A több országban a legnagyobb forgalmat bonyolító tavaszi árveréseken a hazai aukciósházak ritkán kínálnak abszolút csúcskategóriás műveket. Így ezek sikere főként attól függ, milyen a választék az 1–20 millió forint közötti sávban, és hogy azt hogyan fogadják a vásárlók. Ami efölött van, az nyilván a legjava, de fontos az is, ami egymillió alatti, hiszen nagyon sok gyűjtő nem tud milliókat áldozni műtárgyakra, ugyanakkor szeretne kvalitásos alkotásokhoz jutni.

A Virág Judit Galéria tavaszi árverése gazdag kínálatot nyújtott a siker szempontjából döntő jelentőségű középső ársávban; a tételek fele kapott hét számjegyű becsértéket, s az elkeltek közel feléért fizettek egymilliónál többet. 11 mű ára a 10 millió forintot is átlépte. A kereslet kifejezetten élénk volt, amit nemcsak az elkelt alkotások magas, 92 százalékos aránya jelez, hanem a gyakran soklépcsős licitcsaták is, melyek eredményeképpen a tételek jó 40 százaléka eljutott a kikiáltási ár átlagosan dupláját jelentő becsértékig, és 19 esetben annak felső határát is átlépte. A 472 millió forintos összforgalom tavaszi aukción kifejezetten jónak mondható, és reményt ad arra, hogy folytatódhat a télen már érzékelt, lassú fellendülés.

Az árverezőház alighanem joggal tálalta vezető tételként Szinyei Merse Pál első nyilvánosan bemutatott, korai alkotását, az Arnold Böcklin művészetét idéző, sokszorosan kiállított és reprodukált, kiváló provenienciával rendelkező Faun III-at. Ám a közönség érdeklődése inkább a könnyedebb, látványosabb munkák felé fordult – ez már évek óta megfigyelhető, nyilvánvalóan egy új gyűjtői réteg megjelenésével is összefüggő tendencia. Így a 15 millióról indított Faun ára csak néhány licitlépcsőt emelkedett, és a 22 milliós leütés jócskán elmaradt a 30–50 milliós becsértéktől. Az előbb említett megfontolásból ugyanakkor igen kelendőek voltak a tájképek és a csendéletek. Ebben a kategóriában már Szinyei ára is közelebb került a becsértékhez: kései, kisméretű balatoni olajképéért 9 milliót adtak. Messzemenően beváltotta a reményeket Paál László utolsó korszakának drámai erejű barbizoni erdőrészlete, amely 15 millióról indulva 38 millió forinttal lett az este legdrágább tétele. Az egykor Nemes Marcell gyűjteményében is szerepelt kép hosszabb lappangás után 10 éve bukkant fel újra, és azóta több alkalommal is látható volt. Orbán Dezsőnek a Nyolcak nagy pécsi tárlatán is kiállított parkrészlete, valamint Márffy Ödönnek az 1920-as évek második felében festett, a budai kertvárosi miliőt ábrázoló tavaszi tája egyaránt 10,5 millió forintért kelt el. A csendéletek közül Berény Róbert érett korszakának egyik fő művére, az 1928-ban született Szőlős csendéletre fenték a legtöbben a fogukat; a győztes licitáló végül 30 millióért szerezte meg az ennek az összegnek pontosan a negyedéről indított festményt. Ugyanakkor Berény egy másik, valamivel korábbi gitáros és maszkos képére nem akadt licit. Túlteljesítette az elvárásokat Czigány Dezső szűkszavú, végletekig leegyszerűsített 1909-es citromos csendélete is, melynek ára 5,5 millióról 17 millióig emelkedett.

Az este vesztese Rippl-Rónai József volt, akinek dekoratív Lazarine-portréja a művész „kukoricás” korszakából a várt 20–30 millió helyett 13 millióért cserélt gazdát, hasonló becsértéken indított 1914-es virágcsendélete iránt pedig nem mutatkozott érdeklődés.

A nagybányai kínálatot ezúttal többek között Perlrott-Csaba Vilmos, Ziffer Sándor, Kádár Géza, Nagy Oszkár és Jándi Dávid munkái alkották. Mindegyik műre jó néhány licit érkezett, a legjobb árakat 9, illetve 8,5 millióval Ziffer és Perlrott művei érték el.

Az összforgalomból a legnagyobb hányadot Vaszary János hasította ki, akinek 9 képéért összesen 68,4 milliót fizettek, ezen belül két tengerparti jelenetéért 32, illetve 24 millió forintot. Míg a Pesarói fürdőzők jellegzetesen könnyed, vidám hangulatú kép, a Viharos Adria „kilóg” a művész tengerábrázolásai közül.

A legnagyobb licitemelkedést László Fülöp 360 ezer forintról indított női portréja érte el, amelyet végül 2,6 millióért tudott megszerezni egy Angliából telefonon licitáló gyűjtő.

A kortárs szektor ezúttal is szerény maradt, ám valamennyi beválogatott alkotás jól teljesített. Lakner László ifjúkori piaci csendélete ugyan becsértéke alatt, de így is 4,4 millióért ment tovább, míg Csernus Tibor könyvborító-tervéért 800 ezret adtak. Gyarmathy Tihamértól három munkára is lehetett licitálni. Termékenység című, 1986-os vászna 3,6 milliót, a két évvel későbbi Változások II. 950 ezret, az 1991-es Centrális kibontakozás pedig egymilliót hozott. El Kazovszkij Kék feje 400 ezerről indulva 650 ezerig jutott. Lassan külön tanulmányt érdemelne, miért lett Váli Dezső a hazai művészeti aukciók legstabilabb szereplője az élő művészek közül; Műterem-sorozatának képeire ezen a tavaszon Virág Judit mellett Kieselbachnál, Nagyházinál és a Blitznél is lehetett licitálni. A Virág Judit Galéria árverésén indított kép ezúttal is igazolta a várakozást; a 2008-as Műteremért a kezdőárat megduplázva 800 ezer forintot fizetett vevője.

A Zsolnay vázák és dísztárgyak egy kivétellel elkeltek, áraik 420 ezer és 3 millió forint között alakultak.

(Megjelent a Műértő, 2014. júniusi lapszámában.)

Emőd Péter

A Virág Judit Galéria 2014. május 19-i, tavaszi katalógusa »