Studio Antikvárium

15. Bücherauktion

[Bécs] Viennae Austriae, (1559. Raphael Hoffhalter). [16] + 411 + [19] p. Első kiadás. A címlap díszes fametszetű keretben, a második levélen gyönyörű egész oldalas fametszet. A negyedik levél verzóján egész oldalas, fametszetű, koronás címer kétfejű sassal, az utolsó levél hátoldalán dekoratív, nagy méretű nyomdászjelvény. A kötet néhány első és utolsó levele kissé foltos. Igen érdekes és ritka judaika, a korai bécsi nyomdászat becses darabja. A nyomdász személye révén a hazai vonatkozással is bír. Paulus Weidner (1525k-1585) zsidó származású orvosnak, a bécsi egyetem rektorának első munkája. Weidner Udinében született Asher Judah benn Nathan Ashkenazi néven. Hosszas vívódás után 1558-ban, Bécsben keresztelkedett meg. Ezt követően keletkezett e munkája, amelyben a keresztény hit fő pontjainak sorra vételével és zsidó hittételekkel való összekacsolásukkal zsidó társait kívánta a kereszténység igazságáról meggyőzni. Könyvében bizonyságát adja a héber és keresztény forrásokban való alapos jártasságának. Weidner Padovában folytatott orvosi tanulmányokat. Megbecsültségét mutatja, hogy ezt követően orvosként Karinthiába hívták, annak ellenére, hogy a tartomány tiltotta a zsidók letelepedését. Megkeresztelkedése után I. Ferdinánd támogatását élvezte, hatszor választották a bécsi egyetem orvosi karának dékánjává és háromszor az intézmény rektorává. 1582-ben a von Billerberg címet is megkapta. 1560-ban a császár elrendelte a csehországi héber könyvek Bécsbe szállítását, felülvizsgálatukat Weidnerre bízta, aki nem talált bennük kivetnivalót. Egy évvel később, pedig a prágai zsidók voltak kénytelenek végighallgatni megtéréséről tartott prédikációit. Utolsó publikált műve egy héber-német-latin nyelvű zsidó közmondásgyűjtemény, 1563-ben jelent meg. A nyomtatvány hazai könyvészeti vonatkozása, hogy egyik legkorábbi nyomdászunk sajtója alól került ki. Hoffhalter Rafael lengyel nemesi családban született Skrzetusky néven. 1549-ben már Zürichben tartózkodott, neve ekkor már Hoffhalter volt. Két évvel később, mint betűöntőt és mintakészítőt vették fel a polgárok névsorába. Majd Bécsbe költözött, ahol 1556-ban privilégiumot kapott könyvnyomtatásra, mintakészítésre, papír- és könyvkereskedésre. 1563-ig tartó bécsi működése alatt igényes, a könyv művészi külsejét szem előtt tartó nyomdatulajdonosnak bizonyult. Bár maga is értett a fametszéshez, nyomtatványinak illusztrálásához neves bécsi művészeket foglalkoztatott. A haláltáncot és ószövetségi jeleneteket ábrázoló iniciáléit (ez utóbbit használja ebben a kiadványban is) Holbein-metszetek nyomán készítette. Hoffhalter már bécsi tartózkodása idején is több magyar nyelvű könyvet, kalendáriumot nyomtatott. Nála tanulhatta a mesterséget Huszár Gál, és feltehetően Bornemisza Péter is. Huszár tőle vásárolta a nyomdafelszerelést, amellyel később a debreceni tipográfiát is alapította. Hoffhalter, feltehetően protestáns vallása miatt Bécsből távozni kényszerült. Neve 1565-től Debrecenben bukkan fel, de mint fametsző már két évvel korábban is részt vett a műhely működésében. Sikerült magával hoznia jól felszerelt bécsi nyomdájának jelentős részét. Ugyanebben az évben már el is hagyta Debrecent és Váradra költözött. 1667-től pedig - János Zsigmond fejedelem hívására - Gyulafehérvár első nyomdászaként működött. Itt főleg Dávid Ferenc unitárius vitairatait adta ki, itt is halt meg 1568-ban. Munkáját több Magyarországi települést bejárván hamarosan fia folytatta tovább. VD 16 W 1478. Enc. Judaica XVI, 375. Mayer, Wien I, 88. BNH Cat W 84. Frst III, 498. Nagler II, 1123. Bartsch IX, 432. Korabeli, bordázott gerincű, vaknyomásos egészbőr kötésben, a gerincre ragasztott korabeli, feliratozott papír címkével. A kötésen kisebb sérülések, a gerincen szúrágás nyomai, a kötést záró szövetszalagok hiányoznak. Összességében nagyon jó példány, rendkívül ritka könyv, nagyon korai judaika.