Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Frühlingsauktion

Bronz, Magasság: 8 cm, hossz: 20 cm
Jelzés nélkül, Talpán hagyatéki pecsét, 99. leltári számon

OEUVRE-JEGYZÉK: 35.In.: Jean Cassou–Kovács Péter: Vilt Tibor.Corvina Kiadó, Budapest, 1972.

PROVENIENCIA:
-a művész tulajdonában (1972–1983)
-Vilt Pál tulajdonában (1985)

KIÁLLÍTVA:
-Vilt Tibor kiállítása. Miskolci Galéria, Miskolc, 1983. február 4. – március 16.katalógus: szám nélkül

REPRODUKÁLVA:
-Jean Cassou–Kovács Péter: Vilt Tibor. Corvina Kiadó, Budapest, 1972. katalógus: 35.
-Sík Csaba: Vilt Tibor. Corvina Kiadó, Budapest, 1985. 44. kép

Vilt Tibor kutató személyisége, a dolgok lényegét boncoló alkotói karakter. Analitikus beállítottsága az 1930-as évektől művészetét egyre messzebb vitte azon az ösvényen, melyen az emberi testről, a valóság külső formáiról egyre több és több réteget bontott le. Pályája kezdetén a modell személyes vonásai mögé próbált betekinteni, majd a hús és a bőr következett a negyvenes és ötvenes években. És még itt sem állt meg, mert nem a testek szerkezetére volt kíváncsi, hanem arra, ami a szerkezetet mozgatja. Az alakok külső mozgásának elemzéséből próbált visszakövetkeztetni a belsőre, megtalálni és megismerni az abból keletkező alapformákat.

Fekvő akt című kisplasztikáját először közelről érdemes szemügyre venni. Gyönyörködhetünk a modellálás szépségében, a mintázó kéz nyomaiban, amelyek jellegzetesek és egyediek, mint a festményen az ecset rajza. A végtagok önálló életet élnek, olyannyira, hogy a következő pillanatban egy teljesen más nézőpontot vehetünk fel anélkül, hogy helyünket változtatnánk: a szobor áttört tömege megkönnyíti a befogadás háromdimenziós aktusát és lehetővé teszi, hogy a motívumot akár egyetlen pontból többféle aspektusában is áttekintsük. A tömeg vázzá alakul, melyeknek tömegformáló funkciója helyett inkább ritmizáló szerepe a lényeges.

A Fekvő nő életműben betöltött jelentőségének azonban van egy másik aspektusa is. Az európai szobrászat több évszázados hagyományában a körbejárhatóság a műfaj egyik legelemibb szabálya volt. Csak a térben körbe mozgó szemlélő tudta az alkotást teljes fizikai valóságában befogadni. Ennek a műfajbeli alapszabálynak a felmondása új szituációt teremt Vilt szobrászatában is. A korábban zárt tömbként, önmagába záródó szobortest helyett a térbe kiterjedő, a térrel kapcsolatot kereső figura válik művészete alapelemévé. Sőt ennél még egy lépéssel is tovább jutott: a környező tér szobor által történő artikulálása is tetten érhető ekkor készült alkotásain.

Kaszás Gábor