Szeptemberben, ha lassan is, de újraindul az élet a műtárgypiacon. A fő kérdés nem az, milyen tételek kerülnek majd kalapács alá, hanem az, ki tartja meg az őszi árverését, hányan döntenek majd úgy, hogy nem vagy a korábbi évekhez képest kevesebbszer aukcionálnak. A Képcsarnok két őszi időpontot hirdetett meg: szeptember 19-én Budapesten, a Millennium Centerben, október 16-án Miskolcon, a Hotel Pannóniában árverez.

Budapesten 190 tétellel állnak elő, a festményeken és grafikai lapokon kívül lesz néhány kisplasztika, érem, és ami újdonság: jó néhány fotótétellel is találkozhatunk. (A fényképek nyilvánvalóan nem származhatnak a hajdani Művészeti Alap raktárkészletéből, igaz, ezt nem is állította senki.) Bár 2006-ban a Képcsarnok úgy kezdte el készlete árverezését, hogy nem öntik a piacra a 40 ezer tételt, s évente csak néhány árverést tartanak, azóta nemcsak az aukciók száma nőtt, hanem vidéken is megjelentek, majd 2009-ben elindult a műtárgyfelvétel is.

A cég azért kapja a legtöbb kritikát, mert az általa képviselt műfajban és árkategóriában amúgy is túlkínálat van, s amíg ilyen árudömpinggel árasztják el a piacot, addig nem indulhatnak el az árak felfelé. A Képcsarnok a kikiáltási árakat alacsonyan tartja, egyrészt a licitálási kedv élénkítése miatt, másrészt a lehető legmagasabb elkelési arányra törekedve. Könnyen elképzelhető azonban, hogy mit szólnak a ma is élő művészek, akik korábban megbecsült alkotók voltak és most néhány tízezer forintos kikiáltási ár mellett nincs érdeklődés a műveik iránt. Az is valószínű, hogy ezzel csökken az esélyük a műtermi eladásra, főleg ha ragaszkodnak a több százezres árakhoz.

Onnan is meg lehet fogni persze a kérdést, hogy figyelni kell a képcsarnokos árverésekre, és ha felbukkan valami, akkor azonnal vásárolni.

Nézzük, mit lehet. Abszolút sztár szokott lenni ezeken az aukciókon Váli Dezső és Vojnich Erzsébet. Váli 1975-ös, Patagónia című olaj-farost képe szeptemberben Budapesten 150 ezer forintról indul, Vojnich vegyes technikájú papír tájképe 40 ezerről. Borsos Miklós 1980-ban készült bronz kisplasztikája, az Aprodhité 50 ezer forinton kezd, Horváth Márton üvegművész kisméretű vázája 10 ezer forinton - az ő munkáihoz általában horribilis áron lehet hozzájutni. Klie Zoltán akvarellje 50 ezer, olajképe 80 ezer forintos áron vág a licitnek, Orosz Gellért Tündöklő című festménye 90 ezren, Schéner Mihálynak pedig több képe is van 80 ezer forintos kikiáltási áron. Ezek nagyon alacsony kezdő árak, nagyon jó nevű alkotóktól.

A grafikai anyagban is vannak figyelemre méltó tételek, Szász Endrétől például három tusrajz szerezhető meg 18-20 ezer forintért. Diósy Antal, a magyar szecesszió nagy alakja egy Kodály Zoltánról készített akvarellportréval képviselteti magát, kikiáltási ára 12 ezer forint. (A katalógus nem tünteti fel, mely darabok származnak a raktárból és melyek beadóktól.) Fajó János 1968-as papírkollázsa 30 ezer, 1978-as és 1987-es szitanyomatai 25 ezer forintról indulnak, Fehér László 2007-es, Kézcsók című szitája szintén 30 ezerről.

Végül a szokatlanul nagy számban és variációban szerepelő fotók: 70-es évekbeli fekete-fehér analóg fotó éppúgy akad, mint későbbi színes, digitális, print, optikai úton felnagyított fotogram (mint Fejér László 2006-os tolla, 30 ezer forintért). Ma is aktív fotóművészek remekei is felbukkannak az anyagban, csak néhány példa: Hemző Károly 1975-ös fekete-fehér fotói a mezőhegyesi ménesről darabonként 30 ezerért is megszerezhetők, Kovács Melinda 2008-as, kézzel színezett egyedi fotójának kikiáltási ára 42 ezer, Sehr Miklós vászonra nagyított fényképéé 36 ezer forint.

A Képcsarnok a megújított honlapján lévő virtuális galériájában folyamatosan kínálja a hetvenes-nyolcvanas évekből való műveket, a Falk Miksa utcában pedig új galériájuk is nyílt a nyáron, Prestige Galéria néven.

A Képcsarnok 2009. szeptember 19-i budapesti árverésének katalógusa >>