Az 1945 előtt világszínvonalon állt hazai szőnyeggyűjtő-kultúra újjáélesztése a célja a 2007 tavaszán alakult Első Pesti Szőnyeg Társaságnak. Az értékes szőnyegek gyűjtésével komolyan foglalkozó pénzügyi szakembereket, üzletembereket tömörítő társaság tavaly kiállítások és előadások mellett az üzbegisztáni szőnyegkészítés három fontos központjába, Szamarkandba, Buharába és Khívába is látogatást szervezett tagjai számára – öszszegezte Dénes Sándor elnök a Kogart Házban rendezett múlt csütörtöki évindító találkozón. A társaság tagsága korlátozott, ugyanakkor ismeretterjesztő rendezvényeit minden érdeklődő előtt megnyitja. Ilyen volt például Bilibók Botondnak, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatójának a február 12-i Műgyűjtők Éjszakáján tartott előadása, amely a 16–17. századi anatóliai szőnyegek egyik legjellegzetesebb csoportjáról, a Magyarország "szőnyegnagyhatalmi" híréhez nagyban hozzájárult úgynevezett erdélyi szőnyegekről szólt.

Ma nagyon messze vagyunk ettől a nagyhatalmi helyzettől, a hazai műtárgypiacon és lakberendezési kultúrában mostohagyereknek számít a minőségi szőnyeg – fejtette ki a Világgazdaságnak Dénes Sándor, aki könyvvizsgálói munkája mellett vált a keleti szőnyegek iránt rajongó gyűjtővé és galériássá. A műtárgyárveréseken előforduló antik szőnyegek – főleg a ritkán kalapács alá kerülő értékesebb darabok – gyűjtői köre nagyon szűk, a modern készítésű szőnyegek közül a legdrágábbnak számító kasmíri, iráni és más selyemszőnyegek pedig talán még kevésbé vannak benne a műgyűjtői köztudatban. Az árviszonyokra jellemző, hogy miközben a nemzetközi piacon a tavaly nyáron 4,45 millió dollárért, azaz több mint egymilliárd forintért leütött 16. századi iszfaháni Duke-szőnyeg tartja az aukciós rekordot, Magyarországon hétmillió forintnál drágább darabot eddig nem sikerült eladni. A Nagyházi Galéria 2008. decemberi aukciójának sztárdarabja, egy 17–18. században készült "Lorenzo Lotto” szőnyeg (VG, 2008. december 8., 15. oldal) ára 850 ezerről 1,9 millió forintig kúszott fel; egy ilyen – csak jobb állapotú – szőnyeg Londonban 100 ezer font, azaz 30–40 millió forint közötti árat is könnyedén elérne.

Dénes Sándor úgy látja, hogy tavaly a gazdasági helyzet romlásával tovább gyengült 2006– 2007-hez képest a kereslet. Ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy a "megszállott" gyűjtők mellett megjelent néhány befektető a Dénes Galériában, akik nagy értékű selyemszőnyegek vásárlásával szeretnék biztonságba helyezni pénzüket. Nem csak az antik szőnyegek őrzik ugyanis az értéküket. A gyapjúnál tartósabb selyemfonalból csomózott modern luxusszőnyegek egyre ritkábbak lesznek – pontosabban egyre kevesebb készül az európai és észak-amerikai vásárlók ízlésének megfelelő színekkel és mintákkal, mivel a mesterek a számunkra idegen indiai vagy kínai vizuális kultúrához igazodnak.

Folytatás a VG.hu-n >>