A hírtovábbítás régi tárgyai iránt érdeklődők az Auction Team Breker 133. árverésén 502 tételre licitálhattak a távközléstechnika témakörében április 18-án. A kínálat szerteágazó volt; a közlemények telefon, rádió vagy távíró útján történt továbbításának eszközeiből álló tételeket vaskos, színes katalógus foglalta egybe. 

A túlnyomó többséget a detektoros és csöves rádiók tették ki. A 217 ilyen tétel jóval több készüléket jelent, hiszen szép számmal fordultak elő 7-8 eszközt magukba foglaló példányok is. Ha a vevő nem szállítja el a tárgyat – fontos tényező a csomagolás és a postázás – főként nehéz és törékeny tárgyak esetében. Előbbire az 1960-as években forgalmazott, 60 eurós kikiáltási árról induló „zeneszekrény” (tévé, rádió, lemezjátszó, hangszórók), utóbbira a 80 euróról indított, 4 darab bakelitvázas asztali rádiót tartalmazó tétel a jó példa.

Olykor nehezebb szert tenni egy-egy tartozékra, mint magára a rádiókészülékre. Ezúttal 7 tétel csak antennákat, 13 vegyes kiegészítőket, tartozékokat, 30 pedig különféle, általában önállóan – akár szobadíszként – is hasznosítható hangszórókat tartalmazott. Az 1927-ben papírmaséból készített, Miss Muffetet ábrázoló darab 240 euróért kelt el. (A közölt árakhoz még 22,97 százaléknyi járulék adódik.) Az ugyanebben az időszakban gyártott, 58 centi magas, nemesen egyszerű kürt formájú asztali hangszóró hibátlan állapota miatt 900 euróig szárnyalt.

A rádióknál is felmerül a műszaki régiségek általános kérdésfelvetése: működjön-e, vagy elégedjünk meg dekoratív megjelenésével? Az árverésén ezúttal az agg masinák gyógyítóira is gondoltak, hiszen 91 tételnyi alkatrésszel: rádió- és elektroncsővel, valamint ellenőrző- és mérőkészülékkel egészítették ki a kínálatot. Ezek közt akadt olyan tétel is, amelyik 170, illetve 180, részben még eredeti csomagolásban lévő elektroncsövet tartalmazott. Kereslet is jelentkezett rájuk: egy 165 darabos tétel 350 euróért, míg egy 125-ös összeállítás éppen a duplájáért, 700-ért cserélt gazdát. A rádiócsövek ellenőrzésére 1950-ben gyártott készülék 300 eurós leütési árát pedig hasznosságával arányban állónak mondhatjuk.
A kölni árverésen szép számmal láthattunk olyan darabokat is, amelyek az elmúlt években már fogalommá váltak. Robert Hawes 1992-ben kiadott, látványos fotókkal illusztrált Radio Art című szakkönyvének címlapján is szerepel a skót Onkel Tom detektoros készülék. Az éppen kilencven évvel ezelőtt, Glasgow-ban gyártott rádió alkatrészeit egy cilinderes figurát ábrázoló fajanszszobrocska belseje rejti magában. Az 1000 eurós leütési ár az eszköz nemzetközi ismertségéhez képest elfogadható.

Mindig misztikum lengi körül a katonai célra, olykor rejtett használatra szánt eszközöket. Ezúttal hat repüléssel, navigációval, hét hajózással, valamint tíz hadi híradástechnikával kapcsolatos tétel került új tulajdonoshoz. Az angol gyártmányú, 3MK-II-es kódjelű, hordozható és áramfejlesztővel kiegészített rádió adó-vevőt valószínűleg a hátországba ledobott titkos ügynökök használatára szánták 1941-ben – ez most 3100 euróért került vevőjéhez.

A legnagyobb titoktartás mellett gyártott és használt, valamint rendszerint megsemmisítés útján kiselejtezett rejtjelező készülékekből ezúttal sok, kilenc tételnyi szerepelt a kínálatban. Szövegek titkosítására és a már kódolt anyag olvashatóvá tételére, dekódolására használták az Arthur Scherbius német mérnök által még 1918-ban szabadalmaztatott, Enigma nevű forgótárcsás, elektromechanikus rejtjelezőgépet. A II. világháborúban játszott fontos szerepe miatt az Enigmáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, és természetesen több, a korszakot bemutató játékfilmben is láthattuk. Napjainkban minden felbukkanó példányt jelentős gyűjtői érdeklődés kísér (Műértő, 2012. július–augusztus). Az ezúttal kalapács alá került K-modell a 1939-ben készült. Új tulajdonosa 45 ezer eurót adott érte. A hasonló célra szánt, svéd gyártmányú Hagelin készülékekből kettő szerepelt a kínálatban, a B-21-es és a CX-52-es. A B-21-est még a II. világháború kitörése előtt, 1927-ben, a CX-52-est pedig már a hidegháború éveiben gyártották Svédországban. Előbbi 20 ezer, míg utóbbi 3700 eurós leütési árat ért el.
Kevésbé fordulatos előélet után tisztesnek mondható karriert futott be a szintén svéd Ericsson cég mágneslábas, közös telepű üzemmódra szánt asztali telefonkészüléke az 1900-as évek elején. Az igényes, svájci szabványú változat, jó állapotának megfelelő áron, 750 euróért cserélt gazdát.
Szintén izgalmasak az aukció televíziózás történetéhez kapcsolódó tárgyai, holott ezek egy része karnyújtásnyi időtávolságban készült. Ebben a szintén jól dokumentált gyűjtői szegmensben is akadnak fontos mérföldkövek. Ilyennek számít a meglepő módon már 90 éves első, még mechanikus televíziós készülék. Az angol John Logie Baird által kialakított eszköz képcsöve a német feltaláló, Paul Gottlieb Nipkow spirálformájú tárcsáját rejti magában. A kikiáltásra került, 258-as gyártási számú példány a sorozatgyártásra került végleges változatból származott, és a gondos restaurálásnak köszönhetően még ma is működőképes –38 ezer eurót ért. 

A színes televíziózás PAL-rendszerével kísérletező Walter Bruchs professzor által 1967-ben elkészített Telefunken készülék, melynek belsejét a fából készült káva hátoldalát kiegészítő üveglapok teszik láthatóvá, kiállítási célokra is kitűnően használható, technikatörténeti szempontból pedig igen jelentős. E kísérleti példányt 2000 euróért vihette haza elégedett vevője. 

Megjelent a Műértő 2015. májusi lapszámában.

Fejér Zoltán