Nagy ötlet lett volna, ha működik - foglalta össze egy jóindulatú résztvevő az Art Newspapernek nyilatkozva az első tisztán online művészeti vásár, a VIP Art Fair tanulságait. A nagy marketingkampánnyal felvezetett és erős galériás mezőnyt felvonultató vásár január 30-án zárta be virtuális kapuit és bár szervezői nagy sikernek nevezték, a beszámolók inkább a kudarcokról szóltak. A január 22-től klikkelhető vipartfair.com portálon a jelentkező 139 galéria különféle felületeket bérelhetett - mintha csak egy rendes vásár standjai lettek volna -, a VIP-kártyával rendelkező vagy belépti díjat fizető látogatók ott nézhették meg a kínálatot és onnan juthattak be további tájékozódás vagy üzletkötés céljából a galéria "online-raktárába", illetve chatszobájába is (Napi Gazdaság, 2011. január 17.). Ez utóbbi, vagyis a chat funkció azonban hamar befagyott, egy idő után már csak e-mailes kapcsolatba lehetett lépni a műkereskedőkkel, így épp az interaktivitás veszett oda, és a vásár nem sokban különbözött egy internetes gyűjtősite-tól.

A csalódottabbak nagyjából azt ismételgették, amit egy a Bloombergnek nyilatkozó műkereskedő úgy fogalmazott meg, hogy drága volt és pont az nem működött, ami ezt az eseményt speciálissá tette volna. Olyan művek maradtak vissza, amelyeket egy hagyományos vásáron pillanatok alatt eladott volna - állította, hozzátéve: megpróbálja visszaszerezni a befizetett pénzét (egy-egy virtuális standot 5-20 ezer dollár közötti díjért lehetett bérelni).

Annyiban mindenképp joggal beszélt sikerről a szervezők nevében James Cohan, hogy mint pr-cégük közölte, a vipartfair site-on látható alkotásokra 7,65 milliószor kattintottak rá 196 ország érdeklődői. A modell működik - jelentette ki Cohan -, akadtak technikai malőrök, de jövőre is megszervezik a vásárt. A főszervező mindenesetre már a site látogathatósági ideje alatt elnézést kért e-mailben a VIP-kártyák tulajdonosaitól - ezeket a galériák adhatták ki meghívott vendégeiknek - és azt is közölte, hogy aki az első két napon fizette ki a százdolláros belépti díjat, az visszatérítésre számíthat.

A nyitó hétvége akadozása mindenképpen kínos, hiszen egy igazi művészeti vásáron is az első napokban bonyolítják le a legtöbb üzletet. Most a magasra árazott alkotások lényegében mind visszamaradtak - köztük egy olyan Francis Bacon-kép, amelyet a decemberi Art Basel Miamin 18 millió dollárra tartottak -, a megerősített ügyletek közül a legtöbbet Rudolf Stingel 2002-ben készült műve, a Körte hozhatta a konyhára, ezt 500 ezer-1 millió dollár közötti áron tette ki a honlapra egy londoni kereskedő.