Szembe ment a világgazdasági tendenciákkal tavaly a bécsi Dorotheum: a háromszáz éves aukciósház történetének második legeredményesebb évét zárhatta, összbevétele kereken 113 millió euróra rúgott. A siker egyik titka a nemzetközi terjeszkedés - állítja Martin Böhm ügyvezető igazgató -, ennek keretében például Milánó után tavasszal Rómában is képviseletet avattak. A római Palazzo Colonna megnyitása azonnal fellendítette a helyi beadók és vásárlók forgalmát, az olasz kapcsolat elmélyítése tovább erősítette a Dorotheumot a régi mesterek piacán, de kihatott a XIX. századi festészet, sőt a modernek és kortársak területére is.

Egy rangos privát gyűjtemény révén erősödött a ház kínálata a XIX. század osztrák festészetéből. Főleg a biedermeier korából érkeztek muzeális kvalitású képek, köztük Ferdinand Georg Waldmüller zsánerjelenete, amely messze az elvárások feletti, 490 300 eurós leütést ért el. Az éves árlistán utána egy olasz avantgárd alkotás következik, Giorgio Morandi Paesaggiója 409 800 euróért talált gazdára, míg a francia Chaime Soutine tájképe 340 800 eurót ért meg valakinek. A kortársak közül a német Georg Baselitz jellegzetesen feje tetejére állított, Pullover oben című kompozíciója 225 390 eurót, az amerikai Julian Schnabel Plate-Painting festménye 214 300 eurót hozott a konyhára.

A bútorszekcióban Josef Danhauser kétméteres biedermeier kandeláberpárja

116 200 euróért cserélt gazdát, a dizájnrészlegben a kortárs Ron Arad karosszéke 61 300 eurós csúcsárat ért el, Zaha Hadid szófájáért pedig 46 660 eurót adott egy román vásárló. A hagyományos törzsközönség mellett orosz, török és kínai vevők törtek előre a történelmi ezüsttárgyakért vívott licitharcokban éppúgy, mint ékszer kategóriában, ahol főleg a nagyméretű drágaköveket vitték. A cég nemesfémszakértője, Georg Ludwigstorff szerint a részleg 3,8 milliós bruttó bevétele a krízisnek is köszönhető: az ötvösművek nemcsak szépek és jól szállíthatóak, értékőrző befektetésként is jól vizsgáztak, ezért e terület erősítésére, nemzetközi kapcsolatainak szélesítésére törekszenek.

Más nagyságrendben ugyan, de a Kinsky-palota másfél évtizede működő árverési háza is fennállásának második legjobb bevételét könyvelhette el: a 20,6 millió euró 7,3 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A Kinsky a legmagasabb leütések versenyében le is hagyta a Dorotheumot, hiszen Max Oppenheimer Az ostorozás című kompozíciójáért (képünkön) 557 ezer eurót adtak nála (pedig kiviteli tilalom alá esik). A további csúcsárak már némileg alatta maradtak a konkurenciánál elérteknek, így Egon Schielétől az Álló leány 383 ezer, a Harisnyás akt 303 500 euróért ment el, Martin Johann Schmidt Családi képéért 268 ezer, Alfons Walde havasi tájáért 262 235 eurót adtak. Érdekes, hogy Gustav Klimt öccse, Ernst Klimt meg tudta előzni sokkal ismertebb bátyját: Három múzsa című kompozíciója pontosan 233 491 euróért talált gazdára, míg a híres testvér keze alól kikerült női akt kereken 200 ezer eurót hozott.

A Kinskynél a biedermeier festészet már-már sereghajtóvá vált Ferdinand Georg Waldmüller Imádkozó leányának 250 490 eurós árával. Otto Hans Ressler igazgató szerint csökkent az érdeklődés a "bieder" piktúra és az osztrák hangulatimpresszionizmus iránt, ez pedig a Kinsky-palotában 18 százalékkal lehúzta a XIX. századi festők és a klasszikus modernek szekciójának eredményét az előző évhez képest. A kortársak viszont 1 százalékkal javítottak, a Jugendstil pedig minden idők legjobb eredményeit ünnepelhette 64 százalékos előretöréssel. Az, hogy a vegyes műtárgyak 84 százalékos növekedést értek el, két kivételes eseménynek köszönhető: egyrészt a D & S Antikvitas felszámolásának, másrészt a Hruschka-hagyaték piacra vitelének. A régi mesterek bevétele egyenesen 292 százalékkal bővült, ami a követendő utat is kijelölheti az aukciósháznak.