A hazai műtárgypiac egyik legismertebb szereplője, a Belvedere Galéria - cáfolandó a híresztelést, miszerint a tulajdonos Forró Tamás megszünteti vállalkozását - 2009 második félévére hét aukciót hirdetett szeptembertől decemberig, színvonalas anyaggal. A szokásos klasszikus festmény, grafikai és kisplasztikai választék mellett ezüstöt, modern dizájnt, XIX-XX. századi bútorokat, szőnyegeket, műtárgyakat is kalapács alá vittek, sőt karácsony előtt még borokkal is megpróbálkoztak, nem sok sikerrel - ettől eltekintve nem zártak rossz szezont. A bútorok és az ezüstök kétharmad arányban keltek el, míg a festmények, grafikák, egyharmados-feles vétele már jónak számított. Igazi érdeklődés a képzőművészeti anyagban néhány nagy névhez, most előkerült műhöz kapcsolódott, a nagybányaiak (Ziffer Sándor, Nagy Oszkár, Czóbel Béla), valamint Aba-Novák Vilmos és Vaszary János művei jutottak el a tízmilliót közelítő leütésig. A bútorszekcióban az alacsonyan indított múlt századi bútorokat kikiáltási áruk két-háromszorosán értékesítette a galéria, de a magasra árazott, főleg francia darabok is elkeltek. Az ezüstöknél az olcsó dísz-, illetve használati tárgyakért volt verseny.

A Pintér Galéria nem a legszerencsésebb időzítéssel ebben az évadban határozta el, hogy rendszeresíti árveréseit: minden hónap első szerdáján állnak elő kínálatukkal, amelybe klasszikus és kortárs festmények éppúgy beleférnek, mint az ékszerek, az ezüstök, a műtárgyak és a bútorok. Az októberi aukción még sorjáztak a milliós kikiáltási árak, amivel inkább elrettentették az érdeklődőket, a novemberin viszont - talán a visszafogottabb árak révén - elérték az egyharmados eladási arányt. Ennél jobb eredményt a karácsonyi háromnapos árverés se hozott, de a galéria kitart - az árverésre többnyire saját anyagukat viszik, a helyszín a saját galériájuk, a karácsonyi árverésen kívül katalógust sem jelentettek meg -, már meg is hirdették a februári, márciusi és áprilisi aukciókat.

Szezon elején még a Ferenczi és Társai, karácsonykor már a Ferenczi és Szénássy Aukciósház árverezett - a galériát gyérülő forgalom és meredeken csökkenő érdeklődés juttatta el a tulajdonosi struktúra és az üzletpolitika megváltoztatásáig. Októberben még vevőriasztó módon túlárazták tételeiket, november végén aztán a megújult ház színvonalas bútorkollekcióval, kortárs képzőművészeti kínálattal és marketinghadjárattal lépett színre. Ám a potenciális vevők - akiket a marketingszakmából érkezett Szénássy Alex saját ügyfélköréből remélt - még nem jelentek meg, a decemberi bútoraukción is csak a kínálat ötöde talált gazdára, leginkább az alacsonyra árazott darabok közül. Képzőművészeti alkotásokat májusban vitt először kalapács alá a ház - a vegyes forrásból való, túlárazott, szegényes adatszolgáltatású anyagra alig akadt érdeklődő. A decemberi átalakulással attól várnak változást, hogy befogadták a Körmendi Galéria kortárs anyagát, s Körmendi Annát megnyerték művészeti tanácsadónak.

A MissionArt Galéria mindössze egy kamaraárveréssel jelentkezett Budapesten: november végén, amikor egymásba értek a nagy házak árverései, a jó színvonalú anyag sem hozta meg a remélt sikert, így alig feles arányú, főleg kikiáltási árú eladási listával zárták az évet.