Krisztina Antique Book Shop

37th book auction

1t. (rézmetszetű díszcímlap, Subarich György munkája), 158 sztl. levél.
Az első magyar nyelven, nyomtatásban megjelent, komponált verseskötet teljes példánya. Tartalmazza Zrínyi fennmaradt lírai költeményeinek legnagyobb részét és az első magyar nyelvű eposzt, a Szigeti veszedelmet. A könyv fennmaradt példányai túlnyomórészt közgyűjteményekben vannak. Árverésen a kötet hiánytalan példánya még nem szerepelt.

Zrínyi Miklós (*1620, Csáktornya, †1664, Kursanec) a XVII. századi Európa törökellenes harcainak egyik legfontosabb szervezője és irányítója, emellett korának egyik legjelentősebb politikusa és főméltósága a Magyar Királyságban és a vele unióban álló Horvátországban, ám egyúttal a középeurópai Habsburg Monarchiában is. Zrínyi Miklós a korabeli elithez tartozott a régió három országában is: a Magyar Királyságban már gyermekkorától az egyik legfőbb méltóság, előbb királyi lovászmester, majd horvát-szlavón bán is volt, miközben e tisztségekkel egyidejűleg császári kamarás, tábornok és titkos tanácsos is lett. Így magyarként a bécsi Habsburg-udvar legbelsőbb köreinek tanácsadója, a korszak egyik legelismertebb magyar-horvát politikusa és katonája volt. De nem csak elismert, hanem népszerű is volt, csak itthon, hanem egész Európa-szerte: népszerűségét jellemzi, hogy mikor 1664 november 18-án a kursaneci erdőben egy megsebzett vadkan megölte, halálát akkora „gyász követte szerte a Európában… mintha mindenki saját árvaságát fájlalta volna, az erős védelmezőjétől megfosztott kereszténységet siratva.” Emlékére beszédeket tartottak Münchenben, a szász fejedelmi udvarban, XIV. Lajos udvarában (egy párizsi lap így tudósított: „A császárt nagyon érzékenyen érintette ennek a bátor embernek a halála (…) aki a hitetlenek réme volt.”); memoárok jelentek meg róla Velencében, Bécsben (a bécsi közhangulatról így írt a nuncius: „Nem vagyok képes híven leírni azt a szomorúságot, amit az udvar s az egész lakosság érez annak a nemes lovagnak és hadvezérnek halála fölött”); a szegény özvegy, Löbl Mária Zsófi a európai uralkodóktól kapott részvét-leveleket, Zrinyi Péternek maga VII. Sándor pápa írt („nem csak a te hazádnak, hanem az egész keresztény világnak vesztesége”), Európa nagyvárosaiban kongtak-bongtak a gyászharangok… csak a kanizsai törökök gyújtottak örömtüzeket és ágyúlövésekkel és tánccal ünnepelték ellenségük halálát. Nem csoda! Pár hónappal azelőtt, a szentgotthárdi csatában Zrínyi puszta nevének említésére meghátrált és felbomlott egy török sereg. Zrínyinek csak politikusi nagyságához mérhető költői teljesítménye. Korának egyik legműveltebb fi gurája volt, csáktornyai könyvtára saját korában is igen „korszerű” volt, ott koncentrálódott az európai műveltség színe-java; és ez a műveltség megmutatkozik költészetében is. Művében az antik műveltség alapos ismerete mellett a korabeli itáliai költészet hatása is egyértelmű. Miközben művében, a Syrena-kötetben rendkívül sokrétű idézet-háló fedezhető föl, Zrínyi mégsem másolta szolgaian egyik „mesterét” sem; rendkívül invenciózus szerző volt, az előképek felidézésével lett műve teljesen egyedi és – még ma is aktuális. Zrínyi az első a magyar költészetben akinek még életében kötete jelent meg. Bár az első magyar költő Balassi Bálint, de neki nyomtatásban nem jelentek meg a lírai költeményei, ezért mondhatjuk, hogy Zrínyi művének megjelenése a magyar irodalomtörténet egyik legfontosabb eseménye volt. A kötet egyben olvasható; folyamatos olvasással a lírai költemények és a Szigeti veszedelem tulajdonképpen egy barokk „nagykompozícióvá” állnak össze. A tudatos komponálásra utal, hogy a Szigeti veszedelem 1566 számozott strófából áll – a strófaszámok tehát megidézik azt a történelmi évet, amikor az eposz cselekménye játszódik. De a kötetben a számszimbolika, a számmisztika, a számok jelentéses használata nem áll meg az eposznál. Az eposz előtt és után számozott versszakok száma is tudatos szerkesztésre utalnak, és a számok szimbolikus jelentésének megfejtésével kibontható a kötet üzenete is. Ez az üzenet egyrészt politikai: Itt az ideje a török kiűzésének! Másrészt személyes: a magánélet problémái, a szerelmi szenvedések tovább már nem gátolják a költőt abban, hogy életét nagy céljának áldozza: a török kiűzésének. A török kiűzése azonban nem csupán politikai kérdés ebben a korban, hanem személyes problémája is. A török kiűzése a sötétség elűzése, a napfölkelte előkészítése; azaz a kötet az Üdvösség utáni vágyakozást fogalmazza meg. Ugyanúgy vágyik a sötétség elűzésére, a hajnalhasadásra az ország, mint ahogy áhítja az üdvösséget a költői én, és ehhez Krisztus követésével (imitatio Christi) juthat el, élete föláldozása árán. Zrínyi műve komoly hatást gyakorolt az őt követő magyar költészetre. Verseskötetével és prózai műveivel megnyitotta a hosszú sorát azoknak a magyar íróknak és költőknek, akik utóbb újra és újra megpróbálták a valósággal és saját hibáival való reális szembenézésre bírni nemzetünket Berzsenyitől és a Himnusz költőjétől, Kölcseytől a legnagyobb magyaron, Széchenyin és Arany Jánoson át Ady Endréig és Babits Mihályig. Miközben az a feltételezés, hogy Zrínyi önálló nemzeti királyságot és nemzeti hadsereget akart volna szervezni, hogy életében egyfajta Habsburg-ellenes mozgalom vezéralakja lett volna, az utóbbi időszak kutatásai alapján úgy tűnik, életművének későbbi, romantikus értelmezéséből született. A kötet Bécsben, a császári udvari nyomdában készült, Kosmerovi Máténál. Kosmerovi a mai Lengyelországban született és 1640-től haláláig, 1674-ig bécsi császári udvari nyomdász volt. A kor magyar főméltóságai dolgoztattak vele, mint Batthyány Ádám, Zrínyi legközelebbi barátja, dunántúli főkapitány, Esterházy Miklós, Lippay György esztergomi érsek vagy Ráttkay György. A Kosmerovi-nyomda híres volt arról, hogy a fi nanszírozó akaratát legmesszebbmenőkig teljesítette, ezért feltételezhető, hogy Zrínyi kötete is a szerzői szándék szerint jelent meg. Az editio princeps alapjául szolgáló nyomdai kézirat nem maradt fenn, az a kézirat pedig, mely a költő javításait tartalmazza, s mely egyedülálló nemzeti kincs a horvátok számára is, ma a zágrábi nemzeti könyvtár tulajdona. A kézirat szövege azonban több helyen eltér a végleges, nyomdai verziótól. A különbségekből úgy tűnik, Zrínyi talán az utolsó pillanatig csiszolta művét: az eposz 14. részének elején lévő felsorolást „vitéz barátai”-ról alaposan átírta, egyeseket kihúzott (pl. Nádasdy Ferencet, Homonnai Györgyöt stb.), másokat (pl. öccsét) beleírta, ennek a végső munkának eredménye a Feszületre c. vers is, ami teljesen hiányzik a kéziratból. Ezeken kívül Zrínyi még két számozatlan versszakot is hozzáírt a Szigeti veszedelemhez, amelyeket kurzívan szedetett, ezáltal is megkülönböztetve e két versszakot az eposztöbbi részétől. E versszakokban a költő eposza hősei lelki üdvéért, és saját üdvösségéért fohászkodikIstenhez. Ezt a két versszakot több kutató szerint tipográfi ai okokból írta bele művébe, hogy az oldal nyomdai tükre esztétikusabb legyen. Elképzelhető, hiszen Zrínyi majdnem biztosan személyesen is részt vehetett kötete nyomdai példányának előkészítésében. A szakaszok számozatlansága viszont egyértelmű jele annak, hogy a költő nem csupán a kereshetőség miatt számozott (hiszen akkor e szakaszok is számot kaptak volna), hanem a számokat szimbolikus jelentéssel használja – ezáltal lesz hagsúlyossá az 1566, hiszen az eposz összesen 1568 strófából áll, de ezek közül csak 1566 számozott. Valószínűleg szoros kapcsolatban állt a nyomdával Subarich György rézmetsző, aki Zrínyi kötete címlapmetszetét is készítette – és több Kosmerovi-nyomdában nyomtatott könyv címlapja az ő munkája. Subarich is jól ismerte a kor legjobb rézmetszőinek munkáit: a Syrena-kötet címlapmetszete egy itáliai rézmetsző, Giacomo Piccini hatásáról tanúskodik – akit aztán 1660-ban Zrínyi Miklós öccse, Péter kért meg verseskötete címlapmetszetének elkészítésére. Zrínyi címválasztásáról: A „syrena” egyrészt a Serin név (Zrin) anagrammás kifejtése, másrészt a költői én metaforája, az Adriai tenger pedig a Zrínyi-birtok és Magyarország határa. Talán úgy „fordíthatjuk” mai magyarra a kötet címét, hogy’ Magyarország/Horvátország költője/ énekese Zrínyi Miklós’. A korszak költészetében egyébként van példa hasonlóra, Marinot pl. a Tirrén-tenger szirénjének nevezték. Az árverésre kerülő példány különlegessége, a possessorbejegyzés: „Káldy Zsigmond könyve”. A Káldyak Zrínyi közvetlen környezetébe tartoztak. Káldy Péter Zrínyi iskolatársa volt 1630-as évek elején Grazban, majd 1663-ban több magyarországi főméltósággal együtt vendégeskedett Káldy Péter udvarházában a mai Külsővaton. Feltehetőleg a kötet magától Zrínyitől kerülhetett hozzájuk. Káldy Zsigmond (†1690) bejegyzése irodalomtörténeti szempontból felbecsülhetetlen érték. Kézírásában olvasható két átokformula, mi lesz a sorsa annak, aki ellopja ezt a könyvet: Eb kéri Eb adgya Mégis Eb kéri és Ebis adgya, Ifi abbik Káldy Sigmond Könyve, Kurva Legyen az annya az ki el Lopja. Egy eddig ismeretlen magyar verset is felfedeztünk a kötetben, ami a legnagyobb valószínűség szerint a kötet korabeli olvasatának egyik legfontosabb dokumentuma. Az ötsoros vers annak a megfogalmazása, hogy mennyire nehéz hű asszonyt találni: Vajon ezer közül ki találna hatot, / Jámbor, tökéletes, jó erkölcsű asszonyt, / Azki természetén szenvedne lakatot, / Ostábláján kocka hogy ne hozna vakot, / Mezőben mint kecske ne kívánna bakot. Jelentése: ‘Olyan kevés férfi nak jut jámbor, jó erkölcsű asszony, aki kordában tudja tartani szenvedélyét és nem gerjed rá más férfi akra úgy, mint a mezőn a nőstény kecske a bakra, mint amennyire ritka, ha valaki egyszer sem dob az ostábla-játékban vakot, csak hatost.’ Azaz mai képpel: ANNYIRA NEHÉZ HŰ ASSZONYT TALÁLNI, MINT LOTTÓÖTÖST NYERNI. Eszerint a kötet korabeli olvasója a hűtlen asszonyról olvasott a kötetben. És a kötet mai olvasója is megtalálja a magánéleti tragédiát: a férjét megcsaló feleség történetében. Azt, hogy Káldy Zsigmond kis verse a kötet jelentésére, olvasatára vonatkozhat, más korabeli források is alátámasztják („De Zerényi Miklós példáját addálom, az is az feleségét az lovászával tapasztalta...”) Nem bizonyítható, hogy a kötetben az fogalmazódik meg, hogy Zrínyi Miklóst felesége, Draskovich Mária Euzébia megcsalta volna, de az majdnem biztos, hogy a kötetet saját korában házassági tragédiaként is olvasták. Ebből a szempontból külön jelentősége van annak, hogy Draskovich Mária Euzébia 1650 szeptemberében halt meg, és a kötet 1651-ben jelent meg; kötetével Zrínyi elsiratta halott feleségét. Modern kiadására először Csokonai szeretett volna vállalkozni, de ez terv maradt. A kötet verseit, talán Csokonai terveit is fölhasználva Kazinczy Ferenc publikálta először 1817-ben, ő adta a Zrínyiász címet is az eposznak. Kazinczy kiadása óta került vissza Zrínyi műve a magyar irodalmi közgondolkodásba. Kazinczy azonban egy csonka, utólag kiegészített példányból dolgozott, amiben 10 levelet utólag nyomtatott lapokkal pótolt, és a szöveget egy kézirat alapján rekonstruálta, ezért az eredeti nyomtatványon alapuló, a modern szövegkritikai elveknek is megfelelő kiadás csak 1914-ben, Négyesy László szerkesztésében Gróf Zrínyi Miklós művei című kiadványban került az olvasók kezébe. A mű kis példányszámban jelent meg – és nem sokkal megjelenése után, már a XVII. században másolni kezdték: egészen a XIX. századig készültek kéziratos másolatai! Ma a mű árverésre kerülő példányán kívül 28 példányt ismerünk, ebből 3 lappang, 9 csonka vagy pótolt, kettőről nem készült tudományos leírás, azaz 14 bizonyosan teljes példány mellé kerül tételünk. (A tanulmányt Nényei Pálnak köszönjük.) Poss.: Káldy Zsigmond tulajdonosi bejegyzésével.

A magyar irodalom egyik legritkább és legbecsesebb első kiadása. Az első magyar eposz! Teljes példánya most először kerül árverésre!
A rézmetszetű címlap jobb alsó harmadában és két levélen szépen sikerült pótlással, restaurálással. Korabeli, négy bordára fűzött, gerincén egyes bélyegzőkkel díszített, restaurált, borjúbőrkötésben, eredeti címkével, festett lapszélekkel. 18,5 cm. RMNy 3.: 2360.; RMK I.: 842.; Makkai-Horváth: 3486. MEGTEKINTÉS ÉS ÁTVÉTEL AZ ANTIKVÁRIUMBAN!