Milyen volt 2010-ben a magyar műkereskedelem? Mindenekelőtt nyugodt - optimistán nézve kiegyensúlyozottnak is mondható, hiszen nem ment az alá az árszint alá, ahova 2009-ben lezuhant. A főművek továbbra is tartják az értéküket, megadják az árukat - már ha felbukkannak. Tavaly azonban ez kevésszer esett meg, és nem azért, mert beigazolódott a tíz éve hangoztatott félelem, hogy elfogytak a jó művek, hanem mert nem adják be őket. A legdrágább képek 50, 38, illetve 34 millió forintos leütésekkel kerültek a dobogóra - ilyen árakkal az első 15-be se lehet bekerülni a magyar aukciós örökranglistán -, míg tavalyelőtt a listavezető Gulácsyért még 95 milliót, a második helyezett Aba-Novákért 85 millió adtak. (Külön érdekesség, hogy nem a klasszikus piacvezetőknél ütötték le a legdrágább képeket, hanem a Belvederénél, illetve az Abigailnél.) Szokták emlegetni, hogy a külföldi műkereskedelmi piac már magára talált és ahogy a válság, úgy a fellendülés is előbb-utóbb elérkezik, ám a reményeket lehűti, hogy a magyar és nemzetközi műkereskedelem között nincs igazi átjárás. Itt öntörvényű fejlődés volt nagyjából húsz évig: a forgalom zöme az árveréseken zajlik, a galériás eladás ritkaságszámba megy, ellentétben a külfölddel, ahol az árveréseken a viszonteladók vásárolnak, a polgárok pedig művészeti galériákban szerzik be a képeket, műtárgyakat.

A válság így is átrendezte a színteret, miután a két piacvezető ház más válaszokat adott a megváltozott körülményekre. Kieselbach Tamás már tavalyelőtt abbahagyta az árverezést, a hangsúlyt a privát eladásokra helyezte. 2010-et a galéria felújításának szentelte - még nincs kész, ám december elején így is megnyitották értékesítéses kiállításukat. Kieselbach szerint a válság idején az árszint megtartása a fő, ami árveréseken nem biztosítható; szerinte inkább kevesebbet kell értékesíteni, de az elért árakból nem szabad engedni, mert ez szolgálja hosszú távon a magyar festészet ügyét.

A Virág Judit Galéria viszont teszi, amit eddig: ha csökkentett tételszámmal és alacsonyabb kikiáltási árakkal is, de folytatják az aukciókat, bár ők is kiadtak egy "aranykönyvet", privát eladásra szánt tételekkel, amelyből a legfontosabb kép, Csontváry Athéni utcája már vevőre is talált. A ház múlt évi aukcióit egy U betű írná le, aminek a jobb szára kicsit már magasabbra kúszott: a tavaszi eredmény 370 millió forint volt, az őszi 292 millió, télen pedig 436 milliós összesített leütést értek el. Tavasszal a legdrágább tétel Czóbel Béla Fauve csendélete volt 32 millió forintért, ősszel Munkácsy parasztenteriőrje 22 millió forintért, télen pedig Derkovits 1929-es Halászokja 28 millió forintért.

Az új helyzet egyik nyertese mindenképp az Abigail Galéria, múlt évi árveréseik egyértelműen felfelé menő irányt mutatnak. Tavasszal Schönberger Armand Rakpartja volt a legdrágább tételük 16 millió forintért, ősszel Batthyány Gyula színésznőportréja ugyanennyiért. A ház legsikeresebb aukciója a téli volt, csaknem 250 milliós összesített leütéssel - ezzel második helyre kerültek Virág Juditék mögött -, itt Patkó Károly Subiaco című műve 34 millió forintért, Tihanyi Lajos trencséni vára 32 millió forintért cserélt gazdát.

Nagyháziéknál az első félév a műtárgyakról szólt, a nagy értékű festmények rendre visszamaradtak, a második félévben az ezüstökre kiugró kereslet mutatkozott, de a festményeket is szépen vitték. A régi képeknél - ahol a Nagyházi Galéria amúgy is piacvezető - erős anyag gyűlt össze, Chauvin Bacchanáliájáért megadták a 28 millió forintot, Francken festményéért a 15 milliót, az antwerpeni tájképfestő Gaspard de Witte munkájáért pedig a 10 milliót. A galéria profilbővítésként régészeti tárgyak árverezésébe is kezdett (ez hamar népszerű lett), decemberben pedig a festményeknél kortárs blokkot is betettek. A beadói oldalról az év végén élénkülést érzékeltek, így öt nap alatt 1500 tárgy került kalapács alá karácsony előtt - szezon végi újításuk, hogy már online is lehet licitálni.

A Polgár Galériában tavasszal 5 millió forintért adtak el egy kínai levesestálat, a téli árverésen viszont már a képek is jól mentek. Vaszary Sziesztája 24 millió forintért kelt el, Szinyei Merse Pál női portréja pedig 10 millióért. Három ikongyűjteményt is felvonultattak, élénk érdeklődés mellett, főként a faikonokat keresték. Polgár Árpád az árverések számát csökkentette, de a Petőfi Sándor utcában új üzletet nyitott, karácsony előtt pedig egy hétig mindennap árverezett.

Az ezüstök szárnyalása Polgárékhoz és Nagyháziékhoz hasonlóan a BÁV-nál is megfigyelhető volt: a karácsony előtti ezüstaukció hangulatát jól jellemezte, hogy egy gyümölcskínáló ára 90 ezerről 1 millióra emelkedett, s nem volt ritka a millió feletti leütés, a háromszoros-négyszeres áremelkedés. A BÁV az ezüst- és az ékszerszegmensben piacvezető maradt és a festményprofilban is erősít, itt a legmagasabb leütés novemberben egy Jándi Dávid-olajkép volt, 5 és fél millióért. A második félévben új, fiatal vezérigazgató állt a BÁV Zrt. élére, akinek a tervei közt szerepel az aukciósház piaci súlyának növelése.

A grafikákra szakosodott Arte kicsi, de régi szereplője a piacnak, amolyan barométer szerepet is betölt. Az év egészében visszaesett az összforgalmuk, ám a felső kategória árai, ha lassan is, de emelkedtek. A decemberi Arte-árverés már a régi szép időket idézően pörgött: Ámos Imre zsidó ünnepi mappáját 550 ezer forinton ütötte le Marsó Diana, Rékassy Csaba rézkarca 150 ezer forint lett és jó néhány sokszorosított grafikai tétel ára haladta meg a százezer forintot.

    Az év végén Győrben és Debrecenben is volt művészeti aukció, ezeken budapesti gyűjtők is megjelentek. A debreceni Villás Galériában ősszel id. Markó tájképe 4,6 milliós árat ért el, télen egy Mednyánszky-festményért adtak 10 milliót. A győri Almárium árverésén Salvador Dalí Rinocérosz című, 1950-ben készült kisplasztikája volt a sláger, végül 550 ezer forintért kelt el.