Az idén négy budapesti galéria is részt vehetett a párizsi kortárs művészeti vásáron (FIAC), október 22-25. között egy standon osztozott az Inda és a Viltin galéria, egy másikon pedig a Videospace és az acb (Napi, 2009. október 19.). A FIAC a világ egyik legrangosabb művészeti vására, a szakmai kapcsolatok építését, a gyűjtőkör bővítését eredményezheti az ottani megjelenés, rangot ad és referenciát jelent a későbbiekre.

"Előtte számtalanszor elmondtuk magunknak és egymásnak, hogy egy vásár nem vásár, már az nagy szó, hogy itt lehetünk, nem feltétlenül számítunk rögtön átütő sikerre vagy eladásokra, ennek ellenére mind a négy galéria eladott" - mondta el lapunknak Tallér Ágnes az Indától. Szakmailag és kereskedelmileg egyaránt várakozáson felüli a mérleg, különösen annak fényében, hogy korábban sem a galériákat, sem a művészeiket nem ismerték Párizsban. (Az is hozzátartozik a képhez, hogy a magyar galériák elsősorban az itthoni gyűjtőkre áraznak, azaz alacsonyabb árfekvésben kínálják a műveket, tehát a párizsi vásárlóknak ők olcsóbbak voltak.)

A FIAC előtt sokan ijesztgették az indulni készülőket, hogy a franciák nem szeretik a magyarokat, illetve hogy el fognak veszni a vásárban, szerencsére ebből semmi nem lett. A két magyar standot rengetegen látogatták - magát a vásárt 70-80 ezren -, a galeristák egyöntetűen emberfolyamról, tömegről számoltak be. Dián Krisztina, a Viltin Galéria vezetője, összehasonlítva a bécsi Art Fairrel, azt emelte ki, hogy míg ott egy kelet-európai galériának érezték magukat, Párizsban egy galéria voltak a sokból, beletartoztak a kínálatba. A résztvevők közül többen is észrevették, hogy nem egy gyűjtő, aki Bécsben tavasszal csak elsétált a magyar standok előtt, most benézett, beszélgetett - de érdeklődtek a nemzetközi művészeti sajtó képviselői és a kurátorok is. Hogy mi realizálódik mindebből, az majd ezután derül ki.

A válságnak, visszafogottságnak nyoma nem volt - közölte Hegedűs Orsolya az acb Galériától -, jó hangulatot, nyitottságot tapasztaltak. Az acb Várnai Gyulát vitte ki, azt a művészét, akit egyébként is futtatni szeretne a közeljövőben a nemzetközi színtéren. Most - bár részleteket nem szeretnének erről elárulni - egy svájci és egy luxemburgi gyűjtemény gyarapodott Várnai Gyula műveivel. Ráadásul az acb újabb lehetőséghez jutott: a jelentkezési határidő lejárta után beadhatják pályázatukat a 2010. márciusi Volta New York Solo Show-ra. Ezen nem galériák mutatkoznak be, hanem művészek (egy stand - egy művész), de pályázni az őket képviselő galériáknak kell.

Szerencsés volt az is, hogy a standok egységes képet mutattak, olyan művészek kerültek egymás mellé, akiknek a művei reflektáltak egymásra. A párizsi Magyar Intézet pedig a négy galéria mögé állt azzal, hogy a vásárral egy időben nyitotta meg a résztvevők 12 művészének munkáiból rendezett kiállítást, Feltételes jelen címmel - ezzel párhuzamosan egy másik teremben az Európai Iskola munkásságát mutatják be. A vásáron érdeklődők közt volt is olyan, aki az intézetből ment át.

Úgy készültek, hogy a külföldiek számára is érthető és egyértelmű műveket vigyenek ki - számolt be Dián Krisztina -, olyanokat, amelyeket bárki, a világ bármely pontjáról első pillantásra megért. A négy galéria öt művészének alkotásaiban nem voltak értelmezhetetlen művek vagy csak magyar vonatkozások; a világot nem érdeklik a helyi specialitások, olyat szeretnének látni, ami progresszív, de nincs egy nyugati galéria portfóliójában. És nem érdemes olaj-vászon műveket kivinni, mert az nekik is van - ez azért kár, mert abban van a nagy pénz.