Belvedere Salon

21. Kunstauktion

Patinázott bronz Jelzett: Vedres Márk 30 cm MNG példány leltári száma: 6.706-N/1705 Tóth Antal szakvéleményével

Tanulmány: A XX. század elejének szobrászai nagy küzdelmet vívtak és vittek diadalra a XIX. századi szobrászati szemlélettel szemben. A rohamosztag egyik kiemelkedő tagja Vedres Márk volt, aki 1902-1914 között Firenzében élt. Az antik és reneszánsz kisbronzok tanulmányozása folytán ismerte fel, hogy mi a szobrászat igazi feladata. Röviden és közérthetően: a szobrászat lényege „csupán” a lemeztelenített emberi test anatómiai szempontból helytálló megjelenítése, harmonikus szépségének bemutatása jobbára tétlenkedve ülő, álló, heverő esetenként lépő, vagy éppen táncot lejtő figurákkal. Az aktfigurákban ott a természet alkotta organikus struktúra és a fiatal test azon sajátossága, hogy minden porcikája belülről kifelé domborodik, kicsattan az élettől, egészségtől. Ezek olyan alapvetések, amelyeket az 1900-1910-es években egy egész szobrászgeneráció kutatott, vallott és gyakorolt a szecessziós formaalakítástól is befolyásolt újklasszicizmus képviselői: a Beck fivérek Fülöp és Vilmos, Sámuel Kornél, Kisfaludi Strobl, stb. Vedres mellett. Vedres kezdeti kisbronzai a klasszikus példaképekkel vetekedtek érzékeny, finom és részletgazdag mintázásban. A tízes években ezeknél lényegesen nagyvonalúbb formaképzést láthatunk szobrain. A legelvontabb alakításmódot, stílusa szerint kubisztikus és art deco szemléletet, a két világháború között készített műveken tapasztaljuk, amelyek halmaza az 1966-ban Firenzében az Arno áradása után került elő egy szállítási cég depóiból. (Közismert szoborlelet, amelyből 1974-ben „Vedres Márk firenzei szobrai 1925-1934” címmel önálló kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria.) Ez a figura expresszív sajátosságokat mutat, mind a felület megmunkálásban, mind a kompozícióban. Ezekből a -nevezzük úgy- feszített pozícióban ülő esetleg tevékenykedő figurákból (Tövishúzó, Fürdőző nő, Férfiakt, Halászfiú Kaszakalapáló stb.) egész sorozatot alkotott a művész a II. világháború idején, közöttük az Ülő fiút is, amelynek egy 1945. évben vásárolt példányát a galéria Szoborgyűjteménye őrzi 6.706-N /1705/ leltári számon. T. A.