Az idei első fél évben – a gazdasági válság ellenére, vagy talán éppen az előremenekülés jegyében – a korábbinál is több erőfeszítést tettek szakmai tevékenységük, kapcsolataik fejlesztésére a hazai kortárs művészeti galériák. A szcéna egyik legrégebbi szereplője, a Várfok például jubileumi kiállítássorozattal és kapcsolódó programokkal tisztelgett az általa régóta képviselt Rozsda Endre emléke előtt, a Ráday Galéria pedig nagy lendülettel folytatta a mai magyar képző-, fotó- és iparművészet fontos alakjait bemutató, magyar–angol nyelvű monográfiasorozat kiadását. A leglátványosabb mozgást azonban kétségkívül a magyar galériák külföldi művészeti vásárokon való szereplése terén tapasztalhattuk.

A szakmai és üzleti továbbfejlődés szempontjából kulcsfontosságú „vásározásnak” a tavaly megindult Visitors Program adott lendületet: sorra érkeztek és érkeznek Budapestre a kölni, bécsi, brüsszeli, berlini és más jelentős rendezvények igazgatói, kurátorai, és a személyes kapcsolatnak – no meg az állami támogatásnak – köszönhetően a korábbiaknál sokkal nagyobb számban jelentek meg magyar standok az adott vásárokon. A bécsi ViennAfairen fél tucat magyar galéria vett részt, de például az ez év júliusban először megrendezendő vilniusi kortárs művészeti seregszemlének is nem kevesebb mint három magyar kiállítója lesz. Ezek egyike, a NextArt Galéria tavasszal a világ egyik legrégebbi művészeti vásárán, az Art Cologne-on is bemutatkozott. A meghívást az Art Cologne ősszel Budapesten járt igazgatója, Daniel Hug döntésének köszönhettük; e nélkül egy mindössze másfél éve létező galériának nem lett volna sok esélye – mutat rá a NextArt tulajdonosa, Németh Orsolya. Kölnben mind a szakma, mind a gyűjtők részéről nagy érdeklődést tapasztalt a galéria, és Barakonyi Zsombor egy alkotása ennek köszönhetően került egy németországi gyűjteménybe. A hazai eladásokat tekintve a műkereskedelem egészéhez hasonlóan gyengülés jellemezte 2009 tavaszát, de ez korántsem volt olyan mértékű, mint az irreálisan felpumpált árszintű nyugat-európai és amerikai kortárs piacon. Van olyan galéria, amelyiknek információink szerint drasztikusan csökkentek az eladásai, másutt pedig hullámzóbbá vált a forgalom, tehát az egyik kiállításról egy gyűjtő több alkotást is „besöpör”, a következőnél viszont elmarad a szerencse. Németh Orsolya összességében úgy látja: a régiek mellett folyamatosan megjelennek a galériában új vásárlók, akiket sok esetben barátaik, kollégáik "fertőznek meg" a gyűjtőszenvedéllyel, és akik a tőzsde és a gazdaság gyengélkedése ellenére is tudnak pénzt áldozni néhány kortárs festményre.

A cikk folytatódik a vg.hu-n >>