Mielőtt aukciós szupersztárrá és befolyásos bauhäuslerré vált volna, Moholy-Nagy László az első világháborús lövészárkokban kuporgott. Onnan küldözgette barátainak kis rajzokkal ellátott képeslapjait. Most induló sorozatunkban Moholy-Nagy László unokaöccse tárja olvasóink elé az általa összegyűjtött képeslapsorozatot, vagyis a Bauhaus-korszak előtti évek dokumentumait, családi emlékekkel eégszítve ki a belőlük kirajzolódó eseménytörténetet. Adalékok és zsengék - egy rendhagyó karrier tétova kezdőlépései.


Amikor édesanyja és húga halála után Moholy-Nagy László idősebb lánya, Hattula (1) először látogatott Magyarországra, egyik legelső kérdése az volt, tudunk-e valamit édesapja háborús naplójáról. Ez a hetvenes évek elején történt, Hattula azóta is keresi a naplót, sajnos eredménytelenül. Hattula szinte évente megismételte látogatásait. Apai ágon az én apám, vagyis Moholy-Nagy László öccse volt az egyetlen élő rokona. Hattula igaz örömmel töltötte nálunk a látogatás napjait. Elhozta a fiait, Andreast és Danielt, első férjét, sőt volt olyan nyár, amikor hosszabb időt töltöttek Magyarországon.

Eltelt közel negyven év, Moholy neve egyre ismertebb lett Amerika után Európában is. Magyarországon 1968-ra datálható, amikor a Moholy által is képviselt művészetről először lehetett újságban is olvasni, és emlékszem az ugyanez évben, a húszas évek művészeti írásaiból rendezett szerény kiállításra, ami Székesfehérváron nyílt Kassák, Hevesy Iván, Bortnyik és társai könyveiből, és üveg alatt csodálhattuk ezeket egy szerény múzeumi szobában...

A folytatás az Artmagazin weboldalán itt olvasható >