Élénk nemzetközi érdeklődés kísérte Bécsben az őszi aukciós hetet október 14. és 16. között, amikor öt alkalommal régi mesterek és XIX. századi festők, varia (bútor, szőnyeg, szobor, óra, ezüst, üveg és porcelán), valamint antik és kortárs ékszerek árverésére került sor. Rekordleütések is születtek. A papírforma szerint a régi mesterek sorából került ki az abszolút listavezető, ugyanis Lorenzo Lotto Ecce Homo című, olajjal falapra festett képe éppúgy 389 300 eurós leütést ért el, mint honfitársa, Annibale Carracci bájos olaj-vászon Imádkozó Madonnája (előbbi 150–200 ezer, utóbbi 300–400 ezer eurós sávból indult). A XVIII. századi osztrák festészet jeles mestere, Johann Georg Platzer olajjal rézlemezre festette a Koncert a palotában című mozgalmas jelenetet, amely 120–150 ezer közötti elvárás után 317 500 eurót hozott. Az ifjabb Pieter Brueghel arasznyi átmérőjű olaj-fa festménye – a „gyöngyöt a disznók elé” bibliai eredetű szólás illusztrációja – 100–150 ezer eurós becsértékről 268 700-ig jutott, míg Paris Bordone festménye Neptunról és Amphitritéről ugyanennyiről 219 900-ig lépdelt. Azonos sávból indult a Tiziano műhelyének tulajdonított Mária Magdolna-alak, és éppúgy 195 500 eurót ért, mint Stefano Orlandi valamivel alacsonyabbra, 80–120 ezer euróra értékelt építészeti témájú képpárja a császári fürdőről, illetve egy átriumról lépcsővel. Ez az ár a bolognai művész esetében világrekordnak számít.
     A XIX. századi festészet csúcstartója Ferdinand Georg Waldmüller A szerelmes levél (1849) című zsánerképe lett két ifjú hölgyről, akik gyertyalángnál olvassák a vallomást. A bravúros fény–árnyék hatásokat variáló kompozíció 200–250 ezer eurós becsértékének felső határát súrolta 244 300-as leütésével. Jean-Adolphe Beauce A francia csapatok partraszállása Bejrútban (1862) című jelenete 183 300 eurós árával váratlan világrekordot is jelent: 15–25 ezer közötti sávjából bizonyára azért sikerült ennyire feltornáznia magát, mert a kép egyik változatát Versailles kastélyában őrzik. Orosz gyűjtők jóvoltából alakult ki az a licitharc, amelynek során Vaszilij Kotarbinszkij 1900 körül festett tájképe 80–120 ezer eurós kínálatának felső értékéhez került közel a 116 200 eurós leütéssel; hasonlóan alakult Viktor Zarubin normandiai tengerpartot ábrázoló festményének sorsa 110 100 eurós eredményével. A híres tengerfestő, Ivan Ajvazovszkij 1870–1875 körüli képe a Nápolyi-öblöt örökíti meg, távolban a Vezúvval, ez az alkotás 20–30 ezerről meg sem állt 97 900-ig.
        A nyolc magyar tétel közül Markó András Parasztasszony tehéncsordával (1879) című vászna 12–16 ezer eurós sávjának alján 12 700 eurós leütést ért el, míg az Olasz pásztorlány nyájjal című képe (1887) eljutott egészen 20–25 ezer eurós sávjának felső határáig 24 700 euróval. Ugyanennyiért Böhm Páltól a bajor Hofbräuhaus karakterfiguráiról készült vászon éppúgy nem keltett érdeklődést, mint az olajjal fára festett Zenés mulatság a pusztán a 7–10 ezer eurós sávban. Hasonló árkategóriából Kern Ármin Muzsikusok című zsánerjelenete 12 500-ig jutott, míg A botanikus (1908) című képe 6–8 ezer között maradt 7788 eurós leütéssel. Nikolaus Lenau egyik legismertebb versét illusztrálja Alois Schönn Cigányok pihenője című kartonja, amely 4–6 ezer eurós sávjának közepén, 5 ezerért váltott tulajdonost.
      Varia kategóriában magyar vonatkozású tételek ezúttal kizárólag a Monarchia bútorai közt akadtak. A ház szakértői kiemelték a terv különlegességét és a kivitelezés magas színvonalát annak az 1805/1810 körüli, mahagóni furnérral borított és tusfestéssel is díszített empire kanapénak az esetében, amely 4500–6000 helyett 11 250 euróig emelkedett. Egy cseresznyefával borított biedermeier karosszékpár (1825/1830) 8–10 ezer között 8750 eurós leütést ért el. A kínálatban öt székritkaság is szerepelt aszimmetrikus háttámlákkal, amelyeket faragott és aranyozott oroszlán-, illetve sasfigura reliefje díszített; az együttes 6 és 12 ezer euró között, 7500-ért ment tovább. Négy késő empire szék (1815/1820 körül) intarziás háttámlával, de aranyozott és feketére festett oroszlánlábakkal 4–6 ezer euró között, 5 ezerért talált gazdára, míg azonos sáv alatt indítva egy 1800/1810 körüli empire kanapé – mahagóni furnérral, karfáján aranyozott oroszlánokkal, háttámláján ovális tusfestményekkel – az előzetes várakozással ellentétben csak 3750-ig araszolt. 
Az ékszerek kétszáznál több tételéből az erdélyi késő reneszánsz és kora barokk ötvösmunkák által ihletett, historizáló darabok érdekesek számunkra a XIX. század második feléből, de a nyolc példány közül csak kettő talált új tulajdonosra. A Sárkányölő Szent György lovagot ábrázoló, színes zománccal és gyönggyel díszített, aranyozott ezüstfüggőt, valamint egy háromrészes, variálható gránátos-gyöngyös ezüstből készült ékszert egyformán 800-950 eurós sávban kínálták, majd alsó sávjának feléről indították, és mindkettő 500 eurós leütést ért el. 

Wagner István
Megjelent a Műértő 2013. novemberi lapszámában