Az év elején mindig ugyanaz a feladat: összegezni, milyen volt az előző. Most többszörösen is érdemes ezt megtenni, mert 2009 cezúra volt a magyar műtárgypiacon - annak is várták a szereplői. Egyrészt azért, mert lezárult a hazai műkereskedelem első szakasza, 10-15 év után kialakult, hogy melyek a meghatározó galériák, milyenek a szokások, a kereslet-kínálati viszonyok, az árak. Másrészt mert befejeződtek a nagy gyűjteményépítések, márpedig az elmúlt időszak pörgését az is éltette, hogy nagy volt az ambíció az új gyűjtőkben. És mindennek tetejébe megérkezett a válság - 2009 másról sem szólt, csak erről, ráadásul ez volt az első olyan év, amikor a piacot meghatározó két nagy galéria eltérő válaszokat adott egy helyzetre.

Tavasszal erősen csökkent a magyarországi műtárgyárverések száma, őszre aztán többen visszatértek a kivárók közül. Nem úgy a Kieselbach Galéria, amelyik egész évre felhagyott az aukciókkal, sőt Kieselbach Tamás úgy nyilatkozott 2009 végén, hogy nem tudja, mikor kezdi újra őket. A visszatérés útja viszont a becsértékes árverés lesz - közölte a galéria vezetője -, a magyar aukciós élet speciális fejlődése után ideje áttérni a Nyugaton szokásos, tisztább helyzeteket teremtő módszerre. Idén a fix áras, galériás eladást tartották célravezetőnek; válság idején a beadók visszatartják a jó képeiket, a csökkenő színvonal pedig csökkentheti az árakat is, így a legjobb árakat az intimebb galériás úton lehet elérni - vélte Kieselbach. Az év első felében a Bedő-gyűjteményből került "áru" a Szent István körúti üzletbe, karácsony előtt pedig A szezon legjobb képei című vásárlással egybekötött tárlattal várták a vevőket, egyebek közt Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Vajda Lajos képeivel, illetve az ezeket felölelő albummal.

A cikk folytatódik a napi.hu-n >>