A külföldi műtárgypiacon tényként kezelik, hogy vége a válságnak, de itthon még csak némi fény dereng; számokkal mindenesetre nehéz most leírni, hogy a magyar műkereskedelem milyen állapotban van. A megszokott forgalmi adatok, a grafikonok, amelyek szerint évről évre nőtt az ezen a területen elköltött összeg, szinte eltűntek a válság begyűrűzése óta, ezek ugyanis a nyilvános árverések leütési listáiból származtak elsősorban és az aukciósházak, valamint a private banking szakemberek érdekeit szolgálta közzétételük. Senki sem feszegette nyilvánosan, hogy a leütési listák mennyire fedik a valós üzletkötéseket; a mutatók használata mellett az volt a fő érv, hogy a hazai műkereskedelem árveréseken zajlik, nincs számottevő galériás eladás.
     A válság előtti békeidő végén, 2008 tavaszán a Virág Judit Galéria árverésén 750 millió, a Kieselbach Galériáén pedig 1,3 milliárd forint volt az összforgalom. Akkor még arról beszélt mindenki, hogy a műkincspiac stabillá vált, közeledünk ahhoz az ideális helyzethez, hogy egy felbukkanó kép becsértéke pontosan meghatározható és akörül el is kel a legközelebbi árverésen. Tavaly nyár elején már csak Virág Judit tartott aukciót, 450 milliós összforgalommal, a szokottnál jóval kevesebb tétellel - és még ezen a dermedt piacon is 95 milliót adtak egy Gulácsyért (A mulatt férfi és a szoborfehér asszony). Kieselbachék akkor a Bedő-gyűjtemény értékesítési jogát szerezték meg és a privát értékesítési forma irányába mozdultak el - ezt folytatták 2010 tavaszán, amikor megrendezték A szezon legjobb képei című eladásos kiállítást. Azt mondják, jó tapasztalataik vannak, de míg az árverési adatok nyilvánosak, a privátra más szabályok vonatkoznak. Mivel a Kieselbach Galéria a magyar műkereskedelem kihagyhatatlan része, így nem tudjuk, most mennyi pénz forog ezen a területen.
     Sorra véve azokat a házakat, amelyek nem tettek le az aukciókról, a másik piacvezető, a Virág Judit Galéria májusban vitt kalapács alá 184 tételt, 370 milliós összforgalmat érve el. A legdrágábban náluk Czóbel Béla fauve-os csendélete talált gazdára, 32 millió forintért, a második pedig egy Mednyánszky-kép lett, a Tavaszi eső után, 20 millióért.
A BÁV háromnapos művészeti árverésén 693 indított tételből 514-et adtak el, az összesített leütési ár 107,5 millió forint lett. A ház továbbra is a műtárgyakban, illetve az ékszerekben a legerősebb, ezen a tavaszon a legdrágább ékszerük egy 5 millióért elkelt, brillekkel kirakott art deco karkötő volt. Bútorokat általában nehéz eladni, nem is az antik a divat, ennek ellenére elkelt náluk egy ebédlőgarnitúra 5,5 millióért.
A tavaly tavasszal szünetet tartó Polgár Galéria az idei szezonban nem teljesített rosszul, hála elsősorban a műtárgyaknak. Aukciójukon egy XIX. századi kínai porcelán levesestál árát 190 ezerről 5 millió forintra verték fel, de általában érezhető volt a különlegességek iránti fokozott érdeklődés, legyen szó ezüstről, Zsolnayról, bútorritkaságokról, ékszerekről. Ezt lehetett megfigyelni a Nagyházi Galéria tavaszi árverésén is: elkelt egy különleges délnémet intarziás szekrény 4,6 millióért, egy ezüst kandeláberpár 2,2 millióért, Feszty Árpád lovának homlokdíszéért pedig akkora harc dúlt, hogy 60 ezerről 550 ezerre tornászták fel az árát. A nagy értékű festmények viszont visszamaradtak.
A grafikákra szakosodott Arte Galéria ezen a tavaszon műtárgyárveréssel is kiállt a közönség elé, a kis értékű tárgyak leginkább a törzsközönségnek szóltak, jól is vették őket. A két grafikai aukció összforgalma nem érte el a két évvel ezelőttit: akkor egy-egy árverésük 6-6,5 millió körüli forgalmat produkált, most 3-3,8 millió között mozog ez a szám. A grafikáknál a felső kategória ára minden visszaesés ellenére felfelé kúszik - inkább az eladási arány csökkent -, az Arténál például 170 ezer forintot fizettek Bortnyik szitanyomatáért.
     A sokszorosított grafikai műfajok feltűnő sikert arattak az Abigail Galériánál is, amiben a nagy nevek is közrejátszottak: Picasso, Chagall, Miró papíralapú munkái 1-2 millió körüli árakon keltek el. Az Abigail árverésén egyébként a tételek 64 százaléka talált gazdára, a legmagasabb áron Schönberger Armand Rakpart című képe, 16 millió forintért. A galéria legújabb felfedezettje Sarközy francia elnök édesapja: a Sárközy Pál-Werner Hornung szerzőpáros kiállítása nagy siker volt, sok eladással.
Mindent összefoglalva, a számok tükrében talán túl sötét is a kép, hiszen a hangulati tényezők sokszor már derűsebb helyzetet mutattak ezen a tavaszon. Az árveréseken - ha a korábbinál visszafogottabban is - visszatérőben a licitálási kedv, a kortársak piaca pedig pezseg. Kiállítások, események bőven vannak, gyűjtők léteznek, képek is fel-felbukkannak, így ha visszatérne némi stabilitás a gazdaság egészébe, talán a műtárgypiac is rendesen életre kelne.

   

  Az évad legmagasabb leütését a hazai piacon a Belvedere Galéria érte el egy rejtőzködő Szinyei Merse Pál-képpel, a Rokokóval: a főműért 50 millió forintot kasszírozott a ház. Egy későbbi aukción viszont már csak a 6,5 milliós kikiáltási árat adta meg valaki egy másik kisméretű Szinyei-képért, a Hegyszakadékért. A milliós tételek licit nélküli értékesítése gyakori volt idén a Belvederénél, olyan művészek esetében is, mint Bortnyik Sándor vagy Egry József, a három Rippl-Rónait viszont jelentősen megemelt áron vették meg náluk, miközben mások árverésein a Rippl-festmények rendre visszamaradtak. Idén tavasszal az antik keleti műtárgy is bekerült a galéria kínálatába Zelnik István gyűjteményéből.
A havi aukciókat tartó Pintér Galéria nyitotta és zárta is a 2010-es tavaszi szezont: a festményeket, műtárgyakat, ezüstöket, bútorokat kínáló galéria február elején megtartotta első kamaraárverését. Náluk a klasszikus festmények és a műtárgyak, különösen az ezüst használati tárgyak hoztak jobb elkelési arányt, a kortárs művek iránt gyér volt az érdeklődés. Olykor beillesztettek a választékba többmilliós képeket is, ám ezek többnyire visszamaradtak, hogy később újra kalapács alá kerüljenek, néhány százezer forinttal olcsóbban.
A MissionArt meglehetősen későn árverezett, amikor a gyűjtők másutt már bevásároltak, így bár igen kvalitásos anyaggal álltak elő, nagy liciteket nem regisztrálhattak. Mattis Teutsch János képeit is csak kikiáltási áron, 9,5, illetve 4,6 millióért tudták értékesíteni, de a nagybányai képek, illetve a kortárs művek iránt mutatkozó érdeklődés se volt elég az induló árak megemeléséhez.