A Kieselbach Galéria sem hagyja ki a téli szezont, bár árverezni továbbra sem árvereznek: a galériatulajdonos szerint most a megőrzés ideje van, értve ezen az elért eredmények, árszintek stabilizálását, és ezt nem az aukciók szolgálják a legjobban. A galériás értékesítést azonban folytatják, december 10-én a részben már felújított galériában megnyílt a harmadik ilyen tárlatuk, ritka és különleges művekkel. Ezzel egy időben bejelentették az Első Magyar Festmény és Műtárgyszakértői Iroda megalakulását, amely a megszűnt múzeumi bírálati osztályok munkáját venné át, elsődleges feladatának a magyar festészet hamisítványokkal szennyezett jelentős életműveinek megtisztítását tartja (Napi Gazdaság, 2010. december 9.).

Az értékesítéssel egybekötött, március 1-jéig nyitva tartó kiállításon minden korszakból van kép a XIX. századtól napjainkig: nagyon impozáns válogatás, ami megmutatja, milyen értékek vannak a magyar festészetben. Közülük is kiemelkedik két fontos Munkácsy: a Pásztorlányka az erdőben sorsát Sedelmeyer számadáskönyvéből tudjuk (Palmer Potter chicagói áruházlánc-tulajdonos műgyűjteményébe került), a másik az MNG-ben most látható Krisztus Pilátus előtt triptichon egyik képének változata.

Paál László kitűnő provenienciájú barbizoni erdőrészlete egykor helyi panziósa tulajdonában volt, Molnár József Pompeji nők című munkája ritkán látható kvalitás, Gulácsy pedig mindig izgalomba hozza a gyűjtőket: Romantikus táj nőalakkal című álomszerű lírai munkája igazi "gulácsys" kép.

A tárlat darabjait jellemzően nem láthattuk az elmúlt évek aukcióin, mind a 74 kép csemege valamilyen szempontból - ilyen Perlrott budapesti panorámája, Csók István képünkön látható Margit hidas látképe

  (ebben a szezonban több helyen felbukkantak a hidat ábrázoló festmények, úgy látszik, a felújítás előhívta őket), Berény Ignotus-portréja, Egry József és Ország Lili főművei, amelyek egykor fontos magángyűjtemények fődarabjai voltak. Általában elmondható: vagy a kép főmű, vagy az alkotó sosem bukkan fel árveréseken, vagy mindkettő egyszerre igaz. Kalivoda Kata, Fono (Fleischer) Lajos, Endresz Alice, Mezey Artúr és Bélaváry Alice (Vaszkó Ödön felesége) - nem azok a nevek, amelyek minden árverési katalógusban visszaköszönnek, képeik pedig különlegesek.

Batthyány Gyula Rosita Serranóról készített portréjának a története is kalandos, miként a harmincas években Berlinben befutott chilei származású énekesnő élete is. A művésznő elfeledve halt meg 1997-ben Santiagóban, Batthyány képe az ő hagyatékából került vissza keletkezésének helyszínére, Budapestre.