10 éve,1998 októberében jelent meg a Műértő első száma. Az alapítók azzal az elképzeléssel indították útjára a lapot, hogy a magyarországi "művészetvilág" -- a vizuális művészetek nonprofit és műkereskedelmi szférája -- dinamikus fejlődés küszöbén áll, ezért a terület szereplői és a növekvő közönség számára nélkülözhetetlenek lesznek a naprakész információk és szakmai ismeretek. A Műértő kezdettől túl kívánt lépni a képzőművészet önmagára figyelő szubkultúráján, és elsősorban az érdeklődő -- múzeumokat, kiállításokat, kereskedelmi galériákat látogató és árveréseket figyelemmel kísérő -- olvasókat tekintette partnereinek. Máig tartó merész kísérletként működését -- a hazai kulturális folyóiratok közül példátlan módon -- valóságos piaci körülmények közé helyezte: kiadóját maga mögött tudva, de állami támogatás és szponzorok nélkül, az eladott példányokból és a hirdetésekből finanszírozza megjelenését.

Közös tapasztalatunk, hogy a magyar művészeti színtéren az áttörés, a piac bővülése és újrafelosztása valóban lezajlott, de erre a 98-as indulástól még hosszú évekig várni kellett. A Műértőnek sikerült átvészelnie ezt az átalakulási időszakot -- reményeink szerint úgy, hogy közben aktív résztvevője is volt a folyamatnak: az események követésével, kritikai elemzésével és az új jelenségek számbavételével.

E tíz év alatt a nemzetközi művészeti színtéren paradigmaváltás történt -- alapvetően megváltozott a vizuális művészetek társadalmi pozíciója és piaci kontextusa. A művészet gigászi volumenű kulturális iparrá vált. A művészetipar fogyasztói piramisának alapjainál százezres-milliós tömegek jelentek meg, akik számára populáris termékké alakítva kínálják a hagyományos elitkultúrát. A piramis csúcsán -- a műkereskedelemben és az árverések világában -- az árrobbanás átterjedt a kortárs művészetre is. A múlt sztárjaihoz felzárkóztak és lekörözik őket a jelen sztárjai. Új gyűjtőgenerációk léptek színre, és a piac földrajzilag is átrendeződik: "Go East!" -- Ázsia, a Közel- és Távol-Kelet mind számottevőbb részt harcol ki magának a vásárok és biennálék rendszerében. A múzeumok lépéskényszerbe kerültek: kénytelenek "piacosodni"; a magán- és vállalati gyűjtemények pedig szakmai alapokra helyezik működésüket: "múzeumosodnak". Egyre döntőbb szerepet játszik a "corporate art" -- a cégek generálta és finanszírozta művészet. A magán- és a közszféra egyre szövevényesebb, egyre áttekinthetetlenebb módon kapcsolódik egymáshoz.

A korszakváltás következményeit most kezdjük a bőrünkön érezni; begyűrűztek a posztszocialista országok -- így Magyarország -- kulturális termelésébe is. A Műértő – tíz év alatt kialakult tartalmi sokszínűségét megőrizve – fontos feladatának tekinti majd, hogy segítsen tájékozódni és eligazodni a napirenden lévő globális és hazai folyamatok összefüggésrendszerében. Köszönjük olvasóinknak, hogy hónapról hónapra megtisztelnek érdeklődésükkel, és köszönet szerzőinknek az alkotó közreműködésért.

Andrási Gábor