Milyen is volt ez a tavaszi árverési szezon a műkereskedelemben? Rendhagyó. Későn kezdődött és korán ért véget. Kevesebb aukciót tartottak, a megrendezett eseményeken is kevesebb tárgy került ki a piacra - a kivétel a BÁV volt, amely a szokásos 800 feletti tétellel jelentkezett árverésén.

A gazdasági válságra adott műtárgypiaci reakciókban a legszembetűnőbb az volt, hogy eluralkodott a bizonytalanság, ilyenkor pedig a legbiztosabb megoldás a kivárás. Beadói oldalról ez úgy néz ki, hogy akinek van a birtokában főmű, az inkább megvárja az értékesítéssel, amikor újra lesz pénz a piacon, vevői oldalon viszont úgy, hogy ha felbukkan valami, ahhoz lehetőleg nyomott áron szeretne hozzájutni a vásárló.

Virágéknak bejött a szigorú válogatás

Virág Judit még az aukciója előtt azt mondta, hogy nem volt könnyű összeállítani az anyagot, és a tételszámcsökkentés mellett figyeltek arra is, hogy a kínált képekre szinte biztosan legyen érdeklődő: kevesebb engedményt tettek a beadóknak, sok esetben ragaszkodtak az alacsonyabb kikiáltási árakhoz és nem igazán engedtek limitárakat meghatározni. A szigornak meglett az eredménye: a 154 tételből kevés maradt vissza, az összleütés 454 millió forint lett. Virág Judit azonban óvatosan értékelt: elégedett az eredménnyel - mondta -, jól sikerült árverésre emlékszik, de ezt úgy érték el, hogy egyedül voltak a piacon 150 képpel. Ha a szokásos tételszámmal állnak ki és a Kieselbach Galéria is árverez, lehet, hogy másképp alakulnak az eredmények.

Azt mindenféleképpen sikerként könyvelheti el a Virág Judit Galéria, hogy kalapács alá vitte Gulácsy Lajos A mulatt férfi és a szoborfehér asszony című festményét (képünkön), amelynek 55 milliós kikiáltási ára 95 millió forintra emelkedett. Ez a jelen helyzetben "rendes" ár, noha 2008-ban A bolond és a katona című Gulácsy-képért 110 millió, 2007-ben A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című képért 120 millió forintot fizettek. Az árverés másik fő képe, Aba-Novák Vilmos Szürete 22 millió forintért kelt el, az olyan, évek óta népszerű alkotók, mint Vaszary, Batthyány Gyula, Mednyánszky vagy Kádár Béla most is nagy áremelkedéseket értek el. Az egész katalógus teli volt biztosan eladható képekkel, ez érvényes volt a klasszikus kortárs részre és a ma élő festőkre is.

A Kieselbach más irányba ment

A mai válságban is igaznak tűnik a klasszikus állítás, hogy most bizony venni kéne, ám nemcsak Virág Judit, de mások szavaiból is az derült ki, hogy nem nagyon van mit. Kieselbach Tamás viszont teljesen más véleményen van. Szerinte érdemes körbenézni a galériákban, az övén kívül a többiben is, mert gazdag kínálat van a falakon. A Kieselbach Galéria nem tartotta meg tavaszi árverését, mert sikerült megszerezniük a nagy hírű Bedő-gyűjtemény értékesítésének jogát, a galériatulajdonos pedig úgy döntött, hogy az anyag feldolgozására koncentrálja erőit - beleértve a könyvben megjelentetést -, illetve hogy aukció helyett a galériában dobja piacra. Ez volt a helyes döntés a mostani körülmények között - erősítette meg Kieselbach Tamás lapunk kérdésére, elégedetten zárva a tavaszi szezont. Mielőtt bárki félreértené, ez egy csendes megelégedettség - tette hozzá -, de a falán forognak a képek, és nemcsak a Bedő-gyűjteményből valók. A galériás eladás és az aukció két egymás mellett létező forma; nálunk nagyon eltolódott az aukciók felé a piac - mondta a galériás, aki most inkább a privát értékesítés felé indult el. Azt látja, hogy a Christie's és a Sotheby's is ezt a formát erősíti most - az aukció lehetővé teszi egy háznak, hogy megismerje a vevőket, de aztán azokat el lehet érni másképp is. A Kieselbach Galéria már szert tett egy stabil vevőkörre, ők jelen vannak nála most is - mindazonáltal ősszel ez a ház is tart aukciót. A Bedő-gyűjtemény tárgyairól, az eladásokról, az árakról nincs nyilvános lista, így az sem tudható, hogy a gyönyörű Rippl-Rónai-kép a fekete ruhás nőről azért került-e le a falról, mert eladták. Az aukciók eredményei nyilvánosak, a galériás eladás azonban más szabályok szerint működik - hívta fel a figyelmet Kieselbach Tamás.

Eltérő taktikák

A Polgár Galéria ugyancsak kihagyta tavaszi árveréseit, a galériatulajdonos itt nem a beadók hiányára hivatkozott elsősorban, hanem a vevők eltűnésére. A pénzesebb nagy vevők és a külföldiek maradtak el tőle, őket nem ellensúlyozzák a megjelenő újak, akik inkább a pár százezres kategóriában vásárolnak. Ősszel azonban Polgár is újra árverezni fog, addig pedig feltöltötte bolti árujával a Váci utcai aukciósházat is.

A BÁV nem tért ki a válság kihívásai elől: koncentrált munkával, gondos előkészületekkel olyan anyagot hoztak össze, amivel nem kellett szégyenkezniük. Három napon át 821 tételt árvereztek - 197 maradt vissza -, 234 millió forintos összesített kikiáltási ár mellett az összesített leütés elérte a 200 millió forintot, az átlagos áremelkedés 127 százalékos volt. Mednyánszky havas tájképét eladták 28 millió forintért, de Paál László 20 milliós erdőrészlete visszamaradt. Az ékszerek és a műtárgyak kifejezetten jól mentek: a drágább, 1-3 milliós briliáns ékszerekre is volt vevő, a 2-3 milliós Zsolnayk is elkeltek. Az ezüstök közül a fő darabért, egy danzigi barokk fedeles kupáért volt nagy licitharc, 800 ezres kikiáltási ára végül 3,4 millióig emelkedett.

Összefoglalva, a kezdeti kérdésre mi is lehetne a válasz. Először volt a bizakodás, hogy nem érinti a válság a területet olyan súlyosan - aztán rá kellett döbbenni, hogy mégis. A kezdeti dermedtség után azonban a szereplők megtalálták a maguk útját és óvatosan egyensúlyozva, de megindult az élet; abban még nincs teljes egyetértés a szereplők között, hogy a tárgyak hiányoznak jobban a piacról vagy a vevők. Nyilván egyik sem ártana.

(A többi aukciósház szezonjáról lásd cikkünket a Napi 2009. június 15-i számában.)