Több mint háromnegyedével zuhant tavaly a kortársaukciók forgalma a világ két vezető házának legfontosabb árverésein. A Christie's és a Sotheby's öt New York-i, illetve londoni esti kortársaukcióján összesen 482,3 millió dollár bevétel született (jutalékkal együtt) - egy évvel korábban még 1,97 milliárd folyt be a Bloomberg összesítése szerint, a rekordév, 2007 pedig még 2,4 milliárdot hozott a konyhára. A kortárs műtárgyak piacán 2003-2007 között hihetetlen felfutás ment végbe, az Artprice adatai szerint a globális árverési eladások értéke ebben a szegmensben több mint a nyolcszorosára emelkedett. A kereslet 2008 negyedik negyedévében, a Lehman Brothers összeomlása után kezdett zsugorodni, drámai gyorsasággal. Tavaly ősszel a Sotheby's és a Christie's legalább 50, illetve 40 millió dollárt bukott azon, hogy a licitálásra szánt alkotások nem érték el a garantált - tehát a beadónak mindenképp kifizetendő - árat. A két ház egyaránt a garanciák leállításával reagált erre - csakúgy, mint a hozzájuk képest kisebb szereplőnek számító Phillips de Pury -, ez viszont az eladók elbizonytalanodásához, a jó művek visszatartásához vezetett. A nagy értékű alkotásokat nem vitték újra a nyilvános piacra, senki nem akarta megkockáztatni, hogy látványosan visszamaradjon a drága pénzen vett darab. Ezzel párhuzamosan megnőtt viszont az aukciós házak közreműködésével lebonyolított privát értékesítések súlya: a Christie's közlése szerint 2009 első felében nagyobb forgalmat értek el így a kortársak piacán, mint az árveréseken (a Sotheby's nem számolt be ilyen típusú eladásainak alakulásáról).

A tavalyi első félévben egyetlen kortárs mű sem ért el 10 millió dollárnál magasabb árat, a legtöbb, amit kifizettek, 7,9 millió dollár volt májusban a Christie's New York-i aukcióján, David Hockney 1966-os Beverly Hills-i háziasszonyáért. A helyzetre mindkét nagy becsértékei visszavágásával reagált: a 2008-as szinteknél akár 50 százalékkal is alacsonyabbra árazták be tételeiket, hogy beinduljanak az eladások, emellett számottevően csökkentették a katalógusok tételszámát is. A piac megmozdulásának első jelei a nyári-őszi nagy kortársvásárokon mutatkoztak meg, majd 2009 utolsó negyedévében az aukciók is magukhoz tértek. Novemberben, épp aznap, amikor az S&P-500 index 13 havi csúcsán zárt, a Sotheby's New York-i kortársárverésének 54 tételéből csupán kettő maradt vissza, a 134,4 millió dolláros összbevétel pedig nemcsak a 97,7 milliós összesített felső becsértéket múlta felül, hanem az egy évvel korábbi, 125,1 milliós eredményt is. (A 2007-es csúcsévben persze a hasonló árverés 315,9 millió dolláros rekordárbevételt hozott a háznak - Napi, 2007. november 16. -, de ilyen eredményekről ma már nem ábrándoznak a piacon.) Andy Warhol Kétszáz egydolláros című képe 43,8 millió dollárért talált gazdára - 8-12 milliós becslés után, heves licitharcban. Az árverési házak szakemberei szerint a Warhol sikere, együtt az árak stabilizálódásával, meghozta a gyűjtők bátorságát, hogy ismét nyilvános értékesítésre adják be műveiket, az inga visszaleng a privát eladásoktól az aukciók felé. Azzal azonban tisztában kell lenni - mondta egy korábbi interjúban Tobias Meyer, a Sotheby's kortársrészlegének vezetője -, hogy a piac továbbra is igen árérzékeny, a becslésekkel nagyon óvatosnak kell lenni, ha az eladók túl sokat várnak, az egész újra befagyhat. A következő megmérettetésre már nem kell sokáig várni: egy hónap múlva Londonban mindkét ház megtartja menetrend szerinti kortársaukcióját, a katalógusok, a húzó tételek azonban még nem ismertek.