Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Herbstauktion

Olaj, vászon, 88x275 cm
Jelzés nélkül

Proveniencia:
korábban Dr. Keszi Kovács László, néprajzkutató tulajdonában

Kiállítva:
Gróf Klebelsberg Kunó emlékkiállítás,Műcsarnok 1933. február - március
Klebelsberg Kunó miniszter nagyszabású kulturális-oktatási fejlesztéseihez tartozotta húszas években olyan alapvető tudományos intézetek létrehozása, melyekben- hosszú idő után - újra monumentális dekorációs művészeti feladatok is megvalósulhattak.A korszak egyik ilyen kiemelkedő vállalkozása a Tihanyban létrehozott BiológiaiKutatóintézet volt, melynek elődje Fiumében működött korábban. A kutató nagyteremfalát Vaszary János pannójával díszítették, melyet Klebelsberg személyes kérésérefestett a mester. A háború során a pannó eltűnt, további sorsa ismeretlen. Nagyságaimpozáns - noha különböző méretekről szólnak a beszámolók, - minimum 8,5 méterszéles és több, mint 2 méter magas volt. (Egyes visszaemlékezések 14 métert is említenek.)Témája szerint a tengerfenéki életet ábrázolta. Az aukción most felbukkant műegy, a végső változatot megelőző tervek közül való.

Vaszary 1926–1928 között foglalkozott a téma kidolgozásával. Kétféle típusú tervetkészített. Kezdetben konkrétan a Balaton életével foglalkozó művek születtek (pl. Halászata Balatonon, MNG). Még 1927-ben a fiumei Nemzetközi kiállításon is ezzel atémával szerepelt a mester.A másik koncepció a tengerfenék életének meseszerű bemutatásával foglalkozik, eltávolodvaa realisztikusabb fogalmazású, zsánerszerű, korábbi változattól, mely a Balatontvette központi témájául. A téma-változás összefügghetett az intézet feladatkörénekkibővülésével, mely immár nemcsak a Balatonnal, hanem a fiumei intézetethelyettesítve a tenger életéhez kapcsolódó kutatásokat is magában foglalta.Vaszary téma- és stílusváltásához hozzájárulhatott 1927 nyarán tett párizsi útja is.1927 májusában nyitott meg az Orangerie, Monet nagyméretű, impozáns, lenyűgözőpannó-ciklusával, melyet feltételezhetően Vaszary is látott. Ybl Ervin – a hasonló témátfeldolgozó Farkas Istvánról szóló, 1929-ben írt cikkében – fel is emlegeti Monetvízililiom-sorozatát, mint Vaszary művének analógiáját. Francia forrásait, legalábbistechnika szempontjából a festő maga is megnevezi: „falra applikálható vászonra festettema képet, a franciák már régóta ezt a módját használják a dekoratív művészetnek.”

Vaszary Perlrott Csaba Vilmos Vörösmarty utcai műtermében prezentálta a miniszternekpannóját, mivel nagy mérete miatt a sajátjába nem fért el. Elek Artúr részletes beszámolójábóltudjuk, hogy a végleges mű mellett kompozíciós terveket is bemutatotta festő. Elek leírja, hogyan hagyja el fokozatosan a zsánerszerű elemeket – a halászokfiguráját stb. a tengerábrázolásokból, hogy végül a „tengermélye mese és álomvilágánakábrázolásá”-hoz jusson el. Elek szerint Vaszary számára a téma megoldása elsősorbanszínproblémaként jelentkezett. Bálint Jenő szintén érzékletes leírását adja avégső műnek: „a nagy képet egy stilizált kettős félkörben haladó rózsaszín korallág két,szinte szimmetrikus részre osztja. A korallág kettős íve két hatalmas világoszöld tisztatengerszemet övez. A kép alsó részén dekoratív, színes elrendezésben tengeri állatokstilizált rajzai láthatók […] A kép teljesen érvényre juttatja alkotójának intencióit: valóbanúgy hat, mint egy óriási fantasztikus akvárium keresztmetszete.” A nagy pannórólmegmaradt archív fotó és színvilágának leírása alapján a most előkerült változatotaz egyik utolsónak kell tekintenünk. A többi ismert változathoz képest befejezett ésteljes, így autonóm műalkotásként is értelmezhető.

A magyar művészetben egészen unikálisnak számít Vaszary teljesítménye. Hasonlóanaz idős Monet-hoz, számára is nagy kihívásnak ígérkezett egy ilyen nagyméretűmurália kivitelezése. Ennek dacára Vaszary sikeresen birkózott meg a monumentálisfeladattal. Sajnos Klebelsberg halála után Vaszary politikai támogatottsága megszűnt,így állami megbízással többet nem keresték. Pedig dekoratív monumentális művei azart deco nemzetközi mezőnyében – Dufy, Léger stb. megbízásaival párhuzamosan –igen előkelő helyen végeztek volna.

Kopócsy Anna