Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(6) Téli aukció

Olaj, vászon, 100x115 cm
Jelezve jobbra lent: Ziffer Sándor 1947

Ziffer „nagybanyaisága”

Ziffer Sándor, a nagybányaiak "második nemzedékének" egyik legjelentősebb tagja, vallomása szerint "önakaratán kívül" került a telepre, hogy élete végéig ott maradjon és dokumentumértékű festményeken örökítse meg Nagybánya azóta jelentősen megváltozott arculatát. Ziffer, akinek haladó szellemisége folyamatos ellenérzést váltott ki a kolónia alapítóiból, hatvanas éveinek vége felé járva is töretlen kedvvel és elhivatottsággal festette meg a Zazar part vidékét. Az önmagáról oly ritkán nyilatkozó művész Incze János dési festőművésznek írt leveleiben számol be az 1944 és 1947 közötti időszak háborús nehézségeiről, felesége haláláról (1945) és a háború utáni művészeti életbe való bekapcsolódásáról.

Szelídebb festői felületek

AZúgó patakpartján című festmény az 1940-es évek reprezentatív darabja, amelyen az 1900-as évek első évtizedének fauve-os, illetve a 20-as évek erőteljesen expresszionista festői felületei "megszelidítve" kerülnek egymás mellé. A jobboldali patakpart dekoratív, homogénebb színfoltjainak festékanyagát a korábbi évek vastag, pasztózus festésmódja helyett sokkal vékonyabban, lazúrosabban viszi fel Ziffer. A vízfelület és a növényzet formai megfogalmazása, apró és intenzív színfelületeinek dinamizmusa a művész expresszív festői módszerének finomított változata. A harsogó színkontrasztok, éles, drámai komplementer színellentétek helyett a természethez közelítő, naturalistább tónusokat alkalmaz, de a palettájáról elmaradhatatlanok a jellegzetes "zifferiáda" kellékei, a Kereszthegy ultramarinja, a fatörzsek ibolya vöröse, vagy a patakpart narancssárgái. "Mindig a realizmus híve voltam: összevontam, stilizáltam, a természetesnél erősebb színhatásokra építettem fel képeimet, de a valóságtól soha nem tértem el. 'Tömör formákra, kifejező vonalvezetésre, a színek fokozására törekedtem, a képet nem egyszer díszítő felületnekis tekintettem "-vallotta magáról Ziffer egy 1953-as beszélgetés során.

Színsávokra épülő kompozíció

Ziffer Sándor festményein az erőteljes, ragyogó kolorisztikus megoldások mellett a tiszta, szigorú térszerkesztését méltatják általában kritikusai. A Zúgó patakpartján című festményen a kissé lehajló előtérből "induló" patak és patakpart enyhe íve adja a kép alapszerkezetét emlékeztetve a 30-as években készült festmények színsávokból építkező komponálásra. A 20-as, 30-as évek drámai erejű kompozícióival szemben, ahol a tömegek szigorú téri egyensúlyát nem zavarják meg zsánerszereplők, a 40-es években szívesen fest figurákat, vagy állatalakokat tájképeire. A kecskét legeltető kalapos leány zsánerfigurája líraibb, anekdotikusabb hangulatot kölcsönöz a képnek, és ezt a hangulatot fokozza az egyenletesen fénytelített, harsogó felület. A ragyogó napsütés "vonzott mindig a legjobban és sokat dolgoztam azon, hogy minél jobban, minél teljesebben fessem meg"-vallotta Ziffer monográfusának, Borghida Istvánnak egy utolsó beszélgetés során.

M. E.