozzáállást, a mindent átható optimizmust és bizalmat. A ma világhírű Martin Kippenberger, Jenny Holzer, Cindy Sherman, Albert Oehlen, Mike Kelley karrierje kibontakozásának tanúja a két helyszín, de a kezdő Jeff Koonsnak is volt egy fontos kiállítása Kölnben.

Ami a forgalmi adó problematikáját illeti, tudni kell, hogy Németországban korábban a műtárgyak viszonteladásánál 7 százalékot számoltak fel. Ám egy EU-bizottság 2012-es vizsgálata ezt túl alacsonynak találta, így a műtárgyak forgalmi adója – más luxuscikkekéhez hasonlóan – 19 százalékra emelkedett. A műkereskedők összehangolt tiltakozása eredményeképpen tavaly ez ügyben kompromisszum született, melynek értelmében 2014 januárjától a német műkereskedők csak az eladott műtárgy árának 30 százalékára számolják fel a 19 százalékra emelt forgalmi adót. A Bundestag által hozott döntést azonban a tartományi adóhivatalok mindaddig nem veszik figyelembe, ameddig erről nem kapják meg a végrehajtási utasítást. Daniel Hug az üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a műtárgy luxuscikk – vagy befektetési eszköz. Akár a művészet iránti rajongásból, akár befektetési céllal vásárol valaki, azt a megemelt forgalmi adó nem fogja visszatartani. A vásár alatt már ő is jogosként ismerte el a galériások aggodalmát, és úgy vélte, hogy az eredeti elképzelés a piac összeomlását hozta volna magával.

(Megjelent a Műértő, 2014. júniusi lapszámában.)

Varga Marina