Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Herbstauktion

Olaj, vászon, 75x82,5 cm
Jelezve balra lent: Vaszary J.

Kiállítva:
Új Művészek Egyesülete (UME) kiállítása, Nemzeti Szalon, Budap est,1940. március 31 – április 14., katalógus: 156.
Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása,Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,2007. október 18 – 2008. február 10., katalógus: 185.

Reprodukálva:
Petrovics Elek–Kárpáti Aurél: Vaszary. Budapest, 1941 (R. 107.)
Haulisch Lenke: Vaszary János. Budapest, 1978 (R. XLIII.)
Kieselbach Tamás (szerk.): Modern magyar festészet 1919–1964.Budapest, 2004 (R. 804.)
Rum Attila: Vaszary János. Budapest, 2005 (R. 108. kép)
Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (katalógus)Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2007 (R. 284.)
Gergely Mariann–Plesznivy Edit: Vaszary János és Vaszary Kolos.A Magyar Nemzeti Galéria és a Vaszary Villa közös kiállítása. (katalógus)Balatonfüred, 2010 (R. 45.)181

„Mindent a kertbe”

A természet ábrázolása végigkísérte Vaszary János pályáját. Különböző alkotói periódusaibanmindig másképp viszonyult a természeti környezethez, más-más festői gondolattalfogalmazta meg érzékeny kapcsolatát az őt körülvevő naturális valósággal.Korai zsánerképein az akadémikus konvencióknak megfelelően hangulatos kulisszakéntjelenítette meg az akkurátusan megfestett kertrészleteket. Az Aranykor (1898)misztikus álomkertje az 1900-as évek szecessziós ízlésvilágának bizarr, mélabúvalátitatott erotikus miliőjéhez teremtett érzéki környezetet. A századelőn készült plein-airés impresszionista kompozícióin alkalmazott friss koloritjához és felszabadultecsetjárásához a mediterrán világból merítette az „örömfestés” éltető vitalitását. Akésőbbiekben a fauve-os formai jegyek: az erőteljesebb tiszta színfoltok, a határozottkontúrvonalakkal körbefogott szabadon alakított formák kaptak nagyobb hangsúlyta bensőséges kerti jelenetek hangulatos megjelenítésénél. Az első világháború és azazt követő depressziós évek traumatikus élményei az expresszivitás indulatát hoztáka festészetébe. A világégés drámai jeleneteinél a festő heves ecsetkezeléssel óriásivörös felületeket vetett az égbolt távoli horizontjára. A balkáni hadszíntéren készültképeinél már megjelentek a későbbi periódusában alkalmazott pasztózus festésmódvastag festékpászmái. A fekete alapra kent égő vörös pigment rétegek fájdalmas kontrasztkéntfeszítették az érzelemmel telített kompozíciókat.

Fehér alap élénk színekkel – 1920-as évek

A megpróbáltatásokkal terhes időszak után a húszas évek közepére a közel hatvanévesVaszary végre visszatérhetett szeretett Párizsába. Teljes személyiségével nyitottvolt az új impulzusok, az izgalmas művészeti élmények befogadására. Érdeklődve figyeltea modern Párizs nagyvárosi életét, a hétköznapok divatja éppúgy lázba hozta,mint a nyüzsgő utca zsivaja, a bárok mélyéről kihallatszó zene vagy a reklámtáblákfényei. A kortárs képzőművészetet tanulmányozva rátalált az École de Paris festőire, aműkereskedők kínálatából többek között Foujita, Van Dongen, Utrillo munkáira figyeltfel. Könnyed festéstechnikájuk hatására megújította stílusát. A fekete alapot fehérreváltotta, a pasztózus, nehéz festékpászmákat elhagyta, és az alla prima festés virtuózspontaneitásával dolgozott. Akvarellszerű könnyedséggel kezelte a higított olajfestéket,vékony rétegben vitte fel a tiszta színeket a fehér alapra. A nagyvárosi életképekés az éjszakai látványosságok káprázata után itáliai utazásai örömteli változatosságothoztak számára. Velence, Perugia, Assisi mellett az Adriai-tenger és a Riviéra különbözőfürdőhelyein töltötte a nyarakat. A mediterrán világ pozitív életszemlélete intenzívebbfestői kifejezésre ösztönözte. Hol a halványra higított festék vázlatos ecsetvonásaivalörökítette meg a vízparti eseményeket, a nyaralók strandéletének ellesettepizódjait, hol a sűrű olajfesték plasztikus festékfoltjaival formálta a harsogó színeketmozgalmas látvánnyá.

Parkok, kertek, tenger – 1930-as évek

Ha nem a rajongva szeretett itáliai tengerpart valamelyik nyüzsgő fürdőhelyén múlattaaz időt, akkor többnyire tatai kertes házába vonult vissza a budapesti művészeti közéletegyre bántóbb támadásai elől. A Vaszary házaspár számára tavasztól késő őszig anyugalom szigete volt a tatai kert, ahol a barátok gyakran meglátogatták őket. A szecessziós Thoroczkai villa magas teraszajtóit teljesen kitárták a napfényes természetfelé, a divatos strandöltözékekbe bújt hölgyvendégek a nagyváros hangulatát hozták ela vidéki hétköznapokba. Virágcsokrok a nappali szoba asztalán, vidám kerti virágok azablakpárkányon, zöld lombú fák a parkban: Vaszary képein tapintható közelségbe kerülteka természet színei, formái, illatai. A tobzódó színek dekorativitása visszafogott,redukált festésmóddal párosult. „A tárgyak testisége majdnem teljesen feloldódott –írja Farkas Zoltán (Nyugat,1930/5. sz. 406.) –, az ábrázolás módja még odavetettebb,még kevésbé kidolgozott, még befejezetlenebb, mint eddig volt. Egy-egy jól megfigyeltmozdulat vagy karakteres gesztus a pillanatfelvételek spontaneitásával elevenedettmeg az akvarelljein és olajképein. Vaszary korabeli munkái Kees van Dongen és főlegRaoul Dufy kompozícióival mutatnak rokonságot.

„Őszikék” – 1930-as évek vége

Vaszary késői festészetéről Herman Lipót így vall: „...egy bizonyos lágyság, bársonyosságveszi át az uralmat [...] egy alig észrevehető édesség az eddigi – szinte erőteljes– vonalakat és színfoltokat oly jótékony módon enyhíti, hogy szinte líra csendül ki belőlük.”(Pesti Napló, 1935. február 24. 35.) Oldottabb kolorit jellemzi a korszak képeit, anapszítta árnyalatok beleolvadnak a vászon matériájába. Az élettől duzzadó, harsogószíneket inkább az egymásba áradó érett színek jóleső melegsége váltja fel. Az 1938körül készült Ősz című kompozíción a tatai park lombkoronái a délutáni napsütésbenvöröslenek, a háttér sötétkék foltja a közelgő alkonyatot jelzi. A nagyvonalú ecsetkezelésselfelrakott markáns színfoltok látni engedik a festői formaalkotás érzékeny gesztusait.A húszas években készült parkjelenetek üde hamvassága itt már nem érezhető,a növények bágyadt érzékiséggel nyújtóznak a fény felé. A virágok még teljes pompájukbanillatoznak, de az elmúlás lehelete már megérintette őket. A kissé mélabúsanmerengő női figurák többé nem divatos városi dámák, stilizált alakjukkal, hajlékony,dekoratív vonalaikkal szinte eggyé válnak a természeti motívumokkal, a kép ritmusátalakítják. A vörhenyes ősz csorduló vöröse és narancssárgája szinte belevágódik a kékháttér felületébe. A Petrovics Elek–Kárpáti Aurél bevezetőjével megjelent albumbankiemelt helyet kapott a kép, a fekete-fehér reprodukciók mellett a néhány kiválasztottszínes nyomat között szerepelt. Kárpáti Aurél szavaival: „Köztük olyan remekek, minta mély, fojtott színek haldokló pompájában kigyúló Ősz.” (K. A. i.m. XXIII.) (…) „Egy forrongóés alakuló világ káoszában ő a Rend törvényeit kereste. Örök-nyugtalan színálmaibanaz Örök Harmónia után való sóvárgás muzsikált.” (K. A. i.m. XXIV.)Az Ősz című festmény a művész utolsó képeinek egyike, késői festészetének egyik jóldokumentált, reprodukált, kiemelkedő darabja.

Gergely Mariann