Pastinszky Antivárium

21. auktion - ex libris

X3, 60 x 85 mm.

Az erotikus exlibris kétségtelenül a 20. század, ezen belül is a szecesszió hozománya. Pontosabban a század elején egyletekbe szerveződő gyűjtőké. Korábban egyetlen gyűjtőnek, még erotikát gyűjtő könyvbarátnak (pedig a ’gáláns’ (értsd: erotikus, sőt pornográf) könyveket már a 19. században számosan gyűjtötték) sem jutott volna eszébe ilyen könyvjegyet készíttetni. Európa egyes tájain, például a hideg északon, a skandináv országokban jóval később sem (egészen a hatvanas években bekövetkezett nagy áttörésig). Jellemző adalék, hogy az 1913-as Bayros kiállítás botrányba fulladt; a rendőrség bezáratta, pontosabban a felháborodott kritikusok és a közvélemény megnyugtatására ’zártkörűvé’ kellett alakítani nem sokkal a megnyitást követően. Nagyjából ez történt egyébként az alkalomra megjelentetett ’Bayros-mappákkal’ is: a négy különböző mappából kettőt (a 4. számút, amely Bayros 9 heliogravürjét és 8 kiadatlan rajzát, valamint a 3. számút, amely csak az előbbi 9 heliogravürt tartalmazta) ’bizalmas terjesztés’ útján forgalmaztak. Az erotikus exlibris mindmáig olyan művészeti (al)ág, amelyről a hivatásos műítészek alig-alig hajlandók tudomást venni. Éppen ezért e műfajt bizalmas, mondhatni zárt körben művelik - és élvezik. Merthogy grafikusaink mindig is nagy kedvvel kirándultak erre a területre, ahhoz kétség sem férhet. Török Jánosnak például egész speciálgyűjteménye volt, amely állítólag több mint 200 kötetet és exlibrist számlált. Az idők és a közgondolkozás, közízlés változása azért ezen a téren is érzékelhető, amelyet jól mutat az Iparművészeti Múzeum 2003 márciusában rendezett „Sex Libris” kiállítása, amely igazi közönségsikernek bizonyult. Az erotikus exlibris fogalmába sok minden beletartozik: akttól egészen az aktus látványos bemutatásáig tulajdonképpen minden, ami a nemiség tárgyköréhez sorolható, bizony, még a kissé pornográf ábrázolások is. Természetesen finom utalásokkal is lehet igen erotikus hatást kelteni; hazai grafikusaink közül ennek Sassy Attila volt a nagymestere. A megrendelők körében számos ismert névvel, a század első felének művészeti és társadalmi kiválóságaival találkozhatunk. A neves műtörténész és kritikus, Tóth Ervin exlibrisét Mata János metszette fába, s ugyanő kapott megbízást Soó Rezső professzor könyvjegyének elkészítésére is.