Színvonalas anyaggal állt a közönség elé a Virág Judit Galéria, bár manapság sokkal nehezebb összeállítani egy árverést, mint a válság előtt, 2007-2008-ban, nem is beszélve az ezredfordulóról. Mostanra minden befagyott, a műgyűjtők sem eladni, sem venni nem akarnak igazán, a külföldi műtárgypiaci fellendülés pedig meg se legyintette a jellemzően egyébként is zárt magyar piacot.
 Az október 17-i Virág Judit-árverés számokban: 173 tételt indítottak 285 millió 725 ezer forintos összesített kikiáltási áron, az összesített leütés pedig 292 millió forint lett. A ház egy-egy aukciójának forgalma a válság előtt a milliárdot közelítette, sőt volt, hogy túl is lépte, így a mostani eredmény plasztikusan jelzi a visszaesést. Mindez a hangulatra is rányomta a bélyegét: messze vannak már a régi pezsgőzős, tapsokkal tarkított kongresszusi központbeli esték.
A 173 tételből csak 23-ra nem akadt licitáló, ez nem rossz arány, de közelebbről nézve egyes visszamaradt tételeket, elgondolkoztató, hogy miért nem találtak vevőre. Az elkelt tételek zöme kikiáltási áron cserélt gazdát, ami persze jó vételt jelentett azoknak, akik mégis elszánták magukat.
A fő darabok közül Munkácsy Mihály 1866-os Paraszt Interieur című festménye 22 millió forintos kikiáltási árán talált gazdára - ezt nem is érdemes összevetni a 220 milliós Munkácsy-rekorddal vagy akár a többi magas leütéssel, bár igaz, azok kiemelkedőbb alkotások voltak. A katalógus egyik címlapképe, Perlrott Csaba Vilmos gyönyörű, fauve-os nagybányai festménye a festő legjobb korszakában, 1909-ben készült; 12 milliós kikiáltási árát 19 millióra emelték a licitálók, ha befektetésként nézzük, így is megérte. A másik címlapkép, Kmetty János asztali csendélete a tízes évek közepéről még ennél is jobb vétel volt annak, aki 8 millió forintért hozzájutott, mindössze félmillióval emelve a kikiáltási áron. Derkovits Gyula aranyalapon temperával festett női aktja kelendőbbnek bizonyult, 15 millió helyett 18 milliót adtak érte.
Csernus Tibor 1991-ben festett Jerikójának 12 milliós kikiáltási ára nem emelkedett, de legalább elkelt, nem úgy, mint a másik Csernus-festmény, a 2,2 millióért kínált Tanulmány az Absolonhoz. (Az Absolon a kortárs aukciós csúcstartó, épp a Virág Judit Galériánál ért el 10 millió forintos leütési árat.)
Czóbel Béla vörösalakos, ezen az árverésen Szobor az ablakban címen induló képét - amely az egyetlen fennmaradt Czóbel 1909-ből - alacsonyan, 5 millió forinton indították, 10 millióig ment fel. Csak találgatni lehet, milyen emelkedést ért volna el jobb időkben az a festmény, amely az első találat volt a Nyolcak műveit kereső Wanted kiállításon szereplő alkotások közül.
Egry József tipikus olajpasztellje, a Távolba néző (Balatoni halász) 9,5 millió forintig ért, 7 millióról indulva és ugyanennyi lett az ára Iványi Grünwald Béla nagybányai tájképének, pedig ez különleges darab, az árverési kiállításon le is védték. Kikiáltási árán ment Mednyánszky őszi erdője, 2 millió forintért; rajzainak ára már látványosabban emelkedett, a Dohányzó katonáé például 150 ezerről 700 ezerig.
Bálint Endre hat művel szerepelt az aukción, mindegyik iránt élénk érdeklődés mutatkozott, az olajjal festett 1948-as Kompozíció hal motívummal 3 millióért, az 1979-es, szintén olajkép Krematórium 1,3 millióért, az Ünnepeste 1971-ből 1,7 millióért kelt el, lényegesen alacsonyabb kezdések után. A két monotípia is nagyon jól emelkedett, közülük a 150 ezer forinton kezdő Menóra 1,3 millión fejezte be a licitet, ez kimagasló ár egy papíralapú alkotásért. Batthyány Gyula Anyaság című akvarelljének az ára 550 ezerről másfél millióra ment fel.
A Zsolnayk nem hagyták cserben a galériát, közülük a legtöbbet azért a tűzliliomos virágtartóért adták, amely egykor a Gyugyi-gyűjteménybe tartozott: 1,2 milliós kikiáltási árát feltornázták 2,6 millióra.